Legyen szó tudományos blöffről, művészi provokációról vagy szatirikus társadalomkritikáról, ezek a hoaxok az emberi hiszékenység és kíváncsiság határtalanságát mutatják. Ám gyakran éppen a jól irányzott hazugságok segítenek felismerni az igazság értékét.
1964-ben Svédországban Pierre Brassau „francia avantgárd művész” képei szenzációt keltettek. A kritikusok dicsérték az „erőteljes vonalvezetést” és a „merész színeket”. Csakhogy Brassau valójában Peter, egy csimpánz volt a Borås állatkertből. Az átverést Åke Axelsson újságíró szervezte, hogy tesztelje, vajon a hozzáértők felismerik-e az igazi művészetet. A legtöbben elbuktak, bár az egyik bíráló – akinek nem tetszett az alkotás – úgy nyilatkozott: „csak egy majom tud így festeni”.
1809-ben Theodore Hook angol humorista fogadást kötött, hogy bármely londoni házból szenzációt csinál. Több ezer levelet küldött ki Mrs. Tottenham nevében a Berners Street 54. szám alá, orvosoktól, pékektől, sőt a Canterbury érsektől kérve szolgáltatásokat. Az eredmény teljes káosz lett: a ház előtt tömegek gyűltek össze, a város megbénult. A „Berners Street Hoax” a történelem egyik legnagyobb utcai tréfája lett, bizonyítva, hogy a tömeg hiszékenysége tökéletes eszköz a figyelem felkeltésére.
1704-ben egy különös figura bukkant fel Angliában: George Psalmanazar, aki azt állította, hogy Formosa (a mai Tajvan) szülöttje, és ő az első, aki onnan Európába érkezett. Valódi neve máig ismeretlen, noha a szélhámos egy egész könyvet írt a sziget kultúrájáról, szokásairól – természetesen „helyi” nyelven. Írása bestseller lett, teljesen elkápráztatta a brit közönséget, még olyan tekintélyeket is, mint Samuel Johnson. Élete végéig kényelmesen élt, és csak halála előtt vallotta be, hogy Formosa leírása színtiszta kitaláció volt.
A könyv és szerzője
A 18. század végén William Henry Ireland, egy Shakespeare-rajongó fia, apja elköteleződését kihasználva, minden idők egyik legnagyobb irodalmi hamisítását követte el. Kéziratokat, verseket és egy soha nem látott Shakespeare-drámát, a Vortigern és Rowena-t „fedezte fel”. A darabot ráadásul színpadra is vitték, ám a premier után többen gyanút fogtak. William végül bevallotta a csalást. No de mi ez, ha nem a gyermekei szeretet legforróbb megnyilvánulása?
1869-ben egy New York-i farmer „megkövült óriást” talált kútásás közben. A 3,2 méter magas „Cardiff Giant” meglehetős szenzációt keltett. A közönség özönlött, a tudósok vitáztak, az egyház pedig bibliai igazolást látott benne. Valójában azonban George Hull vállalkozó készíttette a gipszszobrot, hogy megviccelje vallásos ismerőseit. A hoax lelepleződött, de P.T. Barnum készített egy másolatot, amelyet saját „eredetiként” árult.
1910-ben a brit haditengerészet büszkesége, a HMS Dreadnought „abesszíniai hercegeket” fogadott. A delegáció tagjai azonban Horace de Vere Cole tréfamester és a Bloomsbury-csoport – köztük Virginia Woolf – tagjai voltak, álruhában, festett arccal. „Bunga bunga!” kiáltásokkal járkáltak a hajón, a haditengerészet pedig mit sem sejtett. A „Dreadnought Hoax” a sajtó leleplezése után jelentősen csorbította az Admiralitás tekintélyét.
Az abesszíniai „delegáció”
1929-ben az American Wildlife magazin egy új halfajról, a „szőrös pisztrángról” számolt be, amely állítólag bundát növesztett az északi vizek hidege ellen. A „bizonyíték” egy nyúlszőrrel borított halpreparátum volt. A poén más országokban is népszerűvé vált, és éveken át említették a „példányt” valódi fajként.
1994-ben, az internet hajnalán egy álhír terjedt: a Microsoft megvásárolta a katolikus egyházat. A kamu sajtóközlemény abszurd részleteket tartalmazott, például „online gyónás” lehetőségét ajánlotta. Bár a Microsoft cáfolta, sokan készpénznek vették. A hoax jól mutatja, hogy a digitális kor új lehetőségeket nyitott a megtévesztés előtt.
1917-ben két fiatal unokatestvér, Elsie Wright és Frances Griffiths, egy fényképezőgéppel játszottak a Bradford közelében található Cottingley-ben, és egy sor kerti fotót készítettek – rajtuk tündérekkel. Elsie édesanyja volt az első, aki hitt a képek hitelességében, de nem az utolsó. A fényképeket szakértők is valódinak nyilvánították, és a „Cottingley-i tündérek” világszerte elterjedtek. A lányok csak idős korukban vallották be a trükkjüket, vagyis, hogy a tündérek Elsie rajzai voltak, amelyeket kalaptűkkel rögzítettek a fű közé. Amellett azonban kitartottak, hogy az egyik fotó valódi – alighanem a legenda kedvéért.
A kis tündérek
1969-ben a Rolling Stone magazin egy fiktív zenekar, a „Masked Marauders” albumáról írt kritikát, amelyet állítólag Bob Dylan, John Lennon, Paul McCartney, Mick Jagger és George Harrison rögzített. A vicc olyan jól sikerült, hogy a Warner Bros. valódi lemezt készített utánzókkal, ami gyűjtői szenzáció lett.
Mint látjuk, a történelem legnagyobb tréfái között akadtak csibészségek, komoly átverések, ártatlan viccek, de egyben azonosak: fókuszba helyezik a társadalom működését, egyúttal felhívják a figyelmet a tekintély kritikájára és a kétkedés jogának mindenkori fenntartására – jegyzi meg a Muy Interesante.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
