1938. novemberében ezekben a napokban kezdett ismét kiépülni a magyar közigazgatás a hazánkhoz visszatért dél-felvidéki terülteken. 1938. november 5-10. között vonult be a magyar hadsereg az első bécsi döntés (1938. november 2.) eredményeként visszakapott, délfelvidéki területekre. A visszatért országrészbe bevonuló Horthy Miklós kormányzót és honvédeit virágesővel és könnyekig megható lelkesedéssel köszöntötte a felvidéki magyarság. A megemlékezés ma sajnos szomorú események teszik aktuálissá. A mostani szlovák kormányzat ismét erőteljesen kívánja korlátozni a magyar nyelvhasználatot. Megdöbbentő tény, hogy a 21. század csaknem negyedénél tartva, az Európai Unió közepén létezhetnek olyan országok (Csehország, Szlovákia), amelyek a érvényben tartanak nemzetiség-, és kisebbségellenes rendelkezéseket, mint a Benes dekrétumok, illetve közigazgatási területek átrajzolásával, gyakorlatilag ellehetetlenítik például a felvidéki (szlovákiai) magyar népesség politikai jogait. A Csehszlovák, később Szlovák állam magyar népességet érintő diszkiriminatív, magyarellenes lépéseiről alább linkeken olvadhatnak ismertető cikket: a felvidéki magyarság kitelepítéséről, illetve a nemrégiben regnáló szlovák kormányok magyarellenes törekvéseiről.
1938- és mai szomorú párhuzamai
Az 1938-ban visszatért dél-felvidéki területeinken ebben a pillanatban is magyar TÖBBSÉG él. Ennek ellenére a szlovák állam mindent megtesz annak érdekében, hogy csorbítsa a magyar (nem is kisebbségi(!), hanem) többségi jogokat! A legújabb szlovák elképzelésekben ismételten korlátozni kívánják a magyar nyelvhasználatot, most éppen a tömegközlekedésben és a postákon, illetve a köztéri feliratok esetében. Ez különösen meghökkentő azokon a magyarlakta településeken ahol a magyarok 80%-os többségben élnek jelen pillanatban is. Az utóbbi napokban a magyar külügyminisztérium megpróbál enyhíteni a helyzeten, és valószínűleg a jó kormányközi kapcsolatok eredményeképpen sikerrel is fog járni.
Azonban nagyon elgondolkodtató, hogy 2024-ben hogyan tarthatunk ott, hogy Robert Ficó (amúgy szövetségesnek tartott kormánya) ilyen magyarellenes lépéseket készül(t) bevezetni? Hogyan lehetséges, hogy nincs teljes autonómiája (minimum) a dél-felvidéki magyarságnak? Ugyan ez a helyzet Erdélyben is, ahol egyenesen az RMDSZ jelöltje Kelemen Hunor, államelnök jelölt is. Mindeközben bírságolnak a magyar zászlók kitételéért Erdély szerte. Miért nem áll ki senki a VALÓBAN a magyar autonómia törekvések mellett? Miért nincs Erdélynek magyar kulturális autonómiája? Miért nincs területi autonómiája minimum 3/4-részben magyar többségű Székelyföldnek? Nincs tovább hátrálnia a magyarságnak. Mit tesznek a (kül)honi magyar közösségek ez ügyben? Mert az elmúlt 15 évben meghozott külhoni magyarságot támogató nagyszerű kormányzati, gazdasági döntésesek jó alapot biztosítanak az elcsatolt országrészeinkben élő magyaroknak a megmaradáshoz, de ennek ellenére az utódállamok vezetése kemény asszimilációs és kulturális politikája folyamatosan rombolja a magyar kisebbség (egyes területeken többség) erejét. Fel kell emelnünk ismét magasra a magyar zászlót!
A Magyar Turán Szövetség csapata 2018-ban a pozsonyi csata 1111 éves évfordulós ünnepségekor. (mely rendezvényt akkor zaklatott a szlovák rendőrség, és végül az esti Kárpátia koncertet be is tiltották – Lázítás (!) bűncselekményének hangoztatásával.)
1938 – Történeti visszatekintés
A bécsi Felső-Belvedere palotában meghozott döntés az etnikai revíziót valósította meg. A visszacsatolásakor csaknem 12 ezer négyzetkilométernyi területen élő lakosságnak a 87%-a magyar nemzetiségű volt. (752 000 magyar és 117 000 más nemzetiségű.) A döntés hírére eufórikus hangulatba került hazánk népe. A visszatért területeken a lakosság kitörő örömmel fogadta a magyar katonaságot. A magyar honvédség csapatai november 3-án zárkóztak fel a határra, és elsőként november 5. napján bevonultak Medvére, az első nagyobb magyar településre. Horthy Miklós november 6-án Komáromba, majd 11-én Kassára vonult be.
A felszabadult magyarok túláradó lelkesedéssel ölelik, csókolják a magyar katonákat s mindenkit magával ragadó lelkesedés lesz úrrá rajtuk.
A kormányzó 1938. november 4-én adta ki hadparancsát, amely a következőket tartalmazta: „Honvédek! A Trianon bilincsei alól felszabadult és újjászületett honvédségünk 20 esztendei nehéz várakozás után átlépi azt a határt, amelyet mindenkor ideiglenesnek tekintettünk. Egymillió testvérünk vár Reátok odaát! Az ő számukra két évtizedes súlyos megpróbáltatás után Ti jelentitek minden reményük és vágyuk beteljesülését. Hazamentek elődeink drága vérével annyiszor megszentelt Felvidékünkre! Ezzel az érzéssel teljen meg lelketek és honvédségünk dicső múltjához méltóan szeretettel zárjátok szívetekbe a visszanyert ősi magyar föld minden egyes lakóját, magyarokat, szlovák, ruszin és német testvéreinket egyaránt. Büszkén és bizalommal bocsájtalak utatokra azzal a biztos tudattal, hogy az örök igazság jogán az új életre támadt Magyar Erő segítségével visszaszerzett területeket soha semmi szín alatt sem hagyjuk el többé! Isten és a Haza nevében: ELŐRE!”
Kassa – Horthy Miklós kormányzó bevonulása, virágszőnyegen
Márai Sándor a Pesti Hírlap tudósítójaként így írt a kassai bevonulási ünnepélyről: „(…) Horthy Miklós kormányzó leszáll lováról és fogadja Imrédy miniszterelnök tisztelgését. A kormányzó, mint mindig hivatalos és ünnepélyes alkalmakkor, tengerészi díszegyenruháját viseli; az arca komoly és nyugodt, csak pillantásában, éles sugarú, tiszta, határozott nézésében van valamilyen fátyolos köd, a meghatottság köde. E pillanatban Kassa népe, az ünneplők és a névtelen közönség nem tud betelni a kormányzó nevének éltetésével. Ez a „Horthy! Horthy!” nem egyszerű üdvözlés; ez a pillanat, amikor egy nép üdvözli szabadítóját, s utoljára így talán csak Rákóczi Ferencet üdvözölte Kassa és Felső-Magyarország népe az utcákon. (…) Horthy Miklós ott állt a ledöntött kassai Honvéd-szobor talapzata előtt, s birtokba veszi a felszabadított várost.”
A bevonuló egri “Dobó-bakák” fogadtatását Torna városában az Eger című újság így írta le:
„A kétezer lakosú tiszta magyar község zászló- és virágtengerbe borult. A verőfényes őszi napsugaras délelőttön a község és a környező falvak népe ott tolongott, lelkesedve éljenzett végig a régi tornai vármegye székházához vezető útvonalon. Óriási tömeg szorongott félegykor az ősi megyeháza előtt, amikor megérkeztek a honvédség előcsapatai. A felszabadult magyarok túláradó lelkesedéssel ölelik, csókolják a magyar katonákat s mindenkit magával ragadó lelkesedés lesz úrrá rajtuk (…) Az ezredes beszéde után felhangzott a Himnusz. A nemzeti imádságot sokan letérdelve, zokogva énekelték végig (…) A honvédcsapatok zöme ezután Tornáról tovább indult a Rozsnyó felé vezető országúton.”
Magyarországhoz visszacsatolt területek 1938-1941
Az első bécsi döntés nyomán Magyarország eufórikus hangulatba került. Az igazságtalan békediktátum jogos revíziójaként élte meg hazánk lakossága a bécsi döntést. A november 2-án meghozott döntés a 18 évvel korábban aláírt trianoni békeszerződés embertelenségét orvosolta az etnikai alapú revízióval.
Az összeállítás a transindex.ro és a kurultaj.hu anyagaiból készült.
Az első bécsi döntésről bővebben Babucs Zoltán cikkében olvashat itt:
http://vilag.transindex.ro/?cikk=21660
A 1938-ban, november elején tért vissza a Felvidék déli része – mai aktualitások bejegyzés először Kurultáj-én jelent meg.
Forrás:kurultaj.hu
Tovább a cikkre »
