Hatvan éve, 1965. november 18-án tették közzé a II. Vatikáni Zsinat Dei Verbum kezdetű dogmatikus konstitúcióját az isteni kinyilatkoztatásról. Az évforduló kapcsán XIV. Leó pápa november 17-én a Vatikánban fogadta a Katolikus Bibliaszövetség igazgatótanácsának negyven tagját.
Odaadással hallgassuk és hirdessük Isten igéjét!
A Dei Verbum kezdetű dokumentum Pál apostol szavával zárul: „tehát a Szent Könyvek olvasásával és tanulmányozásával »terjedjen és jusson dicsőségre az Úr tanítása« (2Tesz 3,1), az emberek szívét pedig töltse el egyre jobban a kinyilatkoztatásnak az Egyházra bízott kincse.” (DV 26) A népek apostolának e kérése erős vágyat, szilárd meggyőződést és lelkipásztori megközelítést fejez ki, amely érvényes a mi korunkban is – kezdte beszédét a pápa.
A Dei Verbum tanítása egyértelmű: a keresztény ember hivatása, hogy „vallásos odaadással hallgassa Isten igéjét és szilárd bizalommal hirdesse azt”, továbbá kéri, hogy „biztosítsák a hívek széleskörű hozzáférését a Szentíráshoz” (DV 22). Ugyanezt tükrözi a Katolikus Bibliaiszövetség alapszabálya, mely célként jelöli meg „a Biblia lelkipásztori szolgálatának előmozdítását és fejlesztését, hogy Istennek a Szentírásban jelenlévő Igéje dinamikus ösztönző forrássá váljon az Egyház életének és küldetésének minden területén a mai világban”.
Küldetését az Egyház az evangéliumból meríti a Szentlélek vezetésével
A Szentatya arra kérte a szövetség igazgatótanácsát, hogy vizsgálják meg személyes és egyházi hűségüket ehhez a megbízatáshoz, mely valójában a kérügma, vagyis a mi Urunk, Jézus Krisztus üdvözítő misztériumának hirdetése.
Ezt a küldetését az Egyház nem önmagából, hanem az evangéliumból meríti a Szentlélek vezetésével, aki mindenre megtanít és emlékeztet mindarra, amit a Fiú mondott (vö. Jn 14,26). Ezért Isten igéjének hallgatása és hirdetése valóban egyházi cselekedet, hiszen a Menyasszony figyelmes szeretettel hallgatja a Vőlegény hangját (vö. Én 2,8–10).
Ennek jegyében szükségszerűen biztosítani kell a Szentíráshoz való széles körű hozzáférést minden hívő számára, hogy mindenki találkozhasson azzal az Istennel, aki szól hozzánk és bőségesen bevon minket az ő életébe (vö. Jn 10,10).
Mit jelent ma a „Szentíráshoz való széles körű hozzáférés”?
Az új generációk napjainkban új, digitális környezetekben élnek, ahol Isten igéje könnyen elhomályosul, és közösségeik tereiben az evangélium ismeretlen maradhat, vagy éppen eltorzíthatják. Ezért fel kell tennünk a kérdést: mit jelent ma a „Szentíráshoz való széles körű hozzáférés”? Hogyan segíthetjük elő ezt a találkozást azok számára, akik soha nem hallották Isten igéjét, vagy akiknek kultúráját az evangélium még nem érintette meg?
A pápa reméli, hogy ezek a kérdések arra ösztönzik majd a Katolikus Bibliaszövetséget, hogy új jelenléti formákat fejlesszenek ki, amelyek képesek új utakat nyitni a Szentíráshoz, hogy Isten igéje gyökeret verhessen az emberek szívében, és mindenkit elvezethessen az ő kegyelmében élni. Végül a pápa arra kérte a szövetség vezetőségét, váljanak „élő betűkké”, amelyet „nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével írtak” (2Kor 3,1–6), és amely tanúskodik Isten igéjének elsőbbségéről a világunkat betöltő számos más hanggal szemben – zárta beszédét Leó pápa.
A Katolikus Bibliaszövetségről
A Katolikus Bibliaszövetség (Catholic Biblical Federation, CBF; Federazione Biblica Cattolica, FEBIC) egy világméretű katolikus hálózat, amely nemzetközi és helyi szervezetekből épül fel, és elkötelezetten áll Isten igéjének lelkipásztori szolgálatában. 1969. április 16-án alapították a II. Vatikáni Zsinat isteni kinyilatkoztatásról szóló dogmatikus konstitúciója, a Dei Verbum megvalósításaként, különös tekintettel a dokumentum 6. fejezetére, mely irányelveket ad a Szentírás Egyház életében betöltött szerepére.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican Media
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
