A Szentatya november 10-én reggel Buenos Airesből repülővel Córdobába utazott, ahol délelőtt (magyar idő szerint 14 órakor) szentmisét mutatott be a Katonai Repülőiskola előtti téren. A misén mintegy 650 ezren vettek részt.
Beszédében a pápa az argentin szentek és boldogok példájából kiindulva hangsúlyozta, hogy minden megkeresztelt ember meghívást kapott az életszentségre. Kiemelte, hogy a szentek különböző élethelyzetekben tettek tanúságot Krisztus szeretetéről, és életüket az evangélium hirdetésének szentelték. Arra buzdította a híveket, hogy kövessék példájukat, és mindennapi életükben törekedjenek az életszentségre.
A mise végén Córdoba érseke, Ángel Sixto Rossi SJ bíboros mondott köszönetet a Szentatyának.
Péter hitvallása, amely a történelem során utódaiban visszhangzik, feltárja előttünk Istennek a Krisztusban, üdvösségünkért kinyilatkoztatott misztériumát. Az üdvösség üzenete ez, amely ma is időszerű, és amelyet oly sok hitbeli testvérünk közbenjárása támogat, akik immár a mennyből kísérnek bennünket. Nem véletlen, hogy ez a föld, amely most vendégül lát bennünket, az életszentség bőséges gyümölcsét termette. Azoknak a példája, akik előttünk jártak ezen az úton, ma is arra ösztönöz bennünket, hogy úgy éljünk, ahogyan ők éltek, és odaadjuk életünket, ahogyan Krisztus adta oda értünk, és ahogyan ők tökéletesen követték Krisztus példáját.
Örömteli kötelesség teljesíteni azt a küldetést, amelyet az Úr ránk bíz. Igen, kedves testvéreim! Mindannyian meghívást kaptunk az életszentségre.
(contemplata aliis tradere). Keresztényként azt kell tanítanunk, „ami az üdvös tanításnak megfelel” (Tit 2,1). Ehhez kapcsolódóan magamévá teszem Nagy Szent Leó pápa következő buzdítását is, akinek ma ünnepeljük liturgikus emléknapját, és akinek oltalmába ajánlom magamat: „Ismerd fel, ó keresztény, nagy méltóságodat! Az isteni természet részesévé lettél, vissza ne térj ismét a hozzád méltatlan régi romlottságba. Fontold meg, milyen Főnek és Testnek lettél tagja! Ne feledd el soha, hogy Isten a sötétség hatalmából ragadott ki, és áthelyezett téged az ő világosságába és országába” (Első beszéd az Úr születéséről, PL 54, 192–193 [magyarul: Az imaórák liturgiája, I. Advent, karácsonyi idő, Szent István Társulat, Budapest, 2014, 344; továbbá: Az egyházatyák beszédei Krisztus-ünnepekre I. Karácsonyi ünnepkör, Ókeresztény Örökségünk 1, Jel, Budapest, 1995, 116]).
Nincs jobb módja a tanításnak, mint az, amikor saját életünkkel mutatunk példát, hiszen „a világ elkötelezett életet és az imádság tanúságtételét várja tőlünk” (Szent II. János Pál pápa: Homília, Buenos Aires, Vélez Sarsfield Stadion, 1987. április 10.). Ehhez az kell, hogy teljesen, megalkuvás nélkül ragaszkodjunk Jézus Krisztushoz. Erről tanúskodnak a szentek, és ez az, ami a nehézségek közepette is reménnyel tölt el bennünket.
Ma Córdobából, az ország földrajzi középpontjából szeretnénk hálát adni Istennek az életszentség sokféle gyümölcséért, amelyet azoknak az embereknek az élete termett, akiket az Úr erre az argentin földre küldött, s akik itt születtek, vagy életük jelentős részét itt élték le.
Sokszólamú tanúságot tesznek minden megkeresztelt ember életszentségre szóló hivatásáról, vagyis arról, hogy Krisztushoz hasonlóvá váljunk. Az argentin vonásokat viselő szentek arcán különösen is megmutatkozik az evangélium iránti szenvedélyes szeretetnek és a testvéri, szolidáris haza építése iránti elkötelezettségnek az egysége. Mindannyian fel tudták vállalni koruk kihívásait, és azokat az örömhír hirdetésének lehetőségévé alakították: nem elvont módon, hanem úgy formálták életüket, hogy Krisztus szeretetének hiteles és hatékony tanúivá váljanak.
Elsőként hálás szívvel Szent José Gabriel del Rosario Brochero atyáról emlékezzünk meg! Ez a pap valóban szerelmes volt az Úrba, s az imádságban találta meg életének erejét. Loyolai Szent Ignác lelkigyakorlatai örökre megváltoztatták életét, és Krisztushoz hasonlóvá formálták őt, valóra váltva azt, amit a válaszos zsoltárban imádkoztunk:
Csak az képes terjeszteni szeretetének és igazságosságának országát, minden erejét az evangélium hirdetésére fordítva, aki tudja, hogy az Úr szereti, s akinek nincs más fegyvere, mint a feszület és a rózsafüzér.
María Antonia de Paz y Figueroa nővért szintén magával ragadta az ignáci lelkiség, és össze tudta kapcsolni a szemlélődést a felebarát szolgálatával. Felismerte, hogy a felebarát iránti szeretet gyakorlásának legjobb módja az, ha közelebb vezetjük őt Istenhez.
(vö. Üzenet a szegények harmadik világnapjára, 2019. június 13., 8). Ugyanezt az indíttatást követve Antula mama fáradhatatlanul járta e haza földjét, hogy megannyi embernek megmutassa a mennybe vezető utat. Jelmondata ugyanis az volt, hogy el kell jutni mindenhová, ahol még nem ismerik Istent, hogy megismertessük őt.
Két szent, két példakép, a Krisztussal való azonosulás két formája, melyeket ő maga ajándékozott nekünk ezen a vidéken, ahol ma istentisztelet keretében fordulunk hozzá.
Velük együtt hálát adunk Istennek a vértanúkért is, akik életük feláldozásáig megvallották hitüket, mint Szent Héctor Valdivielso Sáez és a spanyol polgárháborúban, illetve az argentin La Rioja és Salta tartományokban vértanúságot szenvedett boldogok.
Hálát adunk az Úrnak azért az ajándékért, amelyet azzal adott az egyháznak, hogy szíve szerinti pásztorokat támasztott számára, mint amilyen Boldog Mamerto Esquiú szerzetesatya és Boldog Eduardo Pironio bíboros volt.
Különös hálával emlékezünk meg a megszentelt életről: a szerzetesközösségeket alapító nőkről, mint Szent Nazaria Ignacia, Boldog María del Tránsito Cabanillas és Boldog Catalina de María Rodríguez, valamint arról a sok szerzetesnőről, akik lángoló szeretettel a gyermekek nevelésének és a betegek gondozásának szentelték magukat, mint Boldog María Ludovica de Angelis és Boldog Crescencia Pérez.
Isten hívő népe örül azoknak a világi hívőknek is, akik befogadták az evangéliumot, s a mindennapok egyszerűségében, Istent és testvéreiket szeretve teljesen megélték keresztségi hivatásukat, mint Szent Artémides Zatti, Boldog Ceferino Namuncurá és Boldog Laura Vicuña.
Kedves testvéreim! Ezek a szentek és boldogok mindannyian teljesítették már földi küldetésüket. Ma rajtunk a sor, hogy kövessük az életszentség ragyogó nyomát, amelyet maguk után hagytak. Ezt a szentmisét az argentin nép megszentelődéséért, mindnyájatok megszentelődéséért mutatjuk be. Nyissátok meg szíveteket, és Isten kegyelmével induljatok, és legyetek szentek (vö. 1Tessz 4,3): az iskolában és a köztereken, a családban és barátaitok körében, vidéken és a városban, a tejgazdaságban és az irodában! Menjetek, és hirdessétek az evangéliumot!
Ezen a szentmisén egy olyan szobor áll előttünk, amely a szegény Krisztust ábrázolja [a kereszten]. Ezt maga Brochero atya készíttette a betegágyából. Krisztus arcán művészi módon e nép vonásai jelennek meg. Engedjük, hogy tekintete megszólítson bennünket, s keresztjének árnyékában megtaláljuk majd az üdvösséget és az életet, saját megszentelődésünk útját!
Nagy Szent Leó közbenjárására kérem Istent, hogy továbbra is áldjon meg bennünket, és adja meg nekünk a kegyelmet, hogy mindig megvallhassuk: „Te vagy a Messiás, az élő Isten Fia” (Mt 16,16).
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican Media
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
