Mi magyarok a világ szemében a szabadság gyermekei vagyunk, még reménytelennek tűnő helyzetekben is szembeszállunk a nagyságrendekkel erősebb ellenféllel is. Mára a 56-os hősök megnyugodva tekinthetnek le ránk az Égből, hazánk egy független egyre erősödő ország lett. Azonban a viharfelhők ismét gyülekezni kezdenek szerte a világban. Elszomorító az aktuális kép, amikor magyar katonák harcolnak az ukránok védekező háborújában, Oroszországban pedig a turáni rokonnépeink fiait kényszersorozzák a támadó orosz hadseregbe. Most büszkeséggel tisztelegünk az 1956-os magyar hősök előtt, akik letörték a kommunista önkényt, és felvették a harcot az akkori világ legerősebbjének tartott orosz hadsereggel szemben, és megpróbáltak kiszakadni a Kelet-Európát fojtogató szovjet-orosz birodalom karjaiból.
1956 – Tari Márk Dávid – 56 Graffiti képzőművészeti pályázat egyik nyertes műve / abtl.hu
A magyar szabadságharcok – és a szabadság szétzúzói
1956-ban az oroszok másodszor törte le Magyarország függetlenségét. Hiszen az 1848-1849-es magyar szabadságharcot csak a cári csapatok tudták eltiporni. Nem köztudott tény, hogy a Habsburgok nem tudtak felülkerekedni a magyar honvédek elszántságán, ezért a Habsburg császár, I. Miklós orosz uralkodó segítségét kérte. 1849 májusában Varsóban, Ferenc József megalázkodva, térdet hajtva kézcsókkal könyörgött a cárnak a katonai segítségért. Az oroszok addig nem látott méretű hadat állítottak ki a magyarok ellen. A Magyarországra küldött intervenciós cári csapatok létszáma meghaladta a néhány évtizeddel korábban Napóleon ellen felállított orosz hadsereg nagyságát! Az 1944-ben hazánk földjére lépett Vörös Hadsereg a szovjet típusú véres kommunista diktatúra kiépítésének lett fegyveres alátámasztója. Rákosi Mátyás a gyűlölt sztálinista – kommunista rendszerét kizárólag az orosz hadigépezettel a háta mögött tudta kiépíteni. A magyar nép idegenkedett a baloldal hatalmától, a Magyar Kommunista Párt kizárólag az elcsalt választásokon tudott hatalomra jutni. Pontosabban 1947-ben, az elhíresült “kékcédulás választásokon”, a szavazatok mindössze 22%-át kapták meg. Majd a aljas módszerekkel felszámolták a többpártrendszert és 1949-re kiépítették embertelen diktatúrájukat. Természetesen saját maguktól erre képtelenek lettek volna, a háttérben mindvégig fenyegetően ott állt Vorosilov marsall és a Vörös Hadsereg.
fotó: Fortepan – Nagy Gyula adományozó
Az a Vörös Hadsereg, melynek dúlását, kegyetlenkedését hazánk népe megszenvedte a háború utolsó éveiben. A későbbi kommunista történetírás által “hős felszabadító szovjet hadseregnek” nevezett alakulatok katonái tömegesen erőszakoskodtak nőkkel, mindent vittek ami mozdítható volt, kezdetekben csak “zabráltak”, majd a győztes háborújuk után módszeresen szállították el a magyar termelő vagyont a Szovjetunióba. Nos, ezekre a csapatokra támaszkodva épült ki egy törpe kommunista kisebbség, nemzet- és emberellenes diktatúrája. A szabadságot szerető magyar nép ez ellen az embertelen Rákosi Mátyás nevével fémjelzett terrorgépezet ellen fogott fegyvert.
Kezdetekben a forradalom a kommunisták elnyomása ellen lépett fel, majd a szovjet beavatkozást követően átváltott szabadságharcba. Az orosz medve nyomasztó katonai fölénye, tankjaik fülhasogató ágyúszója hamarosan letörte a pesti srácok fegyveres ellenállását.
Október 23-án, mikor a szabadságért a szovjet tankok elleni harcban elesett, vagy a megtorlásokban megölt hősökre emlékezünk, ne felejtsük, miért adták ők a legdrágábbat, az életüket. Cselekedjünk tehát úgy, hogy ha a Teremtő előtt találkozunk velük, emelt fővel nézhessünk egymás szemébe.
Forrás:kurultaj.hu
Tovább a cikkre »
