Az idei választásokat szinte biztos, hogy Angela Merkelék nyerik meg, miután a szociáldemokrata Martin Schulz nem tudta fenntartani azt a lendületet, ami a kancellárjelöltté választásakor jellemezte. Ugyanakkor volt már példa arra is, hogy a két nagy párt ugyanannyi szavazatot kapott, de még arra is, hogy nagykoalícióra léptek. Rövid kitekintés az eddigi választásokra.
Németország újraegyesítését 1990. október 3-án jelentették be, ezzel a korábbi szocialista blokkhoz tartozó Német Demokratikus Köztársaság hivatalosan is csatlakozott a Német Szövetségi Köztársasághoz. A bejelentés véget vetett a német állam 45 éves megosztottságának. Az egyesülés utáni első választásokat 1990. december 2-án tartották meg, és a Német Kereszténydemokrata Unió (CDU), a bajor Keresztényszociális Unió (CSU), és a Német Szabaddemokrata Párt (FDP) koalíciója fölényes győzelmet aratott, Helmut Kohl kancellárral az élen.
1990-ben a CDU és a CSU 319, az FDP 79, a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) 239, a Demokratikus Szocializmus Pártja (PDS) 17, a Zöldek pedig mindössze 8 mandátumot szereztek.
1994-ben október 16-án választották meg a 13. Bundestag tagjait. A választásokon a CDU és a CSU koalíciója maradt a törvényhozás legnagyobb frakciója, a kancellár ezúttal is Helmut Kohl lett. A legtöbb képviselő ekkor ült a parlament alsóházában, összesen 672 mandátumot nyertek el 1994-ben. Ebből a CDU és a CSU koalíciója 294-et, az FDP 47-et, az SPD 252-t, a Zöldek 49-et, a PDS pedig 30-at szerzett meg.
Fordul a kocka
Az egyesülés után nyolc évvel a munkanélküliség jelentősen megnőtt Németországban. Míg 1990-ben 4,2 százalékos munkanélküliséget mértek, 1998-ra ez 9,4 százalékra nőtt. Az emberek nagy része ezért az országot vezető Német Kereszténydemokrata Unió, a Keresztényszociális Unió, és az FDP koalícióját okolták. Emellett az emberek úgy érezték, hogy a Helmut Kohl vezette pártok nem tudtak egységet teremteni, miután a legtöbb keleti német városban tömeges tiltakozásokba kezdtek az emberek a munkahelyek elvesztése és a szociális segélyek csökkenése miatt.
Ezek után 1998-ban a német lakosság újra döntött: szeptember 27-én az SPD koalícióra lépett a Zöldekkel, így a választásokat hatalmas fölénnyel nyerték meg, és összesen 345 képviselőt küldhettek a Bundestagba. A CDU és a CSU koalíciója ekkora vereséget azóta sem szenvedett, ők 245 képviselőt küldhettek a parlament alsóházába.
Helmut Kohlt a kancellári székben Gerhard Schröder váltotta.
Necces győzelem
2002-ben a szövetségi parlament alsóházába, a Bundestagba öt párt jutott be, nagyjából 61 400 000 német ment el szavazni. Végül a szociáldemokraták alakíthattak kormányt a Zöldekkel koalícióban.
Az SPD a szavazatok 38,5 százalékát, azaz 251 mandátumot szerzett meg. A CDU és a CSU koalíciója szintén a szavazatok 38,5 százalékát, és 248 mandátumot, a Szövetség ’90/Zöldek párt a szavazatok 8,6 százalékát, 55 mandátumot, az FDP a szavazatok 7,4 százalékát, 47 mandátumot, a PDS 4 százalékot, és mindösszesen két mandátumot szerzett meg 2002-ben. Az eredmények alapján, a kancellár Gerhard Schröder maradt.
Angela Merkel felemelkedése
A 2005-ben előrehozott választásokat tartottak Németországban, miután bizalmatlansági indítvány nyújtottak be a kancellár, Gerhard Schröder ellen. Egy 2005-ben készített felmérés alapján a CDU és a CSU a választók körében 21 százalékkal bizonyult népszerűbbnek, mint az SPD. A szakértők többsége akkor úgy nyilatkozott, hogy a CDU/CSU fölényesen megnyerheti a választásokat, ami – mint később kiderült – nem teljesen úgy alakult: a CDU/CSU végül az FDP-vel közösen került hatalomra, és mindössze egyetlen százalékkal szereztek több szavazatot mint az SPD és a Zöldek koalíciója.
A verseny ezúttal is nagyon szoros volt, és az exit pollok alapján a CDU/CSU és az SPD is bejelentette, hogy megnyerték a választásokat. Rövidesen rájöttek, hogy a jelenlegi koalícióikkal nem tudnak többségbe kerülni. Október 10-én bejelentették, hogy sikerült megállapodnia a CDU/CSU-nak a szociáldemokratákkal a nagykoalíció létrehozásáról, valamint hogy Angela Merkel legyen Németország kancellárja.
Merkel célegyenesben
2009-ben szeptember 27-én ismét döntöttek a német állampolgárok. Ezúttal Merkel célkitűzése az volt, hogy pártja a CDU/CSU az FDP-vel közösen nyerje meg a választást, és ne kelljen újra nagykoalícióra lépnie az SDP-vel. Németország legnagyobb pártja, az SPD még sosem teljesített ilyen rosszul.
A CDU és a CSU koalíciója a szavazók mintgey 33,8 százalékát és 239 mandátumot tudott megszerezni, az SPD-re azonban a szavazók 23 százaléka voksolt, ami azt jelenti, hogy csak 146 politikusuk került be a Bundestagba. Az FDP majdnem tíz százalékkal növelte népszerűségét 2005-höz képest: ezúttal a szavazók 14,6 százalékát nyertek meg, és 93 mandátumhoz jutottak. A Die Linke is növelte követői számát, 2009-ben a résztvevők 11,9 százaléka voksolt a baloldali pártra, így 76 mandátumot szerzett. A Grüne nevű zöld párt a szavazatok 10,7 százalékát szerezte meg, és 68 képviselőt küldhettek a törvényhozásba.
Mindig van feljebb, és mindig van lejjebb
2013-ban az SDP megint nem tudott több választópolgárt megszólítani. A szavazatok közel 42 százalékát, és a mandátumok közel 50 százalékát szerezte meg, szemben koalíciós partnerükkel, az FDP-vel, amely a választópolgárok öt százalékát sem tudta megnyerni, ezért a történelemben először, nem jutott nekik hely a Bundestagban.
Az SPD a szavazatok közel 26 százalékát kapta meg és 193 képviselői helyet nyertek. A Die Linke a szavazók 8,59 százalékát, és 64 mandátumot szerzett, a Grüne pedig a szavazók 8,63 százaléka voksolt, és 63 mandátumot szereztek.
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
