Vitray Tamás: Búcsú Kulcsár Gábor2025. 01. 07., k – 17:37
Szóval, az én kis családom erre a most végződő évre meggyarapodott. Ráadásul egy fiúval! Aki nekem dédunokám!
Egyébként remek kis fickó, éppen negyedik hónapos, de korán tudni lehetett, hogy nem akárki érkezik, már a világra jötte előtti fotókon is látszott: komoly erő csatlakozott hozzánk. A képeken elsősorban maga előtt tartotta hatalmas öklét, azonnal el is neveztem Vasökölnek. Lassan-lassan a családon belül is terjed már a „neve”. Szépséges Anna unokámnak csak most köszönhettem meg ezt az év végi nagy örömet, ugyanis személyesen csak ezen a héten tehettem tiszteletemet új rokonomnál, a különböző tüsszentő, köhögő járványok miatt. De most végre odaállhattam „királyi” fekhelye mellé. Szúrós tekintettel végigmért, én meg lehető legdallamosabb hangomon, kissé lámpalázasan dúdoltam: „Hát szervusz, szervusz, szervúúúsz…”
Lassan enyhült a szigor, kicsit még vizsgált, majd parányi szája mosolyra váltott. Azonnal éreztem, értettem: maradhatok.
A tökéletes boldogságot azonban a másnapi híradás okozta. Vasököl szülei a tévében a „dédit” nézték, hallgatták D. Tóth Kriszta autós műsorában, midőn az ifjú – közeli fekhelyén – hangjelzést is hallatva, oldalt fordult, és a továbbiakban ő is a tévét nézte és hallgatta! Felismerte a hangomat!
(Ez utóbbit majd még vele személyesen tisztáznom kell, hogy biztos lehessek benne…)
Ma meg két fiúunokám (a háromból…) jött ebédre, Évám minőségi csirkepörköltjére. Ahogy mondani szoktam ilyenkor a kiürült tálak láttán: „Szépen ettek…” Az egyik 19, a másik 21 éves.
Megvitattuk azután a pályaválasztás nagy kérdéseit, és amikor már nagykabátban álltak az ajtónál, megköszönték a ház asszonyának a „szíveslátást”, kettejük közé álltam. Hát, egyiknek sem értem egészen a válláig…
Két boldog napról írtam. Ugye, nem baj?
***
A fenti tárca a 30. volt. Megtisztelő volt a Főszerkesztő bizalma, amellyel a kimondott szó emberének írásaira is helyet adott. Megköszönöm most Gazdag Józsefnek ezt a bizalmat, de minthogy Ő nem folytatja a főszerkesztést, én a tárcaírást hagyom abba. Öröm volt az együttműködés!
A cikk eredetileg a Vasárnap családi magazin 2024. december 17-ei számában jelent meg.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
