Március idusán emlékezünk a győztes forradalomra, és a korszak Európájában leghosszabb ideig kitartó fényes haditetteket felvonultató fegyveres küzdelemre: a Magyar Szabadságharcra. A magyar nemzet – nem először és nem is utoljára – erőteljesen megmutatta a világnak, hogy mennyire ragaszkodik a szabadság eszméjéhez. A magyar nép erejét jól példázza, hogy szabadságért indított harcot csak két nagyhatalom együttes ereje tudta megtörni. Azonban a megtorlás évei után, kénytelen lett Ausztria kiegyezni Magyarországgal, a forradalom és szabadságharc erőfeszítései és vívmányai végül győztesen bontakozhattak ki.
Díszegységek a Kossuth téren / MTI-fotó: Kovács Attila
A fellángoló harcokban jelentős szerepe volt a huszárságnak. A magyar huszárok a korszak – Európa szerte híres – katonai elitegységeit alkották, sokszor több száz kilométert megtéve tértek magyar földre, hogy hazájukért harcolhassanak. A huszárság magyar eredetű könnyűlovassági fegyvernem, a magyar elnevezést vette át Európa. Sokáig a történészeink nagy része szerb eredetű szónak tartotta a huszár szavunkat, (köszönhetően a sok esetben máig is élő sok szavunkat szlávnak tartó avítt „szlavofil” történelmi irányzatnak). Mára árnyaltabb kép alakult ki a kérdésben, hiszen a legtöbb kutató a „húsz” számnevet tartja az alapnak, hiszen a 15. században húsz jobbágytelek után állítottak ki katonát a királyi seregbe. Több történészünk, már a 14. századra keltezi a huszár szót, melynek gyökerei Nagy Lajos nápolyi hadjáratáig nyúlnak vissza. Miután nagy uralkodónk elfoglalta a Nápolyi Királyságot, sok magyar könnyűlovas maradt Itália földjén zsoldban, itt hívták a gyors lovasokat „corsaronak” (vágtató, futár).
Pákozdi huszárroham / fotó: onkormanyzat.szekesfehervar
Annyi biztos, hogy az 1848-49-es szabadságharcban kiemelkedő bátorságukét ismert, sokszor csatákat eldöntő magyar huszárság hatalmas hírnévre tett szert. A magyar könnyűlovasság évezredes múltra tekint vissza, a huszárság katonai előképe a keleti puszták homályába vész. Hiszen ne feledjük, hogy a 15. században Mátyás királyunk írnokai által lejegyzett hussarones elnevezés (a fekete sereg könnyűlovassága), csak a legelsőként fennmaradt írott forrás, azonban magát a könnyűlovas, mozgékony, gyors, cselvető fegyvernemet már ősidőktől fogva a magyar hadviselés legütőképesebb egységeként tartjuk számon.
Than Mór: Tápióbicskei ütközet
Az ősi magyar lovas-hadművészetből származó huszárság harcmodora méltán lett híres Európa szerte a 18-19. századra. A legtöbb európai országban magyar mintára szervezték meg a maguk huszárságát, sokszor magyar legénységből alapították meg a huszárszázadokat. A francia katonaság legrégebben fennálló, ma is létező ezrede a „Bercsényi-huszárok” (Les hussards de Bercheny; hivatalos nevükön 1er Régiment de Hussards Parachutistes, azaz Első Huszár Ejtőernyős Ezred), melyet Bercsényi László 300 fős emigráns kuruccal alapított meg a Rákóczi szabadságharc után. A francia ezred az első világháború végéig viselte Bercsényi címerét, mára ejtőernyős – gépesített lövész hadtesté változtak. Érdekesség, hogy indulójukat máig magyarul éneklik a francia bakák.
A huszárság a magyar nép legszebb, leghősiesebb katonai erényeinek megtestesítője. A ’48/49-es szabadságharcban a huszárok hazaszeretete, kitartása máig ható szép példát mutat.
Bíró Csaba
Huszárok a Budai Várban / fotó: honvedelem.hu
A 1848-49 – Szabadságharc és a huszárok bejegyzés először Kurultáj-én jelent meg.
Forrás:kurultaj.hu
Tovább a cikkre »
