Április 22-én este a Szentatya az egyenlítői-guineai batai stadionban a fiatalokkal és a családokkal találkozott. Miután a pápa tett egy kört a pápamobillal a hívők között, a batai apostoli adminisztrátor, Miguel Ángel Nguema Bee püspök, az egyenlítői-guineai püspöki konferencia ifjúságpasztorációért felelős tagja köszöntötte.
A Szentatya a hagyományos öltözéket viselő népcsoportok táncokkal kísért felvonulását és néhány tanúságtételt követően mondta el beszédét.
Az alábbiakban XIV. Leó pápa teljes beszédét közreadjuk.
Kedves fiatalok, kedves családok, békesség veletek!
Ki fél az esőtől? Ki vágyik Isten áldására? Köszönöm, hogy itt vagytok! Ünnepeljünk tovább! Az Egyháznak szüksége van mindannyiótok lelkesedésére!
Kedves testvéreim! Nagy örömmel köszöntelek benneteket, és köszönetet mondok a püspök úrnak a hozzám intézett szavaiért. Köszönetet mondok mindnyájatoknak a szívélyes fogadtatásért és lelkesedésetekért, mely hitetek örömét fejezi ki.
A püspök úr Egyenlítői-Guineát „fiatal, energikus, kérdésekkel és életkedvvel teli” országnak írta le, mely ugyanakkor arra törekszik, hogy Krisztust saját világosságává tegye. Ez utalás e látogatás jelmondatára – Krisztus, Egyenlítői-Guinea világossága, a remény jövője felé –, de mindenekelőtt a ti jelenlétetek igazolja!
Országotok, Egyenlítői-Guinea gazdag történelemmel és hagyományokkal rendelkező ország. Ezt az imént is láttuk a táncokban, a viseletekben és a jelképekben, amelyekkel minden csoport kifejezte saját identitását, még érzékletesebbé és meghatóbbá téve együttlétünket.
Egyszerű, mindennapi tárgyakat hoztatok – botot, hálót, egy sziget mását, csónakot, hangszert –, melyek életetekről és az azt vezérlő olyan ősi és nemes értékekről beszélnek, mint a szolgálat, az egység, a befogadás, a bizalom és az ünnep. Ez az a fénylő és titeket kötelező örökség, amelyhez ragaszkodva nektek, kedves fiatalok, hitben élve jövőtöknek és e föld jövőjének alapjává kell válnotok. Tiétek a jövő!
Erre emlékeztetett Szent II. János Pál is, amikor ebbe az országba érkezve, egy ilyen élő és dinamikus egyházzal találkozva, a következőt mondta az érkezésekor jelen lévő hívőknek: „Adjatok mindig példát az egyetértésre, a kölcsönös szeretetre, a kiengesztelődés képességére, minden állampolgár, minden család és minden társadalmi csoport jogainak tényleges tiszteletére. Tartsátok tiszteletben és mozdítsátok elő mindenki méltóságát hazátokban, mint emberi lényeknek és mint Isten gyermekeinek méltóságát” (Beszéd az Egyenlítői-Guineába érkezéskor, Malabo, 1982. február 18.). Ezek a szavak ma is vezetik szívünket, és meg kell világítaniuk a ti utatokat is, miközben a jövő rátok váró feladataira készültök.
Alicia ezzel kapcsolatban arról beszélt nekünk, milyen fontos hűségesnek lenni kötelességeinkhez, és a mindennapi munkával hozzájárulni a család és a társadalom javához. Megosztotta velünk álmát egy olyan hazáról, „ahol a fiatalok, férfiak és nők, nem a könnyű sikert keresik, hanem az erőfeszítés, a fegyelem és a jól végzett munka kultúráját választják, és azt megbecsülik”.
Azt mondta, hogy kereszténynek lenni nemcsak az eucharisztia ünneplésében való részvételt jelenti, hanem azt is, hogy méltósággal dolgozunk és mindenkit tisztelettel kezelünk, és utalt arra a kihívásra is, amelyet nőként él meg a munka világában. Ez arra hív bennünket, hogy elgondolkodjunk a termékeny elköteleződés fontosságáról és annak szükségességéről, hogy mindig előmozdítsuk minden ember méltóságát.
Ugyanerről tett tanúságot Francisco Martin is, amikor a papi hivatásról beszélt. Szélesre tárta előttünk az ablakot arra a gyönyörű valóságra, amelyben sok fiatal teljesen Istennek ajándékozza magát testvérei üdvösségéért. Nem hallgatta el, hogy nehézséget jelentett számára bátorságot találni ahhoz, hogy kimondja a maga igenjét, „fiat”-ját, igenjét az Úrnak, de szavaiból mindannyian megértettük, hogy az Isten akaratára hagyatkozás örömet és mélységes békét ad. Az Istennek ajándékozott élet boldog élet, mely nap mint nap megújul az imádságban, a szentségekben és a testvérekkel való találkozásban, akiket az Úr utunkra vezet.
Ezért, ha azt érzitek, hogy Krisztus különleges megszenteltséggel járó életformára hív benneteket – papként, szerzetesnőként, szerzetesként, hitoktatóként –, ne féljetek követni őt: amint ő maga biztosította tanítványait – és én is határozottan mondom nektek ma itt –: „százannyit” kaptok, „és az örök életet” (Mt 19,29).
Kedves fiatalok, erre a találkozóra családjaitokkal együtt érkeztetek. Ők az a termékeny talaj, amelybe emberi és keresztény növekedésetek friss és törékeny fája gyökereit ereszti. Ezért arra szeretnélek kérni mindannyiótokat, hogy együtt adjatok hálát az Úrnak szeretteitek ajándékáért, és – amint Purificación és Jaime Antonio mondták – bízzátok magatokat az Úrra, hogy családjaitok növekedjenek az egységben, az életet őrizendő ajándékként fogadják, és az Úrral való találkozásra neveljenek, aki út, igazság és élet (vö. Jn 14,6).
Sokan készülnek közületek a házasság szentségére. Házastársnak és szülőnek lenni lelkesítő küldetés, olyan szövetség, amelyet napról napra kell megélni, amelyben mindig újra rátaláltok egymásra, Isten munkatársaiként az élet csodájának szolgálatában, és a boldogság építőiként magatok és gyermekeitek számára. Úgy készüljetek ennek a hivatásnak a megélésére, mint az igazi szeretet útjára, amely a szabadságban növekszik; mint a remény útjára, amely abból a bizonyosságból fakad, hogy Isten nem hagy el benneteket; mint az életszentség útjára, amely mindig a másik javát és boldogságát keresi!
Hálásan köszönöm Victor Antoniónak az őszinteségét és a bátorságát, amellyel megosztotta velünk történetét. Szavai segítenek bennünket abban, hogy még mélyebben megértsük annak értékét, amiről beszéltünk. Szavai kősziklaként hullanak közénk, de nem azért, hogy romboljanak. Ezek inkább olyan szavak, amelyeknek arra kell bátorítaniuk bennünket, hogy egy jobb világot építsünk, olyan világot, amely a születő és növekvő élet tiszteletére, valamint a gyermekek és a kicsinyek iránti felelősségérzetre épül.
Victor Antonio emlékeztetett bennünket arra, hogy az élet befogadása szeretetet, elkötelezettséget és gondoskodást igényel, s ezek a szavak – egy serdülő ajkáról – komolyan el kell gondolkodtatniuk bennünket arról, mennyire fontos védeni és őrizni a családot és azokat az értékeket, amelyeket benne tanulunk. Ápoljuk ezeket, éljük meg őket, és tegyünk róluk tanúságot akkor is, amikor ez áldozatba kerül, vagy amikor – ahogyan Jaime Antonio és Purificación mondták – ítéletek, előítéletek és sztereotípiák próbálják kisebbíteni értéküket. A befogadni és szeretni képes család világosság és melegség. Ferenc pápa gyönyörű szavakat hagyott ránk erről; azt mondta: „Az apa és az anya párosa, szerelmük egész történetével […], a szerető és életet fakasztó emberpár az igazi élő »szobor« […], mely képes megjeleníteni a teremtő és üdvözítő Istent” (Amoris laetitia apostoli buzdítás, 9.11).
Kedves fiatalok, szülők és mindnyájan, akik itt jelen vagytok, engedjük, hogy lelkesítsen bennünket a szeretet szépsége, és tegyünk tanúságot arról a szeretetről, amelyet Jézus tanított nekünk és hagyott ránk! Mindennap tegyünk tanúságot arról, hogy szeretni szép, hogy a legnagyobb örömök – minden környezetben – abból fakadnak, hogy tudunk adni és tudjuk önmagunkat odaajándékozni, különösen akkor, amikor lehajolunk a leginkább rászorulókhoz. A szeretet világossága, amelyet otthonainkban ápolunk és hitben megélünk, valóban képes átalakítani a világot, annak struktúráit és intézményeit is, hogy minden ember tiszteletre találjon, és senkiről se feledkezzünk meg (vö. Ferenc pápa: Üzenet az élelmezési világnap alkalmából, 2022. október 14.). Testvéreim, tegyük ezt együtt szilárd elhatározássá, örömteli elköteleződéssé, hogy Krisztus, a megfeszített és feltámadott, Egyenlítői-Guinea, Afrika és az egész világ világossága, mindnyájunkat reményt ébresztő jövő felé vezethessen!
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican Media
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
