Bahdzsat Elija Karakacs (Bahjat Elia Karakach) katolikus plébános elmondta, hogyan alakult át a város, amely élettel teli központ, gazdasági székhely volt, de rányomta bélyegét a háború, a pusztítás, a kivándorlás. Az újjáépítésnek még nem látni a nyomát. A parányi keresztény közösség továbbra is a párbeszéd, a megbékélés és a segítségnyújtás helye. A SIR hírügynökség június 15-i írását közöljük.
„Aleppó ma egy olyan város, amely mélyen megváltozott: a háború, a földrengés és egy soha véget nem érő válság bélyegét viseli magán” – mondta a város latin plébánosa, a ferences rendi Bahdzsat Elija Karakacs. A varesei Radio Missione Francescana adásában tanúságtételében felidézte életét és Szíria jelenlegi helyzetét, hangsúlyozva, hogy a keresztények a párbeszéd és a remény hordozói. „Bár a keresztények kisebbségben vannak, Aleppóban mindig is hangsúlyos volt a jelenlétük. A várost a szíriai katolicizmus fővárosaként ismerték” – magyarázta a Szentföldi Kusztódia szerzetese. Egy olyan országban, ahol a keresztények többsége ortodox, az aleppói katolikus jelenlét jelentős tényezőnek számított.
Bahdzsat atya 2022-ben tért vissza Aleppóba plébánosként. „Azóta rendkívül nehéz időszakokat éltünk meg: a 2023. február 6-i földrengést, a háború következményeit, a rezsim megváltozását. Mi azonban egy ősi jelenlét folytatói vagyunk: a ferencesek 1238 óta vannak jelen ezen a helyen.” A háború előtti város szöges ellentétben áll a jelenlegi valósággal. „Fiatalkoromban Aleppó biztonságos, dinamikus, lehetőségekkel teli város volt. Fontos ipari és kereskedelmi központként működött. Ma viszont hanyatlás, bizonytalanság és mindenekelőtt hatalmas népességfogyás jellemzi.” A kivándorlás kiüresítette a várost: „Szinte alig maradt barátom Aleppóban, mindannyian külföldön élnek.
A két részre szakadt Aleppó
Aleppó a 2011-ben kirobbant háború által legsúlyosabban érintett városok egyike volt. „Éveken át két részre volt osztva, és kíméletlen bombázásoknak volt kitéve. Az újjáépítés még ma sem indult el igazán. A földrengés csak tovább súlyosbította a helyzetet.” A lelkipásztor arra is rámutat, hogy Szíria mára elfeledett hellyé vált: „Sokan azt hiszik, hogy minden véget ért, de ez nem igaz. Szíria továbbra is egy rendkívül meggyötört és megosztott ország.”
Tizenegy egyház
A lélekszám csökkenése ellenére a keresztény közösség továbbra is jelentős szerepet tölt be. „Aleppóban tizenegy különböző egyház él. Ez hatalmas kulturális és spirituális gazdagság. Rendszeresen találkozunk, hogy összehangoljuk a missziónkat.” A háború előtt a keresztények száma megközelítőleg 250 ezer volt, ma mintegy 30 ezerre becsülik őket. „Kevesen vagyunk, de van mit adnunk.” Missziójuk elsősorban a megbékélés.
„Sok muszlim mondja nekünk: »Szükségünk van rátok, keresztényekre«. A béke embereiként tekintenek ránk, akik fegyvertelenek vagyunk. Biztonságban érzik magukat ott, ahol jelen vagyunk, és képesek egymással is párbeszédet folytatni.” Ezért
Társadalmi szerepvállalás
A pasztorális munka mellett a ferencesek jelentős szociális tevékenységet is végeznek. „Aktív plébániánk és egy olyan központunk van, amely pszichológiai támogatást, oktatási tevékenységeket, művészetterápiát és sporttevékenységet kínál. Ez a hely minden aleppói előtt nyitva áll.” Ezzel együtt erős a nyomás a kivándorlás irányába: „Sok fiatal nem lát maga előtt jövőt, bizonytalannak érzik magukat.” Az új politikai berendezkedés további kihívások elé állítja őket.
„A keresztények száma drasztikusan megcsappant, és ez korlátozza jelenlétünket a közéletben. Bizonyos körökben a diszkrimináció formái tapasztalhatók, különösen egy olyan kormány idején, amely iszlamista jegyeket visel magán.”
Befektetés a képzésbe
Emiatt az egyház nagy hangsúlyt fektet a képzésre: „Oktatjuk a fiatalokat az egyház társadalmi tanítására és a politikai részvételre. Fontos megérteni, hogy a politika a szeretet egyik formája, a közjó szolgálata.”
Ugyancsak jelentős volt a tanúságtételük a háború idején. „Sok szerzetesünk – mint például Hanna Dzsalluf (Jallouf), aki ma Aleppó apostoli vikáriusa – a legveszélyesebb övezetekben is ott maradt, így Idlibben is, amely dzsihadista csoportok ellenőrzése alatt állt. Kockázatos, de létfontosságú jelenlét volt ez. Megváltoztatta a keresztényekről alkotott képet, és segített a közösségnek abban, hogy ne tűnjön el.”
A jövő felé
A jövőről szólva a plébános egyértelműen kijelöli a prioritásokat.
Ugyanakkor a világ is hozzájárulhat a változáshoz. „Fontos beszélni Szíriáról, megismertetni a helyzetét. Eljönni, amikor csak lehetséges, hogy reményt adjunk. És támogatni a szociális és oktatási projekteket.” Egy dolog azonban alapvető fontosságú marad: „Segíteni kell a keresztényeknek, hogy maradni tudjanak.
Végül reményteljesen zárta gondolatait: „Szíria sebzett, de nem vesztette el a jövőt. A megbékélés lehetséges, de mindenki részéről bátorságot és elkötelezettséget kíván.”
Forrás: AgenSIR
Fotó: Bahjat Elia Karakach Facebook-oldala; Afp (archiv)
Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
