Viszlát, kafetéria!

Alighanem komoly megdöbbenést keltett sokakban Orbán Viktor tegnapi kijelentése, amely szerint 2017-től megszüntethetik a béren kívüli juttatások rendszerét. Az elképzelés lényege, hogy amit eddig valamilyen utalvány formájában a fizetésük felett kaptak a munkavállalók, 2017-től kapják meg készpénzben, de ugyanazokkal a kedvező adózási feltételekkel, amilyenek most az Erzsébet-utalványt vagy a Szép-kártyát jellemzik. A miniszterelnök az intézkedéstől azt várja, hogy emelkedjenek a bérek. Erre kétségtelenül nagy szükség is lenne, hiszen ma egy alkalmazásban álló ember átlagosan csak mintegy 160 ezer forintot keres Magyarországon havonta. Ez alapján az összes munkavállaló együttesen valamivel több mint nyolcezermilliárd forintot vihet haza nettó bér formájában egy évben. De ha most ehhez hozzácsapjuk a nagyjából háromszázmilliárd forintosra becsült kafetériapiacot, a helyzeten, hogy tudniillik a magyar fizetések fényévtávolságra vannak a nyugat-európaiaktól, nem sokat változtatunk. A rendszerbe kódolt problémákon – az ország termelékenysége alacsony, az adóék ellenben európai szinten is kiugróan magas – aligha segít majd, ha nem évi nyolcezer-, hanem nyolcezerháromszázmilliárd forintból maradunk szegények.

Hírdetés

Ebből a szempontból tehát nem oszt, nem szoroz az ötlet, esetleges megvalósítása mégis súlyos károkat okozhat. A kafetéria ugyanis nemcsak annyiban különbözik a fizetéstől, hogy nem bankót, hanem valamilyen más nyomtatott papírt adnak az ember kezébe elsején, hanem abban is, hogy ezek a nyomtatott papírok fel vannak címkézve. Vagyis nem használhatjuk fel őket bármire. A Szép-kártyára érkező pénzzel például csak a belföldi turizmusban fizethetünk, és az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, ennek jelentős pozitív hozadéka volt a szálláshelyek forgalmának felfutásában. De ha ezek a juttatások elveszítik juttatásjellegüket, és fizetéssé változnak, mi garantálja majd, hogy a tehetősebbek, faképnél hagyva a belföldi szállodákat, fürdőket és strandokat, ne a tengerparton költsenek, a kevésbé tehetősek pedig nyaralás helyett ne egyéb helyet keressenek a pluszpénznek? Ám egy ilyen lépés nem csak a turizmusnak okozhat előre látható károkat, egyéb területeken is felfordulásokkal járhat. Képzeljünk el például egy változatos gondokkal küszködő, tipikus magyar vállalkozót, aki egy fillér kafetériával sem honorálja az alkalmazottait, mert örül, hogy ki tudja fizetni nekik a 160 ezres átlagbért. Eltekintve az esetleges kedvezményektől, ez rengeteg pénzébe, kerekítve havi 308 ezer forintjába kerül. Félő, hogy az új rendszerben a nettó 160 ezres helyett inkább 145 + 15 ezer forintos fizetésre áll át, megtakarítva néhány forintot a vállalkozása számára, és elvéve ugyanennyit a költségvetéstől.

Amikor február végén kiderült, hogy a magyar kafetériapiacot korábban uraló, majd 2010 után kiakolbólított szolgáltatócégek panasza nyomán Brüsszel elkaszálta a béren kívüli juttatások hazai szabályozását, szó sem volt arról, hogy megszüntethetik az egész rendszert. Úgy tudjuk, még most is nyolc lehetséges forgatókönyv hatásait elemzik a kormányzaton belül. Az első a teljes piacnyitást tartalmazza, az utolsó a teljes megszüntetést, középen nyilván számos vegyes megoldás jöhet szóba. Nem lenne szerencsés, ha a kormány dacból és átgondolatlanul döntene ebben a kérdésben, mert a fürdővízzel együtt könnyen a gyereket is kiöntheti az ablakon, s nem mellékesen az igazságosság szimbólumává felemelni szándékozott egykulcsos adórendszert is felszámolja. Bár ez utóbbiért talán nem is lenne kár.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 03. 11.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »