A Szociális Testvérek Társasága minden évben vízkereszt ünnepén, január 6-án emlékezik meg alapítójáról, Slachta Margitról. A kolozsvári Szent Mihály-templomban a szentmise bevezetőjében Gábor Csilla SSS egyetemi tanár beszélt Slachta Margitról, kiemelve néhány, ma is megfontolandó gondolatát.
A testvérek és a kültagok ezen a napon ismételten elkötelezik magukat a szociális testvéri lelki örökségre. Kolozsváron a Szent Mihály-templomban a délutáni szentmisén emlékeztek alapítójukra. Ezt követően a Salkaházi Sára testvér nevét viselő közösségi tér házszentelési szertartása keretében ünnepeltek a Szociális Testvérek Társasága tagjai, kültagjai.
Az alábbiakban Gábor Csilla megemlékezését olvashatják.
„Akik vízkereszt napján évente részt vesznek itt a Szent Mihály-templomban az esti hatos szentmisén, megszokhatták, hogy ilyenkor a szociális testvérek és kültagjaik megemlékeznek – Urunk megjelenésének liturgikus ünepét kiegészítve – saját alapítójukról, Slachta Margit testvérről is, aki számára földi élete során kiemelt ünnep volt a mai: az év elején, ezen a jeles napon tette közzé a politikai és közéleti prioritásokat kijelölő programbeszédeit pártja, a keresztény Női Tábor számára, és ekkor ajánlotta az új esztendő munkáját és törekvéseit a köztünk megjelent Isten segítő, megvilágosító kegyelmébe. Annak is van valami kedves jelzésértéke számunkra, hogy éppen ezen a napon költözött át az örökkévalóságba 1974-ben.
Slachta Margit számos vonatkozásban lehet nem csak a szociális testvérek, hanem mindannyiunk példaképe, akik fontosnak tartjuk a keresztény értékek hivalkodás és/de megalkuvás nélküli megélését, megjelenítését és képviseletét egyéni, közösségi, szakmai, társadalmi életünk minden területén.
Világnézeti Credóját 1943 márciusában írta Rómában, ahová azért utazott, hogy közbenjárjon a Szentatyánál a szlovákiai zsidók tervezett deportálása ellen. Ez a versszerű szöveg a Hiszekegynek – imádság formájában elmondott hitvallásunknak – a parafrázisa oly módon, hogy abban szempontokat ad a sajnos mindenkor újra és újra »uszuló ordas eszmék« terjedésének felismeréséhez. A felismerésben eligazít e Credo akkor is, amikor a kártékony eszmék nagyon ravaszul, Istent akár szentségtörő módon emlegetve próbálják birtokba venni, kisajátítani az emberi szívet, és rámutat azokra a biztos pontokra, amelyeket Isten azért jelölt ki, hogy miközben földi boldogulását munkálja, az ember el ne veszítse élete végső célját, az örök üdvösséget.
A teremtő Atyában, megváltó Fiúban, megszentelő Szentlélekben való hitet konkrét aktualitásokra lebontó Világnézeti Credo szövege megtalálható a világhálón. Érdemes azt imádságos lélekkel ráérősen olvasgatni, amikor mai szűkebb és tágabb közéletünket próbáljuk megérteni, természetfölötti módon szemlélni azért, hogy majd Isten akarata szerint dönthessünk, és képesek legyünk különbséget tenni a látszólagos és valódi, ideig tartó és örök jó között.
»Meggyőződésünk, hogy ahol előmozdítjuk az emberhez méltó életet, ott a világ meghallja az örömhírt.« (Slachta Margit) A januári hideg ellenére Budapesten Slachta Margit testvér sírjánál emlékeztek rá halálának évfordulóján, felidézve, hogy január 6-a, Epifánia ünnepe fontos volt számára, mert úgy látta, hogy ez kapcsolódik az általa alapított társaság karizmája és küldetése lényegéhez: Isten szeretetének kinyilvánításához.
Most néhány erős mondatot szeretnék itt ízelítőül, útravalóként kiemelni: »Hiszek teremtő Atyánkban (…) vallom, hogy: embernek ember, szervezet, állam nem birtokosa, ember embernek, szervezetnek, államnak nem tulajdona, Isten ellen nincs érvényes törvényhozás, az Ő szent akaratával szemben bűn a jogfosztás. Ember nem engedheti meg, amit Isten nem akar, földi hatalom meg nem tilthatja, amit Isten megenged, nem parancsolhatja, amit Isten tilalom alá vetett! (…) Hiszek Jézus Krisztusban: aki nemcsak az egyének megváltója, hanem a társadalomé és az államéleté is. Aki feltörte számunkra a világot alkotó, építő és megváltó szeretet misztériumának pecsétjét. (…) Hiszek a Szentlélekben: akinek kegyelme nélkül tévedésekbe süllyedünk, balgaságokat gondolunk, magunknak a földön poklokat teremtünk. Aki nélkül a sátánt, lelkünk ellenségét le nem győzhetjük, aki nélkül nem üdvözülhetünk.«”
Forrás és fotó: Romkat.ro
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »