Nézem az esti híradót, és alig hiszek a fülemnek, a progresszívek egyik beszélő feje – nevüket hadd ne kelljen megjegyeznem – migránsügyben méltatlankodik, mondatai tele ellentmondással, mert egyrészt javaslatok nélkül cselekvést sürget, másrészt szuszog a megnövekvő migránsáradat okán, ami ugyancsak furcsa progresszívéktől, hiszen évek óta axiómaként hirdették: aki migránsellenes, az emberellenes, szélsőséges, és a gonosznál is gonoszabb.
Ezek után elvárható lenne, hogy migránssimogató központokkal várják az új honfoglalókat (akik kivétel nélkül a szíriai Aleppóban születtek, valamikor január elsején), csak hogy megmutassák, milyen az általuk is felmagasztalt willkommenskultur szlovák kiadásban. Jól emlékszünk, 2015-ben, amikor másfél millió migráns átgyalogolt Magyarországon, a liberálisok Brüsszeltől Pozsonyig elvárták volna, hogy a magyar kormány minimum az Átrium Hyattben ágyazzon meg nekik. És most mit látunk, a nagy befogadáspártiság a migránsáradat valóságában szertefoszlott. Na persze, könnyebb az igét hirdetni a puccos pozsonyi kávéházakban, mint helyzetet oldani a határmenti susnyásban.
Progresszív megmondó emberünk azonban azt is tudja, ki tehet minderről, lő is egyet a magyar kormányra, Orbán Viktort hibáztatva a kialakult helyzetért. Az érvek hiányoznak, de a hangulatkeltésnek ez nem is sajátja. A mondata végén meg már ott van Robert Fico is, Orbán–Fico összekacsintását sugallva ezzel. Itt tart ma a liberális gondolkodás, megoldásaik nincsenek, amit mondanak csak lózungok, hamis vádak, és végletekig ragaszkodnak Orbán-fóbiájukhoz, amihez az erősítést az elnöki palotából kapják.
A migránsügyben elégtelenre vizsgázott a minden bajra orvosságként összegründolt Ódor-kormány is, Zuzana Čaputovával az élén, a döntéshozóknak ugyanis szándékuknál csak elképzelésük volt kevesebb a helyzet kezelésére. Az meg egyenesen cinikus érvelés, hogy a migránsok tranzitországként tekintenek Szlovákiára, úgyis továbbmennek, meg egyébként is békések, legfeljebb a sós stanglit nem fizették ki. Csak úgy margóra, a rendőrség már két terroristát kiszűrt, de a nép csak legyen nyugodt, ők urai a helyzetnek.
Ódorék teszetoszaságára nincs magyarázat, tanulsága is csak annyi, kormányzati rúd nem való liberális kézbe, Robert Fico viszont az akcióhős gyorsaságával ismerte fel a helyzetben rejlő lehetőséget, és „a farkasszemet néz a migránsokkal” című opusz támogatottságának növekvő százalékpontjaiban lesz mérhető. Az meg csak potomság, hogy a volt kormányfő leginkább a migránsok regisztrálását bírálja, amivel szabad mozgásukat segítő uniós dokumentumot kapnak, holott ezt 2018-ban javaslattevőként ő vitte a parlament elé.
A migránskérdésben cáfolhatatlanul a Szövetségé a legkövetkezetesebb kiállás. A párt számára ez nem kampányfogás, villanófény és kamerák össztüze, hiszen a déli területek érintettek, a magyar települések vannak kitéve az áradatnak, és kormányzati támogatás híján ezúttal is a polgármestereiknek kell a helyzetet kezelni. Mi, magyarok a vajdasági történésekből is tudjuk, mit jelent a migránsok megjelenése: félelmet, bűnözést, bandaháborút…
Forró Krisztián még júniusban figyelmeztetett a veszélyre, és a kormány semmit sem tett. Forrótól kezdve Gyimesi Györgyig bezárólag a párt politikusai kivétel nélkül folyamatosan értelmes, végrehajtható megoldásokról beszélnek, hangsúlyozva azt is, hogy a döntések sarokköve a schengeni határok védelme. A helyzet ugyanis nem Budapest, hanem Brüsszel felelősségét veti fel, az Unió azonban nem csupán nem tudja, nem is akarja ezt oldani.
Persze, a politikai folklórnak megvannak a maga Mórickái, akiknek mindenről ugyanaz jut az eszükbe, ahogy a szakadár Most-hidasoknak is csak Orbánra jár a szájuk. Sólymos László egészen messze jutott azzal a közvetett állításával, hogy a magyar kormány így akarja Ficóék javára befolyásolni a választásokat. Belegondolni is meredek, ha maradtak volna, hogyan lehetne a Szövetségen belül kommunikálni egy ilyen véleményt, hogyan lehetne koordinálni az egymásnak merőben ellentmondó nézeteket.
A kampányban a nézetkülönbségek megjelenítésére már nem lesz alkalom, a Szövetség ugyanis úgy döntött, a finisnek nem az értelmetlen és parttalan vitákról kell szólnia, ezért nem is vesznek részt a magyar sajtó vitaműsoraiban. Ez szerkesztőségünket is érzékenyen érintette, hiszen mi is meghívtuk a pártelnököket, ám Sólymos László és Simon Zsolt elutasított, előbbi indoklás nélkül, utóbbi azzal érvelve, hogy a liberális Napunknak mondott igent.
Ezek után azzal vádolni Forró Krisztiánt, hogy gyáván megfutamodott a vita elől, csak politikai habverés, meg nettó hazugság. A Szövetség elnöke eddig minden vitában részt vett, ahová hívták. Ők viszont válogatnak, és ha nem a szájuk íze szerint és számukra „kedvező díszletek” között lenne a vita, akkor elutasítók, vádaskodók.
Utólag lássuk be, a vitának tényleg nem sok értelme lett volna. Az meg már csak hab a tortán, hogy a napokban a Niké fogadóiroda Sólymosékat és Simonékat is törölte azon pártok listájáról, amelyek parlamenti bejutására fogadni lehet. A győzelem istennője eszerint józanul látja a helyzetet, bízzunk benne, hogy a felvidéki magyarság is.
Megjelent a Magyar7 2023/37.számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
