A tőlünk származó vagy ránk mért, az át sem gondolt, vagy a tisztátalan és érdemtelen megjegyzéseket érdemes most kimosni, lemosni magunkról, hiszen a lelki alámerülés, a tisztálkodás, testi-lelki értelemben is fontos.
A tőlünk származó vagy ránk mért, az át sem gondolt, vagy a tisztátalan és érdemtelen megjegyzéseket érdemes most kimosni, lemosni magunkról, hiszen a lelki alámerülés, a tisztálkodás, testi-lelki értelemben is fontos.
“Vízkereszt napja van, Jézus Jordán-folyóba való bemerítkezésének ünnepe. Ilyentájt alacsonyan szállnak a fenyőfák. Minden ház előtt kidobott fák hevernek. Ökohullák. Szép, büszke fenyők, mintha csak most vágták volna ki őket. És tényleg most vágták ki: egyenest az utcára. Pedig még nem is hullik a tüskéjük. Szomorú látvány. Megszégyenítve fekszenek a pesti piszokban. Néhány napja még ünnepelték, körülállták őket”
Ezt olvastam és még sok mást is a szent és a profán találkozásáról. Vízkeresztről, a Három-királyokról, vagy ahogy talán jobban igaz, a napkeleti bölcsekről, az epifániáról, a keresztény ember, vagy akár a nem hívő de jóakaratú emberek missziós küldetéséről. Arról a nagy misszióról is, miként Jézus is – a vízzel való megkeresztelkedése után – kilépett a világba és reménységet nyújtott az Emberiségnek (Mt 3,13-17).
Persze, jönnek a további gondolatok, a napi hírek Vízkeresztkor sem némulnak, hanem tovább generálják a további szent és a profán, sőt a realitás együttállását.
Nekünk is ki kellene lépni pont most, különösen itt a járványban és a lehető leghatásosabban lépni! Főleg azért, mert most mindenki reménytelen, bizonytalan és a reményteleneket a saját jelenükbe kellene egy reményteli menedékjoghoz hozzásegíteni. ERŐSEN!
Mivel és hogyan és miért éppen most jut mindez eszembe? Hát pont a vízkereszti tisztálkodás és Uram bocsá’ a vírus elleni oltás kapcsán.
A tőlünk származó vagy ránk mért, az át sem gondolt, vagy a tisztátalan és érdemtelen megjegyzéseket érdemes most kimosni, lemosni magunkról, hiszen a lelki alámerülés, a tisztálkodás, testi-lelki értelemben is fontos. A tisztálkodást követően a remény nyújtása könnyebb, abban pedig osztoznunk kell úgy, hogy az élet pártjára állunk és állítunk – én úgy gondolom aktuálisan – az oltás igenlésével. (Így talán nem leszünk ökohullák, mint a kidobott karácsonyfák! ). Bízom, sőt hiszek benne. Ebben is.
Gundy Sarolta – Hunhír.info
Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »
