Augusztus 9-én, az évközi idő tizenkilencedik vasárnapján a Szentatya a vatikáni Apostoli Palotában található dolgozószobájának ablakából imádkozta el az Úrangyalát a Szent Péter téren összegyűlt hívőkkel és zarándokokkal.
Beszédében a viharos Galileai-tavon a tanítványaihoz közeledő Jézus evangéliumi történetéről elmélkedett. Arra biztatott, hogy a sikerek idején ne bízzuk el magunkat, a nehézségek és a sötétség idején pedig ne essünk kétségbe. Hangsúlyozta, hogy Jézus sosem hagy el bennünket: ha alázattal befogadjuk őt életünk csónakjába, benne békére, világosságra és erőre találunk.
Az alábbiakban XIV. Leó pápa teljes beszédét közreadjuk.
Kedves testvéreim, szép vasárnapot kívánok!
A mai evangélium arról szól, hogy Jézus a Galileai-tavon, egy vihar közepette a vízen járva éri utol tanítványait (vö. Mt 14,22–33).
A kenyerek és a halak megszaporításának csodája után (vö. Mt 14,13–21) a Mester arra biztatja övéit, hogy szálljanak csónakba, és induljanak el a túlsó part felé, ő pedig egyedül visszavonul a hegyre imádkozni. A parttól távol azonban ki vannak szolgáltatva a szélnek, és csak nehezen tudnak előrehaladni. Miután megtapasztalták a sikert, s egy csodajelben főszerepet játszottak, most tehetetlenül és rémülten állnak a fenyegető hullámokkal és az ellenszéllel szemben.
Az éjszaka vége felé Jézus elindul feléjük a háborgó vízen, ők pedig rémületükben kísértetnek nézik (Mt 14,26). Ő azonban így szól hozzájuk: „Bátorság, én vagyok, ne féljetek!” (Mt 14,27). Az Úr jelenléte mindent megváltoztat: Péternek még az is sikerül, hogy néhány lépést tegyen felé a hullámokon; azután megijed, süllyedni kezd, Jézus pedig megmenti. Amikor aztán a Mester beszáll a csónakba, elcsendesedik a vihar, és ekkor önkéntelenül fakad fel a tanítványok szívéből a hitvallás: „Te valóban Isten Fia vagy!” (Mt 14,33).
Ahhoz, hogy idáig eljussanak, nem volt elég, hogy tanúi voltak egy csodának, és az sem, hogy sikert arattak az emberek előtt:
Csak így tudták igazán megnyitni szemüket és szívüket az ő közelségére, s így találtak újra békére a vihar közepette is.
Egy napon, később, Jézus ezt mondja majd nekik: „Ha lesz bennetek hit, és nem kételkedtek, […] akár ennek a hegynek is mondhatjátok: »Emelkedj föl, és omolj a tengerbe«, s az is végbemegy” (Mt 21,21). És éppen ezt tapasztalták meg a tavon: Krisztus békéje, aki a hegyen imádkozott, elérte őket a háborgó víz közepette.
Ez a csoda tehát fontos dologra tanít bennünket: mindenekelőtt arra, hogy ne bízzuk el magunkat a sikertől, és sose legyünk elbizakodottak; ugyanakkor arra is, hogy ne essünk kétségbe a sötétség idején sem, amikor tehetetlennek érezzük magunkat a problémákkal szemben, és erőfeszítéseink ellenére úgy tűnik, inkább hátrafelé haladunk, mint előre.
Segítsen bennünket Mária, hogy így, bizalommal Istenre hagyatkozva éljünk, ő, akit hitéért boldognak mondtak (vö. Lk 1,45).
*
A Szentatya szavai az Úrangyala elimádkozása után:
Kedves testvéreim!
Továbbra is aggodalommal követem a tragikus helyzetet Szudánban, különösen el-Obeid városában. Miközben lelki közelségemről biztosítom az ország népét, ismételten kérem a hatóságokat, hogy biztosítsanak humanitárius folyosókat a civil lakosság számára. Egyúttal buzdítom a nemzetközi közösséget, hogy támogassa az azonnali tűzszünet elérésére irányuló erőfeszítéseket. Imádkozzunk az Úrhoz, hogy erősítse meg a szenvedőket, térítse meg azok szívét, akik erőszakot szítanak, és adja meg a régóta várt békét!
Továbbra is fájdalmas hírek érkeznek az Ukrajnában és Oroszországban megölt és megsebesített ártatlan emberekről. Egymást követik, sőt egyre szaporodnak a tragikus események, s egyre több civil áldozatot követelnek, akik között gyermekek is vannak. Közel állok az áldozatok családjaihoz, a sebesültekhez és mindazokhoz, akik a jelenleg zajló konfliktus miatt szenvednek. Ennyi szenvedés láttán
A háború csak újabb háborút szül, és mérhetetlen szenvedést okoz. Ideje megállítani az erőszak spirálját, és teret adni a diplomáciának és a párbeszédnek, hogy megnyíljon a békéhez vezető út.
Most pedig szeretettel köszöntelek mindnyájatokat, rómaiak és különböző országokból érkezett zarándokok!
Külön is köszöntöm a milánói egyházmegye Szent Mária Magdolna Közösségének fiataljait, akik Sienától Rómáig végigjárták a Via Francigenát; továbbá az ennai cserkészeket, akik a Róma környéki dombokon táboroztak, valamint a padovai egyházmegyéhez tartozó Pernumia fiataljait.
A remény jele annak a sok ifjúsági csoportnak a jelenléte, amelyek úgy döntöttek, hogy vakációjuk néhány napját képzési és közösségi programokra fordítják; ahogyan a ferences fiatalok találkozója is az volt, akikkel örömmel találkoztam csütörtökön Assisiben.
Fiúk és lányok, akik hallgattok engem, szeretnélek emlékeztetni benneteket arra, hogy ezekben a napokban a liturgikus naptár néhány csodálatos szent alakját állítja elénk, és arra biztatlak benneteket, hogy ismerjétek meg jobban őket: tegnap a nagy Szent Domonkost, a Prédikátor Testvérek Rendjének alapítóját; ma Keresztről nevezett Szent Terézia Benediktát, Edith Steint, az Auschwitzban megölt kármelita szerzetesnővért, Európa társvédőszentjét; holnap Szent Lőrincet, a római egyház diakónusát; holnapután pedig Assisi Szent Klárát, aki hátrahagyta jómódú életét, hogy földije, Szent Ferenc példájára szegényen és alázatosan kövesse Jézust. Kedves fiatalok, engedjétek, hogy lelkesítsenek benneteket az evangélium e példamutató tanúi!
Köszönöm mindnyájatok jelenlétét, és szép vasárnapot kívánok!
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
