A ligetfalui vérengzésről szóló dokumentumfilmje után most a 2006-os budapesti forró ősz eseményeiről forgatott filmet Skrabski Fruzsina. A Bodoky Tamással és Kisberk Szabolccsal készített közös alkotás nemcsak a megkínzott civileknek, de ahogy Skrabski fogalmaz, az események rendőráldozatainak is megpróbál igazságot szolgáltatni. A rendező-producerrel a film premierjére tartva beszélgettünk.
Melyik a legerősebb emléked arról az estéről?
Október 23-ára gondolsz?
Igen!
Először hadd kérdezzek vissza, neked? Itt voltál Pesten?
Hétfői nap volt, ugye? Aznap este utaztam vissza a városba. Tizenöt éve volt, de ma is emlékszem, hogy a budai 1-es villamoson összeakadtam egy évfolyamtársammal, óriási véraláfutás volt a mellkasán, meglőtték valahol a belvárosban.
Nekem is hasonlóan élénk emlékeim vannak. Az egyik legjellemzőbb, hogy felhívott egy barátom, segítsek már neki orvost találni, aki még aznap este megnézné a szemét. Ültek egy kocsmában, sörözgettek, majd a rendőrök kiparancsolták őket az utcára és ott összeverték őket . Megsérült a szeme, de nem mert bemenni a sürgősségire. Viszont ne szaladjunk ennyire előre, az októberi eseményeket nem lehet az őszödi beszéd és a tévészékház ostroma körüli napok nélkül értelmezni.
Akkoriban folyamatosan azt éreztük, ilyesmi nem fordulhat elő egy normális országban.
Emlékszem, mikor napvilágra került a beszéd, először azt hittük, egy jól sikerült Gyurcsány-paródiáról van szó. Ez volt szeptember 17-én, másnap éjjel pedig hagyták megostromolni a székházat.
Hagyták?
Igen! Ott voltam és láttam. Nem értettük, miért nem védik meg az épületet. A székházostrom után jött a „java”. A következő napokban tucatjával verték össze az ártatlan járókelőket a belvárosban.
Szeptember végén? Nem október 23-ára gondolsz?
Nem! Ma már pontosan tudjuk, hogy a székházostromot követő néhány napban tucatjával vertek össze és vettek őrizetbe ártatlan embereket. Szeptember 20-án, 21-én és 22-én, három éjszakán keresztül zajlott mindez. Aki a Magyar Rádió környékén lakott vagy éjjel arrafelé mászkált az utcán, azt megverték. A Rádió udvarába gyűjtötték össze az embereket, napokig állomásozott ott több száz rendőr.
Az egyik rádiós tudósító nyilatkozik is a filmünkben, elmondja, hogy egy reggel arra mentek be a munkahelyükre, hogy az udvarról mossák fel a vért.
Több mint száz ember került előzetes letartóztatásba, túlnyomó többségük teljesen ártatlanul. Gyorsított eljárásban dugták őket rács mögé, így az akkori ügyészek és bírák felelőssége is óriási. Egynek sem jutott eszébe megkérdezni, miért állnak ott véres fejjel ezek az emberek. Volt olyan, akit a kórházi ágyáról vittek el. Úgy megverték, hogy ellátásra szorult, mikor kicsit jobban lett, jöttek érte a rendőrök.
Mindenki október 23-át emlegeti 2006-tal kapcsolatban, de ez az egész sokkal hamarabb kezdődött.
Beszéljünk arról az éjszakáról! Amennyire emlékszem, az első zavargások a Kossuth tér környékén kezdődtek.
Az emberek akkor már hetek óta kinn voltak a téren. Az ünnep előestéjén jogellenesen kiürítették a teret, de megígérték nekik, amint megtartották az állami megemlékezést, visszamehetnek. Persze nem így lett. Nem engedték őket vissza, emiatt tört ki a balhé tulajdonképpen. A dulakodás környékén egyszer csak felbukkantak a budapesti focihuligánok, az egész eszkalálódott és a dühös tömeget rátolták az Astoriánál éppen befejeződő Fidesz-megemlékezés békés, százezres tömegére.
Volt olyan rendőrparancsnok, aki megtagadta a parancsot, pontosan tudta, mivel járhat ez. Őt azonnal leváltották, de találtak olyat, aki aztán végrehajtotta.
Ki adta ki az utasítást?
Hogy Gyurcsány Ferenc miért hagyta, hogy ez megtörténjen, nem tudom, nincs rá épeszű magyarázat. Az akkori budapesti rendőrfőkapitánynak, Gergényi Péternek a felelőssége volt, hogy ez a borzalom kialakult, hiszen ő irányította a csapatokat, ezt ő el is ismerte a vizsgálóbizottságok előtt. A kardlapozást, a lovasrohamot, a könnygázt és a gumilövedékeket azzal magyarázták, hogy a tömeg nem volt hajlandó elhagyni a műveleti területté nyilvánított utcákat. Ezzel az a baj, hogy ez két dolog miatt is lehetetlen volt.
Egyrészt egyetlen másodperc alatt nyilvánították az egész belvárost műveleti területté, másrészt nem lehetett elhagyni a környékét, mindenhol veszélyben volt az ember, sorra lezárták a mellékutcákat.
Hány sérültje lehetett a rendőri beavatkozásnak?
Ezt nem tudjuk pontosan. Tizenkét embernek lőtték ki a szemét, sokan fej-, illetve hát- és hassérülésekkel kerültek kórházba. Pontos számot azért nem lehet mondani, mert rengetegen nem mertek orvoshoz menni, a könnyebb sérültek nagy része inkább kiheverte otthon.
Becsléseink szerint, a szeptemberi eseményeket és október 23-át is beleértve, legalább ezren sérültek meg.
Egy rendőri visszaemlékezés szerint némelyik lovasrendőr azzal dicsekedett, hogy a kardlapozástól elgörbült a fegyvere. Tipikus sztori Révész Máriuszé. Ő parlamenti képviselőként megpróbált beszélni egy csapat rendőrrel, akik erre összeverték. A rendőrök később azt vallották, hogy Révészt huligánok támadták meg. Szerencsére egy közeli lakás ablakából valaki rögzítette a jelenetet.
Akkoriban az a hír járta, külföldi biztonsági erők emberei vettek magukra magyar egyenruhát. Ezzel kapcsolatban mi az igazság?
Mondanak sok mindent. Hadgyakorlaton lévő izraeli katonákról beszéltek, orosz kommandósokról. Sikerült nem egy elkövetőt beazonosítanunk, ezek mind, kivétel nélkül magyar rendőrök voltak. Arra, hogy a magyarok között idegenek is lettek volna, nincs semmi bizonyíték. Egy másik legenda, amivel intenzíven foglalkoztunk az az, igaz-e, hogy fizetett focihuligánokat küldtek balhézni a Kossuth térre.
Igaz?
Nem, erre semmiféle bizonyítékot nem találtunk.
A film ajánlóját olvasva feltűnt, hogy a rendőráldozatokkal is foglalkoztatok.
Azok a tévészékházhoz vezényelt, felszerelés nélküli közlekedési rendőrök, akiknek semmi tömegoszlatási tapasztalatuk nem volt, ők bizony áldozatok. Egy nekünk nyilatkozó rendőri szakértő szerint 2-300 jól kiképzett rendőr simán úrrá lett volna a helyzeten, esélye sem lett volna senkinek bejutni a tévészékházba. Beszéltünk olyan rendőrtiszttel is, aki szerint tudatos volt az egész.
Rendőráldozatokat akartak. Sajnos a mai napig nem világos, miért vezényelték oda ezeket a szerencsétleneket.
Gergényi például azzal védekezett akkor, hogy nem látták, mi történik, a „tévénézők többet tudtak, mint ők”. Két magyarázat kínálkozik. Az egyik, hogy Gyurcsány azt remélte, ha a káosz és közte kell választani, a nagy többség inkább őt választja. A másik, hogy ennyire bénák voltak. Gyurcsányt és Gergényit kell megkérdezni arról, melyik verzió az igaz.
Próbáltátok?
Hogyne! Gyurcsány nem akart nyilatkozni, őt egy lakossági fórumon sikerült utolérni, de nem reagált érdemben. Gergényi Pétert felhívtam kamerák előtt, az is benne van a filmben, ahogy leráz. Ezért elvben feljelenthet, mert megsértettem a hangjához való jogát. Csak remélni tudom, hogy így tesz, jó reklám lenne a filmek!
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
