A franciák mennyiség szempontjából ugyanannyit isznak, mint mi. Viszont ott az átlagéletkor magasabb, az alkohollal kapcsolatos megbetegedések száma jóval kisebb. Ennek hátteréről, a magyarok alkoholizmusáról is beszélt az InfoRádió Aréna című műsorában Zacher Gábor toxikológus, sürgősségi orvos.
A száraz november kihívás (az alkoholfogyasztás szándékos elhagyása ebben a hónapban) elsősorban a szociális ivókra vonatkozik. Mint Zacher Gábor toxikológus elmondta, ha valaki mondjuk leül meccset nézni, és meccs közben megiszik két sört, és ha nyer a csapata, legurít egy harmadikat is – ő a társasági ivó, és elsősorban neki szólhat a száraz november.
Az alkoholistáknak nem javasolja, hogy egyik napról a másikra hagyják abba a fogyasztást, de számukra is van mozgástér, csökkenthetik a mennyiséget, vagy szembenézhetnek magukkal, az állapotukkal és segítséget kérhetnek.
De a többiek közül hogyha valaki, aki elhagyta a hónap első napján az alkoholt, és már november 3-án nézegeti a bárszekrényben a palackokat, a boltok polcain az üvegeket, vagy számolja a hónap végéig hátralévő napokat, akkor az már jelenthet valamit – jegyezte meg. Ha viszont
a hó közepére különösebben nem jut eszébe, mert elteltek alkohol nélkül is a napok, például le tudott úgy ülni meccset nézni, hogy mondjuk nem sört szisszentett, hanem mondjuk egy limonádét ivott, akkor nincs gond.
Egy felmérés szerint a magyar lakosság nagyjából 80 százaléka sorolható szociális vagy társasági ivó kategóriába, és a két végponton 10-10 százalékkal vannak a teljesen absztinensek, akik elutasítanak mindenféle alkoholt, illetve a nagy ivók vagy az alkoholfüggők. Zacher Gábor szerint az egy főre jutó fogyasztott alkoholmennyiségben nem vagyunk Európa élvonalában, de a fogyasztás az országoknál eltérően történik.
„Elsősorban a rendszerességen múlik ez, és azon belül is a mennyiségeken. Ha valaki minden nap megiszik egy pohár sört, és mondjuk olyan a munkabeosztása, hogy a klasszikus 8-tól 4-ig dolgozik, hazamegy és csak másnap reggel kell bemennie, akkor ezzel a fogyasztással jó eséllyel elélhet 120 éves koráig. De ha ez mondjuk 4 deci tömény és 6 sör még hozzá, akkor azzal nem a hosszú élet titkát találta meg. Nagyon érdekes ugyanakkor, hogy például
a franciák mennyiség szempontjából ugyanannyit isznak, mint mi. Viszont ott az átlagéletkor magasabb, az alkohollal kapcsolatos megbetegedések száma jóval kisebb.
Hiszen ha mondjuk egy magyar alkoholbetegnek fölajánljuk azt, hogy van egy egységnyi pénzed, és azon vehetsz egy deciliter olyan alkoholt, ami látott gyümölcsöt, vagy két és fél deci olyat, amire rá van írva, hogy barackízű alkoholos ital – ilyenekkel lehet találkozni ma már nagy bevásárlóközpontokban is –, akkor valószínűleg a 2-es variációt fogja választani. Úgyhogy az egy főre jutó alkoholisták számában bőven Európa élmezőnyében tartunk, de az alkoholfogyasztás szempontjából tulajdonképpen nem. Viszont Magyarországon évente körülbelül 20 ezren meghalnak valamilyen alkohol okozta megbetegedés miatt, és ebben nem az van benne csak, hogy biciklizett, részegen felborult, beverte a fejét, de ott van rengeteg olyan krónikus betegség – a májbetegségtől kezdve a szívzavarok elfajulásán keresztül a daganatos betegségek megjelenéséig –, hiszen az alkohol a túlélési versenyben jelentős hendikepet jelent” – emelte ki Zacher Gábor az InfoRádió Aréna című műsorában.
Kiemelte még, hogy az magyar alkoholbetegek körülbelül háromnegyede férfi, és csak a negyede nő. És eltérőek az alkoholfogyasztási szokásaik: a férfiaknál az alkoholfogyasztás általában csapatsportág szokott lenni, együtt isznak. Például egy kocsmában az ott fogyasztók 90 százaléka férfi. Más az ittasság megítélése is a két nem esetében: „ha látunk az utcán heverni egy részeg férfit, akkor mondunk egy-két mikrofont nem bíró jelzőt, de ha egy hölgyet látunk, akkor Zeusz összes villámát rá fogjuk hajigálni, vagyis nagyon más az értékelés”.
És a nők alkoholizmusa nagyon gyakran spájz-alkoholizmus, ők a „saját kis pszichoszociális gettójukban” fogyasztanak – tette hozzá Zacher Gábor, kiemelve: a jelentős különbség ellenére a segítségkérők száma körülbelül ugyanannyi. Ennek az az oka, hogy a hölgyeket jobban zavarja az az alkoholfogyasztás okozta testi elváltozás.
„Amikor belenéz a tükörbe, látja azokat a jeleket, hogy egy kicsit besárgult, kicsit érrel jobban dúsított az arca, milyen a lehelete, satöbbi. A férfi meg ilyenkor rálegyint, hogy most úgy nézek ki, mint a Shrek meg a Grincs egy-egy aranyú keveréke, hát akkor ez van összességében. Viszont
az absztinencia megtartásában a férfiak rosszabbul állnak.
Körülbelül 15-20 százalékos sikert lehet elérni az alkoholbetegek terápiájában. És most az absztinencia alatt nem azt értem, hogy valaki három napig nem iszik, mert addig tart a lendület, hanem tartósabbat, akár néhány hónap, vagy akár egy-két év absztinenciát. És itt óriási nagy szerepe van az olyan kezdeményezéseknek, mint például az anonim alkoholisták. Ez nagyon fontos, hiszen példákat lát maga előtt az érintett. És ott nem ül szakember, nem arról van szó, hogy egy pszichológus vagy egy addiktológiai konzulens vezeti ezt a beszélgetést, hanem ők ott ülnek körben, és ki-ki mesél magáról. És amikor X elmondja, hogy ő alkoholista és 10 éve nem iszik, akkor az az újonc, aki most indult neki ennek a rögös útnak fölfelé a hegyre, az látja a példákat, hogy hát ha ő meg tudja csinálni, akkor én is meg fogom tudni csinálni. Ez azért hihetetlen segítséget és erőt tud adni” – mondta.
A szociális ivók lassan átcsúszhatnak a függő vagy a nagyivó kategóriába, például akkor, ha valamilyen feszültség, probléma jelentkezik valaki életében és úgy dönt, hogy azért este csak megissza azt az egy üveg bort, mert attól elfelejti a problémáit. Csakhogy, mint Zacher Gábor kiemelte, ettől a probléma nem fog megoldódni, sőt, lehet, hogy a módosult tudatállapot idején még súlyosabbá válik a helyzet, de ezt az illető nem veszi észre, ő úgy érzi, hogy arra a pár órára kikapcsol, elfelejti az egészet.
Mint a toxikológus elmondta, annak ellenére bele lehet csúszni az alkoholizmusba, hogy „kívülről” időnként kap az ember figyelmeztetést, például valaki mondja neki, hogy nem lesz ez így jó.
„Ahhoz viszont borzasztóan értünk, hogy ilyenkor rögtön támadóként lépünk föl, és rögtön visszadobjuk a labdát, hogy »te csak ezzel ne foglalkozz, én ezt pontosan tudom kezelni, te foglalkozz inkább…« – és akkor visszadobjuk a labdát a másiknak azokra a gyenge pontjaira, amelyeket mi vettünk rajta észre, mert nem nagyon szeretünk belenézni abba a bizonyos tükörbe” – írta le a helyzettel és magunkkal való szembenézés nehézségét.
A cikk Kocsonya Zoltán interjúja alapján készült. A teljes beszélgetést alább megnézhetik, meghallgathatják.
Forrás:infostart.hu
Tovább a cikkre »


