Zaz meghódította a pozsonyi nagyérdeműt Juhász Katalin2026. 01. 26., h – 15:50
Rég nem voltam olyan koncerten saját lakhelyemen, amelyből csak néhány szót értettem. De sebaj, legalább megtapasztalhattam a nyelvtudás nélküli rajongók helyzetét.
Ez a sugárzóan tehetséges, egészen egyedi hangszínű énekesnő utcazenészként kezdett, és nem kötött kompromisszumokat. Ha rajta állna, még mindig a kalapba dobált aprókból élne, mert egyáltalán nem érdekli a pénz. Ezt többször hangsúlyozta, már világsztárként is – és rajtunk áll, hogy hiszünk-e neki. Én most már hajlamos vagyok rá.
Zaz negyedszer lépett fel Pozsonyban, ismét dugig volt az aréna, ami nem meglepő, hiszen már 2014-ben is napok alatt elfogytak a jegyek ugyanazon a helyszínen, a Nemzeti teniszcsaronokban (NTC), amely újabban egy francia autógyárról kapott néven ismert. Lényeg a lényeg: a csarnokot nem koncerekre tervezték, ezért a pozsonyiak évek óta kritizálják az ottani akusztikát – teljes joggal. Szombat este viszont saját fülünkkel győződhettünk meg arról, hogy ha kellő szakértelemmel „lövik be“ ezt a hodályt, akkor kifogástalanul teljesít. Én a magam részéről például még soha, sehol nem láttam olyan hangfalakat, amelyeket a színpadról lógatnak be a nézőtérre, mindkét oldalról. Ezen egyszerű(nek tűnő) megoldásnak köszönhetően az első húsz sorban CD-minőségben szólt a zene. A hátsó traktusokról nincs empirikus élményem, de kifelé menet az „ülős szekcióból“ érkezők is szuperlatívuszokban áradoztak a koncertről. Nos, ezek szerint nem volt itt semmi gond.
Isabelle Geffroy, alias Zaz, ez a bohém, besorolhatatlan énekesnő újra meghatotta, megtáncoltatta, megénekeltette a pozsonyi nagyérdeműt, anélkül, hogy egy mukkot is mondott volna angolul. Komoly önbizalom kell ahhoz, hogy valaki éneklésre biztassa a közönséget, feléjük nyújtva a mikrofont. És a nézőtér egy emberként zengte a francia refréneket. Zaz igyekezett szlovákul is kommunikálni, a színpad padlójára ragasztott jegyzeteit felolvasva, és a számok között a kivetítőn is olvasható volt néhány gondolat szlovákul – a belső csendről, a kihívásokról, lelki problémákról, a környezetvédelem fontosságáról, szabadságvágyról – a kézenfekvő, internacionális angol nyelvet azonban ezúttal is teljesen hanyagolta.
Négytagú, vérprofi zenekarral turnézik, akik bármit el tudnak játszani, a gypsy jazzes számoktól a világzenén és a popzenén át a rockos, soul-os beütésű számokig, vagy a lírai balladákig. Koncertprogramjának legnagyobb csábereje abban rejlik, hogy tulajdonképpen minden szám másféle. Azaz ki-ki megtalálja a maga kedvenc zsánerét, miközben a setlist egységes képet nyújt. A dinamika és az interaktivitás végig működik, egyszerre intim és grandiózus élményt teremtve. Az énekesnő energiája átragad a jelenlevőkre, mindenki azt érzi, hogy Zaz külön neki dalol. Ilyesmire kevesen képesek, és ez taníthatatlan.
A szombati pozsonyi koncerten a régebbi slágerek domináltak, de négy dal is elhangzott a tavaly ősszel megjelent Sains et saufs című albumról, amelyen Zaz megmutatja, hogyan lehet a popzene egyszerre mély és szórakoztató. Ezekben a dalokban is ott a szabadság szele, a macskaköves párizsi utcák, egy szerelmes pillantás a villamoson, vagy épp a fájdalom, amit nem tudunk megfogalmazni, de ő eldalolja helyettünk. A ráadás során adózott Edit Piaf emlékének is – a La Vie En Rose című „megaslágert“ gyorsabb ritmusban, lazább felfogásban dolgozta fel, és hatalmas sikert aratott vele.
Zaz titka talán az, hogy egyszerre képviseli a franciás sikket és a balkáni temperamentumot, ráadásul különleges hangszíne van, amit ezer közül is felismer az ember. Dalai akkor is hatnak, ha alig értünk belőlük valamit. Állítólag sokan az ő kedvéért kezdtek el franciául tanulni. Ezt most már nem tartom túlzásnak.
Kapcsolódó cikkünk
Pozsonyban kezdi idei európai turnéját január 24-én Zaz, a francia könnyűzene „nagykövete”, a huszonegyedik század Edith Piafja, aki stadionkoncertjein is családias atmoszférát tud teremteni.
Ez a karizmatikus, bűbájos, közvetlen, sugárzóan tehetséges énekesnő 2010-ben robbant be a köztudatba, és azon kevesek közé tartozik, akik a világot uraló angol nyelv helyett saját anyanyelvükön lettek nemzetközi sztárok. Pozsonyban immár negyedszer koncertezik zenekarával.
Érdekes módon már az első, 2014-es fellépésére is napok alatt elkapkodták a jegyeket, minden különösebb hírverés nélkül. Aztán Zaz (polgári nevén Isabelle Geffroy) 2019-ben, illetve 2023-ban is telt házas bulit csinált a szlovák fővárosban.
Dalai félúton vannak a minőségi popzene és a francia sanzon között, egyszerre vagány és fülbemászó melódiákkal, izgalmas crossover megoldásokkal. Természetesen a nagy slágerek is elhangzanak január 24-én a nemzeti teniszcsarnokban (NTC), vagy újabb nevén a Peugeot arénában – mint például a Je veux, On ira, Éblouie par la nuit vagy nagy kedvencünk, a Que vendra – de újabb dalokra is számíthatunk. Főleg a tavaly ősszel megjelent Sains et saufs című albumról, amelyen megmutatja, hogyan lehet a popzene egyszerre mély és szórakoztató.
Ki ez a bohém lány?
Isabelle 1980-ban született a nyugat-franciaországi Tours városában. Szülei hétévesen beíratták a helyi konzervatóriumba, ahol öt éven keresztül tanult zongorát, hegedűt és kóruséneklést. Később a család Bordeaux-ba költözött, és a tizenéves lány ott folytatta tanulmányait, szabad idejében pedig dzsessz-klubokban, kávézókban, underground kocsmákban próbálgatta szárnyait. De gyakran lépett fel utcazenészként is, vagyis a legváltozatosabb közönséget kellett megszólítania. Elmondása szerint ezek az élmények erősítették meg benne a szabadságvágyat és a közvetlenséget, amelyek később művészetének meghatározó jegyeivé váltak.
Az első nagy ugrás
2001-től különféle formációkban megfordult: blues, latin dzsessz, rock és sanzon – ez a stíluskavalkád lett később a védjegye. A Zaz művésznevet 2009-ben vette fel, ami nem más, mint egy játék a nevével – rövid, frappáns, könnyen megjegyezhető. Ugyanebben az évben részt vett egy tehetségkutató versenyen, amit meg is nyert, és ez volt számára a valódi áttörés. A következő évben megjelent első albuma, rajta a Je veux című dallal, amelynek köszönhetően sztár lett. Ez a szám nemcsak a francia rádiók lejátszási listáját robbantotta fel, de végigsöpört egész Európán.
Zenével a szív körül
Az évek során turnézott Japántól Kanadáig, Moszkvától Buenos Airesig, és a közönség mindenütt ugyanazt tapasztalta: ez a lány nemcsak énekel, hanem kommunikál is. A hangja olyan, mint egy ölelés. Kicsit anyáskodó, kicsit barátnős, kicsit bolondos. És mindenütt próbált kapcsolódni a helyi kultúrához: énekelt oroszul, spanyolul, portugálul, sőt még japánul is. Művészetét mindig a nyitottság jellemezte. Koncertjein ott van a karneváli hangulat, a francia kávéházak füstje, a cirkuszi porond színei és egy jó adag romantikus világfájdalom is.
Nem csupán zenész
Duplán szimpatikussá teszi őt, hogy rendszeresen részt vesz környezetvédelmi projektekben, emberi jogi kampányokban, és évek óta aktívan támogatja a társadalmi felelősségvállalást. Alapítványa, a Zazimut a fenntarthatóság és az oktatás minőségének javítása jegyében dolgozik. Zaz több interjújában elmondta, hogy őszintén hisz a művészet erejében. Abban, hogy a popzene nem csupán szórakoztatás lehet, hanem eszköz a világ jobbá tételéhez.
Miért ne hagyjuk ki?
Mert emberi, mert bohém, és mert száz százalékig önmaga. Dalaiban ott a szabadság szele, a macskaköves párizsi utcák, egy szerelmes pillantás a villamoson, vagy épp a fájdalom, amit nem tudunk megfogalmazni, de ő eldalolja helyettünk. Ezért hódíthatta meg a szlovákiai közönséget is: rajongói egyszerre érzik benne a franciás sikket és a balkáni temperamentumot – ami nem is csoda, hiszen Zaz zenéjében gyakran hallani cigányzenei motívumokat, számunkra ismerős balkáni ritmusokat.
Szóval kedves kíváncsi felfedezők, még mindig nem késő jegyet váltani erre a szombati pozsonyi koncertre.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
