Az alábbi beszélgetés pár napja zajlott le Pozsonyban, útban a repülőtérről szerkesztőségünkbe.
Mint az a beszállás után hamar kiderült, az egyébként nagyon tisztelettudó és szerény, két éve a megélhetés miatt nyugatra távozó ukrán Volodymyr utasai voltunk. Kihasználtuk hát az előttünk álló 12 percet az Opel Insigniában, hogy megtudjuk, hogy látják a háborút a külföldre szakadt ukránok.
– Mikor mentél el otthonról?
– Már két éve, a munka miatt.
– Honnan származol?
– Melitopoltól, nem messze, egy faluból.
– Az hol van?
– Zaporizsjai terület, Melitopol egy 150 ezres város. Jelenleg ott is harcok dúlnak.
– Két éve Pozsonyban taxizol?
– Nem, először Csehországban, majd Magyarországon éltem.
– Miért álltál mindig tovább?
– Csehországban jó volt, de lejárt a vízumom. Majd átmentem Magyarországra, ahol futár voltam, de a forintban kapott fizetésemből nem jöttem ki túl jól.
– És itt, Pozsonyban mennyire vagy elégedett?
– Nem panaszkodhatom. Itt is először futárként, este pedig taxisként kezdtem, de ma már csak taxizok.
– Meg lehet ebből élni?
– Meg! Igen. Van még egy kocsim, azzal az unokatestvérem jár.
– Otthon mivel foglalkoztál?
– Volt egy kis üzletem, sportboltom, de sokat elvitt az adó, járulék. Nehéz megélni Ukrajnában, magas a korrupció.
– Az errefelé sem sokkal alacsonyabb…
– Jó, de nálatok azért nem annyira durva, mint nálunk. Ukrajnában a politikusok ellopják a pénz 90 százalékát. Alig jut valami az embereknek.
– És itt jobban kijössz?
– Úgy ezer euró körül számolom.
– A háborúhoz mit szólsz?
– Szörnyű, nem kívánom senkinek.
– Miért nem mentél haza harcolni?
– Készültem, de akik nem voltak sorkatonák, azokat nem vették be automatikusan a hadseregbe. Így maradtam. A családomból azonban többen harcolnak.
– Veszteségek is értek?
– Szerencsére él mindenki, de gazdaságilag teljesen összeomlott minden.
– Mi a véleményed Zelenskyről?
– Ő egy jó államfő. Nagyon tetszik, ahogy kezeli a háborús helyzetet. Elégedett vagyok vele.
– Színészként mennyire tudott felnőni a feladathoz?
– Komoly korrupcióellenes programmal kampányolt, főleg ezért választották meg. De ahogy most helytáll, remélem, a háború után is marad, és rendbe tudja tenni az országot.
– Te itt tervezel maradni Pozsonyban?
– Nem, mindenképp hazamegyek, amint rendeződik kicsit a helyzet, és újrakezdhetem az életem.
Eddig tartott a rövid beszélgetés, amelyből messzemenő következtetéseket nem lehet levonni, de mindenképp azt az érzetet keltette, hogy ezt egy átmeneti állapotnak éli meg Volodymyr. Ahogy a közösségéről beszélt, érezhető, hogy egységesek, összefogtak és megvan bennük az elszántság, hogy hazatérjenek, és újjáépítsék az országot.
Király Zsolt
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
