A betyárok vezetőjének legendája tovább él, és mi a Betyársereg tagjai tovább visszük a lángot, amely napjainkban a magyar önvédelem újjászületésért lobog. Halálának 137. évfordulóján mozgalmunk egy főhajtással emlékezik és egy korábbi interjúnk részletével adózik a halhatatlan betyár vezért legendás alakja előtt.
Pár éve, a betyárvezér születésének 200. évfordulója előtt nem sokkal jelent meg a „Karikással a szabadságért – Rózsa Sándor és betyárserege 1848-ban” címmel egy remek alkotás, amelynek apropóján Seres Istvánnal, a mű szerzőjével beszélgettünk. Lássuk, milyen is volt a legendás Rózsa Sándor!
Milyen volt az eredeti Betyársereg? Rózsa Sándor kiemelkedő személyisége megkérdőjelezhetetlen. Azonban mennyire áll összhangban a valóság és a mítosz vele kapcsolatban?
Már a korabeli sajtóban is úgy írták le, hogy Rózsa Sándor 150 vagy 200 betyár élén vonult harcba. A valóság azonban egy kicsit más volt. A források feltárásakor kiderült, hogy a Rózsának adott amnesztia és a csapat megszervezése között olyan kevés idő telt el, ami alatt emberfeletti képesség kellett volna ahhoz, hogy bárki is összeszedjen ennyi bujkáló, üldözött embert! Bár kétségtelenül voltak köztük törvény elöl menekülő „futóbetyárok”, a csapat többsége zömmel szegedi és Szeged-környéki csikósok és gulyások közül került ki. Az viszont igaz, hogy a „becsületes” mesterségük ellenére többnyire ők is betyárok voltak.
Rózsa Sándor személyisége ugyan előttem is megkérdőjelezhetetlen volt, ennek ellenére tartottam tőle, hogy a levéltári kutatások nyomán talán egy számomra is negatív kép fog kikerekedni. Szerencsére nem így történt, a feltárt források éppen arról győztek meg, hogy igen is a nemzetben élő Rózsa Sándor-kép a helyes.
Szokás felemlegetni, hogy a betyárok gyilkoltak és raboltak a Délvidéken, Rózsa Sándort is gyanúba fogták, de a hadbíróság teljesen tisztázta a vádak alól, Kossuth Lajos pedig 1848. december közepén véglegesen is kegyelembe részesítette, miután személyesen fogadta Pesten. Az egykorú források éppen Rózsa nemes lelkűségét emelik ki: a lagerdorfi csata után pl. pénzt osztogatott az ott talált szerb asszonyoknak és gyermekeknek, egy rabláson ért emberét pedig állítólag saját kezűleg lőtte le. A Krassó megyei Ezeres községben elkövetett vérengzésről pedig csak annyit mondanék, hogy a jelenleg is Aradon található eredeti jelentéseket és vizsgálati iratokat a mai napig nem tudtam megtekinteni…
Rózsa Sándor végleges amnesztiájának fogalmazványa Kossuth Lajos sajátkezű kiegészítéseivel (Budapest, 1848. december 15.)
A mítosz tehát általam leginkább csak olyan apró részletekben torzult, hogy a csapat nem 200 vagy 150, hanem 100 főből állt a Szegedről történt elinduláskor, és nem csak karikásuk meg fokosuk volt, hanem modern karabély is jutott mindenkinek… Azt hiszem, ennyi „mítoszrombolást” minden Rózsa Sándort tisztelő hazafi megbocsát nekem.
Tudjuk, hogy a modern korban nagy megítélésbeli kettősség jellemzi Rózsa Sándor betyárjait és a modern betyárokat egyaránt. Ahogy akkor ma is: bűnözők, vagy hazafiak – ez a két variáció. Kik voltak Rózsa Sándor halhatatlan seregének tagjai?
Sajnos, a csapat eredeti névsora eddig nem került elő, pedig volt, erre maga Rózsa Sándor is hivatkozott a későbbiekben. Viszont éppen Sándor bácsi 1858-ban tett vallomásában nevezi meg 20-25 társát. A névsorban valóban előfordul több ma is ismert szegedi és szeged-környéki betyár, mint pl. a Rózsa és Veszelka családok tagjai, de zömükről csak a későbbi évek történései alapján tudtam közelebbi adatokat gyűjteni. Ezekből kiderül, hogy a felsoroltak, néhány főtől eltekintve mind neves szegedi csikós- és gulyásszámadók voltak, mestereik a szakmájuknak, akik viszont, amellett, hogy nappal a módos szegedi gazdák méneseit, gulyáit őrizték, este merész rajtaütéseket hajtottak végre. Ezek a férfiak egyrészt tényleg a puszta vad fiai voltak és az alföldi pásztortársadalom tagjai közül kerültek ki, de ugyanakkor kétségkívül vakmerő betyárok is voltak. Bűnözőknek kell tehát tekintenünk őket? Természetesen, de nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy a harcmezőn kivételes bátorságról tettek tanúságot! Ugyanakkor kevésbé ismert, hogy az 1848 telén Pest felmentésére szervezett szegedi szabadcsapatba Rózsa Sándor több lovasa is belépett, mint pl. a híres Veszelka Imre, tehát a betyársereg számos tagja a szabadságharc további hónapjaiból is kivette részét. Nem is szólva azokról a betyárokról, akik a csapat alakulása idején börtönben voltak, és éppen Rózsáék helytállásának köszönhetően engedték ki őket harcolni, valamelyik huszárezredbe vagy gerillacsapatba. Hazafiak voltak tehát? Igen, a kötet adatai alapján egyértelműen annak kell tartanunk őket.
(Betyársereg)
Forrás:betyarsereg.hu
Tovább a cikkre »
