„A változás olyan ajtó, amelyik csak belülről nyílik.”
(Tom Peters)
Sejtettük már egy ideje, de nem árt, ha ki is mondjuk, mi több, muszáj kimondanunk: az Európai Unió már sosem lesz olyan, mint a vírus előtti formájában volt. Vagy megszűnik, vagy gyökeresen átalakul, de kezdeti céljaiban és célkitűzéseiben totálisan csődöt mondva erre a jelenlegi formájára csak annyit lehet mondani: veszélyt jelent Európa jövőjére.
Miközben a Föld majd összes kontinensén tombol a halálos járvány, az unió LIBE bizottságának elnöke, Juan Fernando López Aguilar közleményben fejtette ki véleményét hazánk kormányának veszélyhelyzeti intézkedés-tervezetéről:
„Az Állampolgári Jogi Bizottság nevében aggodalmamat szeretném kifejezni azzal kapcsolatban, hogy a magyar Országgyűlés szavazni szándékozik a veszélyhelyzet meghosszabbításáról és a büntető törvénykönyv megváltoztatásáról.”
Aguilar – szakbizottsági elnökként – az egész Európai Unió nevében mondta, amit mondott, s véleményétől nem állt távol az EU más vezető politikusainak véleménye sem. Dacára annak, hogy Magyarország kormánya pontosan az emberi jogok legfontosabbikát igyekszik megvédeni: minden magyar, s egyben uniós polgár elvitathatatlan jogát az életben maradáshoz.
A LIBE bizottság ezirányú állásfoglalása korántsem egyedülálló. Ugyanilyen kijelentések hangzottak el hazánk kormánya ellen akkor is, amikor az unióban példa nélkül álló intézkedéseket vezetett be a migránsáradat visszaszorítása érdekében. Az Orbán-kormány akkori intézkedéseit most számos más ország átvette, sőt a legfőbb kerékkötőnek, Angela Merkelnek is kénytelen-kelletlen be kellett ismernie, hogy Orbánnak kezdettől fogva igaza volt, s övé az egyetlen járható út.
A migrációs hullám elleni védekezésről azt hittük, hogy hazánk legnagyobb próbatétele lesz a XXI. század elején. Sajnos nem így lett. Mint azóta kiderült, a veszélyhelyzeti intézkedések sorában első helyre lépett a koronavírus elleni védekezés. Mintha csak az újkori honfoglalás megakadályozása ennek a világjárványnak a prelúdiuma lett volna. S mint oly sokszor földrészünk történelmében, most is mi kezdtünk el olyan intézkedéseket foganatosítani, amelyekről kimondhatjuk: a járvány terjedésének visszaszorításában létfontosságúak voltak. Nem szívesen vesszük tehát, ha mások oktatnak ki minket arról, mit és hogyan kell tennünk. Kiváltképp rosszul esik ezt olyanoktól hallani, akik Spanyolországban, Olaszországban vagy Németországban töltenek be jelentős politikai szerepeket. Teljes és őszinte együttérzésünk mellett ugyanis ki kell jelentenünk, hogy a mostani helyzetet mi, magyarok nagyságrendekkel jobban kezeljük.
Az érdekek és ellenérdekek eme csatájában azonban honi liberális ellenzékünktől is megtanulhattuk, hogy bizonyos politikai köröknek nem az emberélet, hanem a politikai karrier építése a legfontosabb. Ugyanazokkal a folyondárokkal találkozhatunk ebben az esetben is, mint többi nemzetmentő, nemzetgyarapító intézkedéseink bírálatai során. Az uniós és a magyar liberálisok mindhalálig összefonódott zsoldoshadserege már nemcsak Magyarország vagy a visegrádi négyek, hanem egyenesen a józan ész ellen vette fel a harcot. Hogy miért, azt is sejteni vélem.
Az ok Montecuccolinál keresendő, akinek közismert frázisa szerint a háborúhoz három dolog, név szerint pénz, pénz és pénz szükségeltetik. Különösen felértékelődik ez a mondás az elkövetkezendő hónapokban, években, amikor az uniós tagországok járványveszély miatt leállt gazdaságait kell újraindítani. Ehhez persze iszonyatosan nagy tőke szükségeltetik. És sosem árt, ha mondvacsinált indokokkal némelyektől meg lehet vonni a támogatást. Meg is próbálják majd. Minden rafinériájukat latba vetik, csak hogy Magyarországot, s vele együtt hazánk szövetségeseit ismét a peremvidékre kergessék. Hogy ez hogyan működik a gyakorlatban, azt pontosan senior Aguilarnak kellene tudnia, hiszen országa nem is olyan rég még a PIGS, azaz a „disznók”, avagy szebben fogalmazva a gazdaságilag lemaradt országok között volt, csakúgy, mint Portugália, Olaszország és Görögország.
De miért is kellene szebben fogalmaznunk? Hiszen a PIGS mozaikszót nyíltan és előszeretettel használják maguk az uniós politikusok is, Németországtól Franciaországon át Svédországig, mi több, az Egyesült Királyság közgazdaságtanában és pénzügyeiben a mai napig gyakorta használt rövidítés. Hát így becsüli, így tiszteli az EU az alapító vagy az első bővítéssel csatlakozó országait. Miközben sem a migrációs válságra, sem az orosz-ukrán fegyveres konfliktusra, sem a 2007-2008-as gazdasági világválságra, sem a brexitre, sem más fontos geopolitikai kataklizmára nem volt egyetlen egyszer sem megfelelő válasza.
Fontos és muszáj kimondanunk: a koronavírus legnagyobb áldozata maga az Európai Unió. Immunrendszere a legrosszabbul reagált a vírusra: tagországaiba tokozódva egyéni védekezésre kényszerítette a kormányokat, és sokszor védekezés nélkül, parancsolt óvintézkedések nélkül hagyta kitenni a fertőzés veszélyének polgárait.
Magyarország kormánya most is, mint oly sok esetben, szembement (szembe mert menni) a fősodorral. Most még szidják ezért. De nem telik bele néhány hónap, és intézkedéseit szolgaként fogják másolni. A baj végeztével pedig újabb bajt fogunk orvosolni: meg fogjuk változtatni az Európai Uniót.
Varga-Bíró Tamás – www.demokrata.hu
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
