Zátonytúra a Dunánál – dajkál a folyó, miközben feltárja titkait, rejtett veszélyeit Száz Ildikó2026. 08. 20., cs – 16:09 Komárom/Visegrád |
Különös hangulata van idén nyáron a Duna parti szabadstrandoknak. A homokkal, finom kaviccsal borított kedvenc helyek egy része teljesen elnéptelenedett a parton rekedt, kiszáradt kagylók bűze, valamint a partoknál lévő, bokáig érő nyálkás, agyagos talaj miatt. Másutt azonban valósággal hemzsegnek a vízisportok kedvelői, kajakosok, kenusok és vízideszkások lepik el a Duna szelíddé váló hullámait. Itt kristálytiszta a víz, csak kissé meredekebb a partszakasz.
Komárom irányából közelítjük meg a Dunaalmás, Neszmély és Lábatlan közti szakaszt, miután a Duna innenső oldalán, Izsánál és Patnál mártózunk vízbe, közel a kikötőhöz, amely most szokatlanul tele van motorcsónakkal. A kikötő sólyázója teljesen hasznavehetetlenné vált, mert kiszáradt a meder, ahol le lehetne engedni a vízi járgányokat.
Sólyázásra a közeli parton van lehetőség, de csak a merészebb, négykerék-meghajtású járgányokkal érkezők számára biztonságos a túl meredek ereszkedő.
A parton táborozókat és a kajakosokat a kora esti fényben felváltják a kutyások és az állásaikat hosszasan igazgató, békésen pakolgató horgászok. Némi vita is kerekedik az érkezők között, mivel a kutyások korábban érkeztek, míg a helyi horgászok azzal érvelnek, hogy ők pirkadatig szeretnék élvezni a Duna kényeztetését, holott alig van kapásuk hetek óta.
De még ott lenni is jó, mert alig van szúnyog, sokáig élvezhetik a tűz duruzsolását. A Párkányhoz közeli Karvánál szinte minden autóval, kerékpárral megközelíthető partszakasz foglalt, táborozók vertek tanyát az árnyas fák tövében, fürdőzőt alig találunk, túl alacsony a vízszintje, az úszásra alkalmas meder itt is meredek és túl erős a sodrás.
Négy nehéz nap a zátonyon
A szemközti oldalon, Lábatlannál kicsit nosztalgiázunk. 2018-ban, az első hajóutunkon itt futottunk zátonyra és vesztegeltünk több méterre a parttól négy napon át. Viszontagságos időszak volt, sem az arra járó cserkészek, sem az utánuk érkező kenusok csapata nem tudott segíteni szétmozgatni a hajót, hogy leszálljon a sziklanyeregről.
Végül a partról segített néhány merész fiatal, az egyikük behozta a vontatóköteleket kenuval, majd hosszas erőfeszítéssel lerántottak bennünket, több terepjárót vonva be a szokatlan műveletbe a biztonságos partszakaszról. Még most is megrendítő érzés azokra az éjszakákra emlékezni, amikor csak néhány távoli fény pislákolt a telihold kíséretében, és még nem tudtuk, hogyan végződik a vízi kaland.
Most könnyűszerrel, néhány karcsapással át lehet jutni a két sziklanyelvre, onnan légvonalban jól látható Nyergesújfalunál a Zoltek cég szénszálgyártó üzeme, amelynek éjszakai ipari fényei elértek a zátonyra futott hajóig a kilátástalan éjszakában.
A lábatlani lakosoktól akkor megtudtuk, hogy egykor hatalmas cementgyár állt a vasút és a Duna közti területen. A több mint egy évtizede lebontott gyár a Duna és a Gerecse lábánál feküdt, így a vízi szállítás, a parti rakodók és a nyersanyag-ellátás logisztikája szorosan kötődött a folyóhoz. Meglehet, hogy a zátonyra futásunk során a még el nem bontott kőhalomra futottunk rá.
A közelünkben mólót találunk a kietlen parton, és az egész szakaszon két fürdőzővel találkozunk. Holott a víz tiszta, 24 fokos, kellemes.
Árva a közelben lévő csónakház bázisközpontja is. A Duna vízállása ottjártunkkor 62 centiméter volt, amikor ezt a barangolós élményt írom, a friss helyi mérés szerint „már” 93 centiméter. Nagy molinókon szemléltetik, hogyan is alakulhat át ez a terület a határon átnyúló projektek jóvoltából.
Dunán innen és túl
A Három folyó régiója turisztikai akciótervét az Ister–Granum EGTC és a Pontibus EGTC valósítja meg. Lábatlanban a Duna-parton 2001-ben, egy több részre bontott beruházás első ütemeként a Duna Színpad épült. 2003-ban személy- és kerékpáros átkelést lehetővé tevő kikötőt,
2019-ben kialakított vízitúra-állomást nyitottak. Partnerként vesz részt az együttműködésben Bény önkormányzata a tájház turisztikai központtá való átalakításával, Érsekújvár önkormányzata a Fogd-bástya megújításával és a szabadtéri rendezvénytér kialakításával, valamint a Zselízi Csemadok a Sacher-házban a híres osztrák cukrász és hoteltulajdonos családnak emléket állító kiállítással, cukrászati látványkonyhával.
Lábatlan a szlovákiai Mojmír Alapítvány határon átnyúló kezdeményezése keretében valósítja meg a lábatlani Gerenday Kert és Duna-part, valamint az ürményi kastélypark komplex zöldinfrastruktúra-fejlesztését. A Duna-parti területet sétány, pihenőpadok, zöldfelületek és virágzó növényfoltok teszik vonzóbbá. A projekt szlovákiai partnere az ürményi kastély parkját újítja fel.
Csúcson a szigetcsúcs látogatottsága
Párkányon áthaladva, még Visegrádra érkezésünk előtt megszállunk egy kis erdei házikóban, amelynek a tulajdonosa megmutatja a főút melletti kis erdei ösvényt, amelyet csak a helyiek ismernek.
Lejutunk a Dunához, ahol a Helemba-sziget és a Törpe-sziget szomszédságában találjuk magunkat. Jól ismerjük a szemközti oldalt, az ott található kemping közelében engedtük le a motorcsónakot, amikor legutóbb ellátogattunk a hajótemetőbe és a zátonyszigetre. A két sziget miatt lassúbb itt a Duna folyása, a mellékágakban azonban sűrű békalencse, úszás közben süllőhínár teszi kellemetlenné a csobbanást.
A kietlen partszakaszon a békanyálalga és az úszó békaszőlő tanácsol el az úszástól a tikkasztó hőségben. Csak két motorcsónak vesztegel a parton, odaát a kempingnél jóval élénkebb az élet, a Dunát most vízi robogósok veszik birtokukba, a közeli horgászok nem kis keserűségére. Az erdei ház árnyas fenyői alatt kifeszített hintaágy felé hozza a víz illatát és a nyári kirándulók hangját a víz túlpartjáról is. Itt nyugodtan elmélázhat az ember a folyó végtelenségén, a fák ütőerén végigkúszó alkonyatban már azokra a szakaszokra gondol, amelyek a Fellegvár alatt várják.
Bababarát és kutyabarát
Olyan érzésünk van, hogy mindenki a Szentendrei-sziget északi részén található Kisoroszi Szigetcsúcsra szeretne eljutni. A kenut, a csónakot bérlők, a vízi deszkán érkezők, de még a Fellegvár alatti partokról átúszók is. Rengetegen sátoroznak augusztus derekán a szigetcsúcson, amelynek bejáratát száraz lábbal is megközelíthetjük, ám még mielőtt célba érnénk, elterelnek a parkolóhelyre, ahonnan gyalogolni kell tovább.
Táborozáshoz, sátras nyaraláshoz, nagy sétákhoz mindenképpen remek választás a bababarátként, kutyabarátként is számon tartott környezet, ahol fagyit, lángost, mindenféle egyéb frissítőt kaphat a vendég, lépten-nyomon. A szabadtéri strandok kedvelői idén óvatosabbak, mint más években.
Elsősorban a biztonságosabb, ismerős partokat keresik fel, ahol még némi eligazítást is kérnek a jóval előttük érkezőktől a víz mélységéről, a part minőségéről. Nem szabad elhinni, hogy a bokáig érő víz után szép finoman ereszkedünk majd a vízbe, mert a terebélyes partszakaszt követően hamar találhatjuk magunkat a hajós útvonalban, a kimélyített meder pedig alattomos, erős sodrású.
Amióta a Duna második világháborús robbanószereket, régi gépjárműveket és történelmi hajóroncsokat is feltárt, valamivel óvatosabban fürdőzünk. Időnként rémisztően hat, amikor valamibe beleakad a lábunk.
A zátonytúra során igyekeztünk az eddig ismert folyószakaszt úgy szemlélni, hogy legközelebb hajózáskor a mélységmérő helyett már egy saját, belső térképre hagyatkozhassunk.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
