A Veszprémi Főegyházmegye kiemelt feladatának tekinti a hitből fakadó kultúra és a kulturális értékek gondozását, ezek méltó bemutatását, ezért Érsekségi ékességek címmel sorozatban ismerteti őket honlapján. Ezúttal a Veszprémi egyházmegye múltjából című sorozat Volkra Ottó veszprémi püspök életét és munkásságát bemutató kötetét ismerhetjük meg.
A Körmendy József Gr. Volkra Ottó Ker. János veszprémi püspök élete és munkássága (1665–1720) címet viselő monográfia a Veszprémi egyházmegye múltjából című sorozat 16. kötetként jelent meg 1996-ban. Szerzője – a nagy múltú könyvsorozat újraindítója – Körmendy József (1911–2005) katolikus pap, felsőörsi prépost-plébános, levéltárigazgató. A bőségesen lábjegyzetelt, jól tagolt, nagy gondossággal elkészített munka a 18. század első évtizedeinek egyházmegyére vonatkozó történetét tárja fel közérthető formában a főpásztor életrajzának ismertetésén keresztül.
Volkra Ottó Bécsben született, főnemesi családban. Teológiai tanulmányait pármai és bécsi egyetemeken végezte kitűnő eredménnyel. Egész életében lojális volt a Habsburg-dinasztiához. Munkássága kezdetén különböző osztrák egyházközségekben dolgozott, 1700-ban scardonai püspöki kinevezést kapott. Veszprémi püspöki megbízatására elődje, Széchényi Pál halála után, 1710-ben került sor. Beiktatását követően elöljárói sürgették, hogy a romokban álló székesegyház újjáépítésével kezdje tevékenységét. Volkra azonban, figyelembe véve a rendelkezésre álló anyagi eszközöket és az egyházmegye állapotát, inkább a piaristák letelepítésével és a papképzés elindításával kezdte meg ténykedését. A veszprémi plébánia lelkipásztori feladatainak ellátását ideiglenesen a ferences rendre bízta, a városban pedig szobrot építtetett Nepomuki Szent János tiszteletére.
A török dúlás és a Rákóczi-szabadságharc által megtépázott veszprémi püspökség területén körülbelül 300 település volt ekkor. Az új püspöknek azzal kellett szembesülnie, hogy ezekben is csupán 20–30 plébánia működött. Az egyházmegye szomorú állapotát látva minden erejével új plébániák szervezésére és a meglévők megerősítésére törekedett. A katolikus megújulás e kezdeti, 18. század eleji szakaszában ennek a pasztorális munkának része volt az elidegenített templomok és plébániák visszaigénylése is.
Határozottan, tudatosan, őszinte hitbeli meggyőződéssel dolgozott és küzdött egyházmegyéjének lelki és anyagi újjáépítéséért, hívei lelki üdvéért. Az évszázad közepén hivatalban lévő Acsády Ádám és Padányi Biró Márton püspökök sikerei nagyban támaszkodhattak a kezdet nehézségeivel sikeresen megbirkózó előd, Volkra püspök munkájának eredményeire. A 18. század első felében a veszprémi püspök a vármegye főispánja is volt. Volkra Ottó ezt a feladatát is példásan ellátta, rendszeresen részt vett az országgyűlés munkájában. Egy ilyen alkalommal, az országgyűlés idején hunyt el 1720-ban Pozsonyban, ahol a Szent Márton-dómban helyezték örök nyugalomra.
A 18–19. század veszprémi püspökei közül monográfia áll a kutatók rendelkezésére Padányi Biró Mártonról (1934), Zichy Domonkosról (1941), Kurbély Györgyről (1947), Acsády Ádámról (1949) és Ranolder Jánosról (1987). Körmendy József munkája illeszkedik az általa újraindított könyvsorozat korai elemeinek püspökéletrajzai közé.
Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
