Igazságosság, bátorság, önfegyelem, nemzeti identitás, hazafiasság, bajtársiasság, lovagiasság, mint katonai erény, Ön szerint ez erény ebben a mai világban, a civil társadalomban?
Sokadjára, ismét, megint előjön az életemben folyamatosan, ismétlődően egy jelenség, jelen esetben az, bármikor előjön valahol egy téma, ami érinti, súrolja a katonaságot (itt arról volt szó, valakinek a kisgyereke katona akar majd lenni, valami táborban elaludt őrségben), engem “elkap” ez a téma, dolog és írok róla pár sor. Ezt küldeném el a Magyar Honvédség felé most:
“Ne, csak ezt ne! Csak katonai témát ne írjon!
Ilyenkor bekapcsolódik fejemben a téma, és elkezdek írni róla, azonnal felelevenedik minden, elég részletesen, holott hetekig nem is rémlik fel a katonaság, vagy teljesen más vonallal foglalkozom. Ön akarta, na, akkor kezdjük az oldalas írást!
Őrszolgálatban aludni?
Gyerekként még belefér, de ez nem a Szakasz c. film, ott már nem fért bele!
Nagyon fontos eleme az őrség ennek a témának, én végigzongoráztam ezt a témát már, írtam, én kedveltem ezt a katonaságnál.
Hallottam ódákat, legendákat, valakik féltek őrségben, történtek a sorállomány alatt az elmúlt több évtizedben dolgok, ülnek egyedül, a fegyverét babrálta, vagy direkt maga ellen fordította, ebbe nem megyek bele, könyvek vannak erről, igaz, Katonaetika címmel nekem másról is van könyvem, micsoda hangzatos szavak vannak benne: igazságosság, bátorság, önfegyelem, nemzeti identitás, hazafiasság, bajtársiasság, lovagiasság, mint katonai erény, Ön szerint ez erény ebben a mai világban, a civil társadalomban?
Tudnék pár sort írni erről, saját, keserű tapasztalatokat! Én szerettem őr lenni, nem zavart az éjjel csendje, erdőben hangok, baglyok, régi legendák szerint “gyereksírás” hallatszik az erdőből éjjel, de aztán a hajnali égbolton már szépek kondenzcsíkok, napfelkeltekor is, és eltelik a szolgálat. Írtam már, ott a bizalom, ami jóleső érzés, megbíznak az emberben, rábíznak dolgokat, feladatokat, hogy ezt gyakran éreztem a katonaságnál.
Civilként is volt benne részem utána, napfelkeltét nézni őrként…, bár a katonaságnál inkább rendész voltam, de voltam hallgatóként kapun őr, de akár kikülönített őr, külső részek, külső őrség (mindig jól megérkezett az ebéd, végigzötykölődött, megutaztatták, de nem lötyögött ki, hiszen a honvédség híres erről, fantasztikusan zárható ételhordók több személyre, minden, a logisztika erről híres: a katona ebédje megérkezik, ha esik, ha fúj, vagy éppen, amikor pl. gyakorlaton főznek, felépített sátrakban konyhák, hosszú padokon étkezde.
A gulyáságyú pedig lételeme volt a katonaságnak, szorgoskodtak a sorkatonák körülötte, amikor jöttünk be gyakorlatról, terepről, gőzölgött a tea, vagy ebéd, praktikus, nem véletlen, amikor olcsón selejtezik le, viszonylag népszerű a lakosság körében ez, mai napig, ebben a nagy modern világban is keresett “termék” a gulyáságyú, vállalkozóknál, ha több emberrel dolgoznak valahol, akár gazdálkodók is használják.
A katonai sátrak is, de éppen a Máltai pl. több ezer zöld pokrócot kapott.
Nekem is van katonai sátorlap, zöld és sárga lepedő, nosztalgikus “kék villám” melegítő (elkopott), fehér törülköző, és a ruházat, esővédő, molinó, mikádó, jöhet a tél is nekem, egy időben az 52-es gyakorlónadrág nem jött rám, utóbbi években nem begombolni nem tudtam, nem jött rám csak félig, hallgatóként lötyögött rajtam, és 48-as is rám jött “fénykoromban”.
Én is hordtam még a zöld gyakorlót (akkoriban jött be az új, négyszínyomásos), a régi (jól bevált, szerintem kényelmesebb, tartósabb volt) öltözet, akár feltűrt ingujj, vagy ing + zubbony kombináció, mai napig kínosan ügyelek arra, hogy a zsebek begombolva legyenek civil ruháimon is, csak egyszer kellett megtanulni ezeket, bár menetelni már nem kell, sem a zubbony alsó zsebéig lengetni a kezet, vagy utána leszorítani díszmenetben…
Mit csináltam? Felvettem az 52-es gyakorlónadrágot és begomboltam, bár a fölső gombot inkább kihagyom, nehogy lepattanjon.
Egyébként így van, így fogom fel, úgy fogtam fel, ahogy Ön is írja, látja, én is nagyon fontosnak találtam a logisztikát, és az ellátók munkáját is.
Ez így van! Bár jelentősen fejlődött a katonaság ebben, képeken még láttam kenyeres ZIL-t, vagy GAZ 66 volt, nem emlékszem, nem tudom, az még volt nálunk is, bemérőkocsi, “bemgaz”, azt egy összetett feladat megérteni, GPS előtti éra, megy a GAZ a terepen, forog benne lassan egy tárcsa, térképpel, nagyon komoly szakma lehetett akkor pl. egy tüzelőállásnak a helyét előkészíteni, bemérni, ilyenkor örülök, hogy nem erre, arra szakosodtam, bár hallgatóként PUO-val még gyakoroltuk a koordinátákat….., de akkor már a PSION is használatban volt…”
Tisztelettel: Füredi Péter (Magyar Tudat Nemzeti Hírportál)
magyartudat.com
No visits yet
Forrás:magyartudat.com
Tovább a cikkre »
