Hiába kötnek szövetséget Gyurcsánnyal, hiába feküdtek le Simicskának, hiába udvarolnak a liberálisoknak, a szocialistáknak, a zöldeknek és a cigányoknak – vagyis mindenkinek egyidejűleg – a végén győzedelmeskedik az igazság.
Esküszöm, nem akartam én már Vonáról írni. Elengedtem volna nagyvonalúan az erdélyi vesszőfutást, ahogyan az Olt is megválik csendesen a hordalékától, partra teszi, hogy könnyebb legyen a terhe. És mégis: ahányszor csak megnézem a máris legendás marosvásárhelyi szereplést, annyiszor leszek libabőrös, annyiszor mondom, hogy ez nem igaz, szinte már én, a néző égek, amint ezt az embert szétszedik, megsemmisítik, porig alázzák – és nem trágárságokkal, hanem egyenesen, kőkeményen, ahogyan a székelyek szoktak beszélni, ha valami bajuk van a másik emberrel.
Ott áll ez a szerencsétlen, és a legszebb termékértékesítő mosolyával várja, hogy elmúljon a vihar. De csak nem múlik. Hátat fordítanak neki, leárulózzák, elküldik ide meg oda, és még a disznóóluktól is távol tartanák. Vona Gábor meg csak áll és hülyén néz maga elé, mert sok mindent megtanult az évek során, de ha nyílt kártyákkal kell játszani, az nem az ő műfaja. Magyarázat helyett összevissza hazudozik: azt a látszatot kelti minden mondatával, mintha nemzeti alapon állna, mintha nem ezekben a napokban készülne minden idők leggyalázatosabb árulására, mintha nem Gyurcsánnyal és Szél Bernivel tologatnák sakkfiguráikat az ország választási térképén. Vona Gáborról Nagy Ervin lélekelemzése óta tudjuk, hogy mindig is hitt a saját maga terjesztette hazugságokban. Ehhez Marosvásárhelyen is hű maradt: olyan belső átéléssel taglalta, hogy személy szerint mennyire szereti a határon túli magyarságot, mintha nem az ő keresztfia, pártbeli magyar hangja vádolta volna meg üveggyöngy-kereskedelemmel őket.
Bayer Zsolt barátom szerint Vona nem annyira gyengeelméjű, mint ahogy látszik: pontosan tudta, mi vár rá Erdélyben, és látványos sárba tapostatása már a hazai baloldalnak szánt üzenet, annak bizonyítása, hogy ezek a „románok” micsoda szemetek, így igyekszik szimpátiát kelteni maga iránt. Lehet, hogy így van. És az is lehet, hogy túlértékeljük Vonát. Hogy se több, se kevesebb, mint aminek látszik. Pont ennyit tud, pont ennyit ér.
A Jobbik állítólag kormányzati szerepvállalásra készül, de kormányváltó hangulat mindeddig nem szegődött melléjük. Nincsenek több tízezres tüntetéseik, nincsenek nagyszabású megjelenéseik. Amikor Vona néhány héttel ezelőtt a jászberényi kórház elé hívta híveit, az egész Jászságból úgy tizenketten jöttek össze. Országszerte hasonló „tömeget” vonzanak a pártelnök látogatásai. Jobb híján a csodában, a hódmezővásárhelyi fordulat országos elterjedésében bíznak a Jobbikban, más nem maradt nekik. Kormányváltó tömeg sehol, a nemzeti radikálisok elpárologtak, semmi sem maradt, csak az a fránya remény. Amely már 2010-ben alaptalanul szétáradt a Jobbikban, akkoriban olvashattunk olyanokat a pártsajtójukban, hogy megtelt a művház Tiszavasváriban, Isten bizony, meglesz a választási győzelem is.
Én meg azt mondom, nem lesz meg. Hiába kötnek szövetséget Gyurcsánnyal, hiába feküdtek le Simicskának, hiába udvarolnak a liberálisoknak, a szocialistáknak, a zöldeknek és a cigányoknak – vagyis mindenkinek egyidejűleg – a végén győzedelmeskedik az igazság. Az igazság, amely mindig azoké, akik nem fordultak ki önmagukból, akik nem csapták be a híveiket, választóikat, akik kiszámíthatóak és tartják a szavukat. Ideig-óráig felülkerekedhet a hazugság, az irigység, a kisszerűség, de a Jóisten szereti annyira ezt az országot, hogy megsegíti, amikor kell. Székelyföldön talán értik, miről beszélek. Hogy névtelen kommentelő barátaink, a jobbikos és balos médiakommandó, a gyávák és senkik hadserege nem érti, nem baj. A választás ugyanis a valóságban zajlik és dől el, ezt ne feledjük. A valóságban pedig mi vagyunk jelen, miénk Magyarország, és most sem engedjük át nekik.
Szentesi Zöldi László – www.888.hu
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
