Clara Ford például egyáltalán nem volt hajlandó felülni a férje, Henry Ford gyárában készült világhírű T-modell autókra. Akkoriban a nők többsége irtózott a benzines meghajtástól, és nekik nagyobb nehézséget okozott kurblival beindítani a motort. Az elektromos autók megbízhatóbbak voltak a benzinesnél. Nem robbantak vagy gyulladtak fel, ráadásul a vásárláshoz szépen felöltözött hölgyek ruháját kevésbé veszélyeztette az olaj és a zsír. A Clara Ford által használt autót a Detroit Electric gyártotta, és egy töltéssel körülbelül 130 kilométert lehetett megtenni, nagyjából 32 kilométer per órás végsebességgel. New Yorkban több ezer ilyen autót használtak 1905 és 1915 között, és a városban töltőállomások is voltak, hogy némi energiát juttassanak az aksikba, amíg a hölgyek a boltokban válogatnak.
A fékezéssel történő visszatöltés, amit a Toyota pár éve még nagy csinadrattával népszerűsített, már 1898-ban használták a Krieger autókban. Az elektromos autók terjedésének többek közt az vetett véget, hogy ezeket a modelleket eléggé nőiesnek tartották. Az áruk is elég húzós volt, a Detroit Electric autói akkori árfolyamon 2650 dollárba kerültek, miközben egy Ford T-modell csupán 390 dollár volt 1915-ben. Az utolsó szöget az ütötte be a villanyautózás koporsójába, hogy 1912-ben megjelent az első elektromos indítómotor egy Cadillacben. Ennek hála nem kellett többé kurblizni, és a nők is kényelmesen el tudták indítani a benzines autókat, írta az index.hu.
(Borítókép: Egy 1916-os Detroit Electric autó egy kiállításon – fotó: Thomas Quine / Flickr)
Forrás:alternativenergia.hu
Tovább a cikkre »
