Vona Gábor is bejelentkezett a baloldal vezetőjének szerepére. A Jobbik elnökének ez tegnap annyira fontos volt, hogy szocibarát szavazatszerző manifesztumát még az aradi vértanúk előtt való tisztelgésnél is előrébb valónak találta. Mi jöhet még? Egy beszéd az MSZP lipótvárosi aktívája előtt?
Kedves Hölgyeim és Uraim!
Honfitársaim, Magyar Testvérek!
Jól van, na, ez csak vicc volt… Nem kell megijedni! Egymás között vagyunk, elvtársak!
Látom meglepődtetek! Bocsánat a tegeződésért, de mi így szoktuk ezt meg, nem igaz, Hiller elvtárs?
Tudom, magyarázattal tartozom. Én, a Jobbik elnöke, miképpen lehetek most baloldali miniszterelnök-jelölt? Hiszen majdhogynem fasiszta, de legalábbis Szálasi-barát voltam! Szidtam cigányt, gyaláztam zsidót! Ez így volt, elvtársak! Azért volt így elvtársak, mert így kellett lennie, kedves elvtársaim!
Be kellett épülni a rohadt ellenforradalmi banda közé! Azt hiszitek, én boldog voltam, amikor a gyöngyösi óvodában visszautasítottam, hogy sarlóval és kalapáccsal ékesített Kalasnyikov legyen a jelem? Azt hiszitek, nem sírtam? Nem rimánkodtam? Önként vállaltam a keresztbe tett nyilakat?
Lendvai elvtársnő ott ül a sarokban, ma nagyon taktikusan megtámadott, köszönet érte. Kell a konspiráció! De talán emlékszik az MSZMP KB agitprop osztályának azon direktívájára, hogy idejekorán be kell épülni az ellenzékbe! Én ezt megtettem. Megtettem értetek, elvtársak! Óvodásként voltam a párt ökle! Medgyessy elvtárs kémelhárító tiszt volt, de megtette ezt értetek?
Később ott voltam Orbán környezetében is! Könnyű volt? Egy fasiszta szeméttel egy levegőt szívni? Hát nem volt könnyű! De ott voltam a Polgári Körökben, aztán, amikor kellett, én felálltam, és a párt parancsára megteremtettem a Jobbikot, a Magyar Gárdát! Szerettem én masírozni? Hogy szerettem volna?! De megtettem! Mély levegőt vettem akkor is, amikor a Székely Himnuszt játszotta a zenekar, de az én fülemben akkor is a Munkásőr induló csengett!
Halljátok Ti is újra-e szavakat:
„Mert Marx és Lenin szózata gyújt, mint a szikra,
Pártunk erős, szilárdan áll, mint a szikla!”
Én, Vona Gábor akkor titkos kavics voltam, és most eljöttem, hogy a Ti nagy kőtömbötök legyek! Nem csak szikla, hanem rendíthetetlen kőomlás leszek én!
Látom, vannak kételyek még mindig. Ott húzzák meg középen magukat Gálvölgyi és Bolgár elvtársak is. Én értelek Titeket! Sokat vagytok liberálisok között. Nehéz küzdelem ez is, lassan azzá válik az ember, amilyen szerepre szánták! Tudom, mit akartok kérdezni!
A demokrácia jövője? Ne legyen kétségetek. Megkapjátok. Úgy lesz, mint korábban! Színházban a mi igazgatóink osztanak díványt, a médiából meg kitakarítjuk a mocskot! Nem hagyjuk, hogy a gondolkozás és szakértelem olcsó álcája megtörje forradalmi dühünket! Méltó helyen lesz Alföldi direktor is, mint másképpen gondolkodóan együtthaladó!
Cigány és zsidó kérdés? Hát, mint mondtam, cigányoztam és zsidóztam is elvtársak! Miért? Mert ezt akarta hallani ez a fasiszta nép! Ti ne ismernétek őket, a magyarokat, ezeket?! Tagadtam a holokausztot? Én? Tudjátok, mennyit sírtam Szegedi Csanáddal a Sorstalanságon? S mennyire büszke voltam, amikor Csanád coming out-olt! Én ezt csak köztetek tehetem meg, elvtársak!
Magyarkodás? Ezután még felmerülhet ilyen kérdés? Ma reggel első dolgom az volt, hogy már reggel hétkor Hozzátok, igaz baloldaliakhoz intézzek szózatot a facebookon! A nemzeti gyásznapra, október 6-ra csak pár órával később figyelmeztettek, én elfelejtettem volna, kit érdekel? Hiba lett volna, így egy gyors tizenhármas képpel és egy „emlékezzünk” szavacskával elintéztem. Ellenőrizhetitek a neten. Köszönet ezúton is a szakértő szocialistáknak, a pragmatista elvtársaknak az emlékeztetőért! Mesterházy elvtárs, kérlek, ne szerénykedj, állj fel! Büszkék voltunk Rád akkor is, amikor a múltkori kampányban elismerted, hogy az erdélyiek is emberek. Nehéz lehetett!
NATO? Európai Unió? Elvtársak, ezt a kérdést nem vártam volna tőletek! El nem képzelhetitek, milyen lelki trauma ért akkor, amikor középiskolában nem indulhattam a „Ki tud többet a Szovjetunióról” című versenyen, mert megbízásom volt a vécében cigizők megfigyelésére! Én hiszek Juncker Úrban! Én tisztelem Merkel Asszonyt! Tudom, egyszer ők is méltónak találnak arra, hogy elvtársuknak szólítsanak!
Látom, vannak közgazdász elvtársak itt a szélső sorokban, akik somolyognak. Azt hiszik, titkolózni fogok, elkendőzök valamit. Én, Vona Gábor, a ti jó elvtársatok, ilyet nem tehetek!
Igen, elfogadtam pénzt Simicskától! Ne kicsinyeskedjünk, elvtársak! Miért tettem? A pártért! Az ügyért! Mert, ami ’90-ben még megvolt, az lassan a közgazdász elvtársaknál eltűnt. Az ma már a közös múltunk, spongyát rá, elvtársak! Látom Szekeres, Baja és Puch elvtársak értik, miről van szó.
Na, de nem kell a para, elvtikék, Simicska pénzéből jut nektek is!
Ezt én mondom nektek, Vona Gábor, a tisztességes baloldal új miniszterelnök-jelöltje!
A lipótvárosi szocialista aktíva hosszan hallgatott, aztán egy emberként felpattanva tapsviharban tört ki. Ez egy idő után ütemes, Vona, Vona, Vona! sulykolásba ment át. Megtalálták emberüket. Köpönyeg akartak lenni sokadszorra is, most ezen a nagyszerű emberen: forgassa immár Vona őket.
Fotó: facebook.com/vonagabor/
Máté T. Gyula – http://matete.pestisracok.hu
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
