Színésznő kérdez sorozatunk legújabb részében Bugár Anna különleges alanyt választott. Saját unokatestvérével, a Csallóközben igen népszerű szakáccsal, Weisz Tiborral beszélgetett.
Tibcsi az unokatestvérem, sokat jelent nekünk a család. Mégis minden elfogultság nélkül állíthatom, hogy nagyszerű szakember. Igazi szívvel-lélekkel főző szakács. Nagyon korán lehetett már sejteni, hogy ez lesz az ő útja, talán még járni sem tudott, mikor már összeöntötte a lisztet a sóval és a cukorral. Természetesen a földön. Ez akkor csak egy gyerekcsínynek tűnt, azóta kiderült, hogy előremutató esemény volt.
Akárhányszor megfordulok Budán a Vendéglő a KisBíróhoz-ban, mindig melegség önti el a szívemet, mert a Te fotód is ott díszeleg a bejárati ajtóban, más nagyon tehetséges szakácsok, séfek mellett. Hogy is volt ez, Tibcsi? Hogy került oda az a fotó?
Köszönöm, én is büszke vagyok rá, hogy ott van. Miután befejeztem a tanulmányaimat Dunaszerdahelyen, úgy éreztem, hogy még nem szereztem meg a kellő tudást ehhez a szakmához, ezért elindultam a nagyvilágba tapasztalatokat gyűjteni, illetve tovább tanulni. Budapesten találtam meg a megfelelő intézményt erre, ahol még három évet tanultam. Mindeközben természetesen volt szakmai gyakorlatom is, amit a nagymúltú Béke Szállóban töltöttem el. Kifejezetten tetszett, hogy ebben az iskolában olyanoktól tanulhattam, akik valóban tudták, hogy miről beszélnek, hiszen nap mint nap a saját bőrükön tapasztalták meg a szakma minden pozitívumát és negatívumát. Ezután másfél év gyakorlat következett a Bock Bisztróban, ahol aztán tényleg megtanultam, hogy hol lakik a magyarok Istene. Kőkemény munka vette kezdetét.
Kik voltak a mestereid? Kiktől tanultad a legtöbbet?
Mindig hálás leszek Bíró Lajosnak, aki sokat segített abban, hogy megértsem, miről is szól a gasztronómia. Mellettem állt, nagyon sokat várt tőlem. Igyekeztem megfelelni, mindig felzárkózni. Sokat tanultam Varjú Viktortól, „Vilitől”, ő más módszereket választott arra, hogy ösztönözzön, az is bevált. Családias hangulatban éltünk mi ott a Bock Bisztróban, majd később a Vendéglő a KisBíróhoz-ban. Mikor véget értek a gyakorlat évei, utána szerződést kötöttünk, már mint szakács folytattam tovább a munkát, több mint öt évig. Jó időszak volt. Melós az biztos, de tartalmas.
Budapest után Pozsony következett. Miért?
Mert igazi lokálpatrióta vagyok. Mindig is visszavágytam a Csallóközbe. Itt születtem, azt érzem ide kell hazahoznom a tudást, amit megszereztem. Erre megadatott egy kiváló lehetőség. Felkérést kaptam, hogy Pozsony belvárosában séfként dolgozzak. Megnyitottuk a Dolnozemská Krčma-t, ahol három évig vezettem a konyhát. Sokat tanultam ebből az időszakból is. Most új kihíváskora vágyom.
Hogyan érintett a járványhelyzet?
Inspirációra használom. A főzés mellett van még egy nagy szenvedélyem, a borok. Nyitottunk is egy borüzletet a testvéremmel, nem véletlen a név sem, VinoBro. A gasztronómia és a borászat folyamatosan fejlődik, változik, nekem pedig kötelességem követni. Fontos, hogy felkészült legyek! Erre most jutott is némi idő. Én a minőségben hiszek, minden téren, de ha ételről vagy italról van szó, akkor még inkább.
Mi a kedvenc ételed?
Édesanyám „kirántott húsa”. Olyan ez, mint a Himnusz. Ha felébresztenek az álmodból, akkor is el tudod énekelni. Anyu rántott húsa éjjel is jöhet. Ezen kívül pedig időszakos kedvenceim vannak. Aki ismer az tudja, ha én a fejembe veszem, hogy bejárom a város összes hamburgerezőjét, akkor bizony megteszem. Megkóstolom, utána járok, mert kíváncsi vagyok. Nagyon sok érdekes tapasztalatot gyűjtöttem így. Budapesten szinte az össze borbárban jól ismertek már, mert a másik szenvedélyemnek is szívesen hódoltam. Kóstoltam, felfedeztem.
Mi volt az eddigi legextrémebb fogás a tányérodon?
Hangyatojás, pióca, különböző lárvák, kacsa embrió. Az utóbbi már számomra is sok volt. Kóstoltam sok különlegességet. A Bock Bisztróban például sertés „fenék-záróizom” pörköltet.
Milyen értékeket hozol otthonról? Szerinted fontos, hogy az ember honnan indul?
Fontos, bár abban is hiszek, hogy bárkinek sikerülhet elérni a céljait, ha igazán akarja és keményen, kitartóan, alázatosan dolgozik. Nekem nagy szerencsém van. Egy megértő és szeretetteljes közegben nőttem fel, megtanultam, mi fontos igazán. Jó példák voltak előttem, tudom, ha szeretnék elérni valamit, azért dolgoznom kell. Találok is örömöt a munkámban. Sok pályakezdő ott rontja el, hogy egyik napról a másikra akar mindent. Sikert, pénzt és csillogást. Én tudom, hogy örülni kell a kis sikereknek, csak akkor lesznek majd nagyobbak is.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
