Visszatérhet a Fico-kormány a magyarelleneséghez? Tokár Géza2026. 01. 26., h – 17:22
Az euractiv.sk portálnak nyilatkozva Grigorij Mesežnikov politológus elmondta, hogy a Fico-kormány Orbán Viktor választási veresége esetén a 2027-es választások előtt ismét előhúzhatja a magyar kártyát. Az elméleti lehetősége megvan rá.
A politológus, egyben az IVO társadalomkutató intézet vezetője hosszabban beszélt Szlovákia és Magyarország viszonyáról, különös tekintettel a Beneš-dekrétumok megkérdőjelezését büntető szabályozásra és annak hatására az államközi kapcsolatokra.
Szerencsétlen kérdés
Mesežnikov úgy látja, hogy a törvényjavaslat villámgyors decemberi elfogadása annak a tanújele, hogy a szlovákiai politikusok egyértelműen nyugtalanná váltak a téma ismételt előkerülése miatt. A politológus szerint ugyanakkor a sietség problémákat okozott – ellehetetlenítette, hogy Orbán még a színfalak mögött eltanácsolja Ficót a törvénytervezet elfogadásától.
A szakember egyben rámutatott, hogy a törvény nem csak a Fico és Orbán közti kapcsolatokat tette bonyolultabbá, hanem a Magyar Szövetség esetleges részvételét is kizárta a Smerrel való közös kormányzásból. A parlamenten kívüli párt elnöke decemberben a fennállása során először feltűnt egy ellenzéki tiltakozó gyűlésen is. Gubík egyébként a napokban maga is nyilatkozott a témáról, a Markíza televízióban kijelentette, hogy a koalíció hisztérikusan viselkedett a törvénymódosítás kapcsán és „szinte teljesen bezárta” az együttműködéshez vezető ajtót.
Mesežnikov szerint a koalíciós törvény „minden oldalról tekintve rossz” és a Fico-kormány a lehető legrosszabb módon válaszolt egy aktuálpolitikai problémára. Nem tartja ugyanakkor pánikreakciónak magát a döntést: hideg számításból született, hogy a Progresszív Szlovákia ellen használják politikai fegyverként.
Magyar kártya 2027?
A politológus véleménye, hogy a fejlemények a magyarországi parlamenti választások után vehetnek új fordulatot, mikor elképzelhető, hogy változik a magyar vezetés. Amennyiben Orbán Viktor helyét Magyar Péter veszi át, Mesežnikov szerint Ficót semmi nem akadályozza meg abban, hogy a következő választási kampány előtt teljes mértékben kihasználja a nemzetiségi feszültségkeltést és a magyar kártyát is bevesse.
A politológus úgy tartja, hogy erre a viselkedésre akadt már korábban is példa: Fico 2006 és 2010 között egyértelműen a Fidesz, Orbán Viktor és a Magyar Koalíció Pártja ellen építette fel a kampánya mellett a kormányzását is. Bár pozitívumnak tartja, hogy jelenleg a magyarellenes nacionalizmus hiányzik a kormány politikai fegyverei közül, de úgy tartja, ez az elem könnyen visszatérhet a kampányba.
Az eszközök léteznek
A negyedik Fico-kormány eddig viszonylag elnézően kezelte a magyar vonzatú témákat. Nem fogadott el olyan intézkedéseket, amelyek célzatosan a magyar kisebbséget sújtották volna, ugyanakkor több lépésük is megkönnyíti egy későbbi, nacionalista kampány elindítását.
A Magyar Szövetség és a kabinet közti szervezett együttműködés egyetlen és legkézenfekvőbb példája a Nemzeti Kisebbségek Kormánytanácsának létrehozása, mely a korábbi kisebbségi tanácsból jött létre. Horony Ákos kormánybiztos kinevezésébe a magyar párt is beleszólhatott, a tanács formális pozíciója pedig erősebbé vált, hivatalosan maga Robert Fico tölti be a testület vezetését.
A gyakorlatban azonban sok előrelépés nem származott eddig a – büntető törvénykönyv változása kapcsán tiltakozó – kormánytanács munkájából, maga Gubík pedig novemberben úgy fogalmazott, Horony Ákos helyében felállt volna a kisebbségi kormánybiztos pozíciójából.
Érdemben is visszacsaphat a magyar kisebbség helyzetére a büntető törvénykönyv egy másik, frissen megváltoztatott passzusa, amely a külföldi szereplőkkel együtt megvalósított választási tevékenységet bünteti börtönnel. Tekintve, hogy a Magyar Szövetség tevékenysége részben a Budapestről érkező forrásokhoz kötődik, a szlovák hatóságok szigorúbb fellépése el tudná lehetetleníteni a politikai képviseletet – ahogy a civil szervezetek egy részét is.
A Kisebbségi Kulturális Alap tevékenykedése szintén sok kívánnivalót hagy maga után, a kormányváltás után kis híján megszüntetett szervezetet SNS-közeli jelölt irányítja és továbbra is rengeteg adminisztratív nehézségről panaszkodnak a pályázok – már akik megkapták a forrásaikat. A KKA prioritásainak megváltoztatásával a kormány szintén szimbolikus módon jelezheti, hogy meg akarja nehezíteni a kisebbségek helyzetét Szlovákiában.
Kapcsolódó cikkünk
Elégedett a 2025-ös évvel Gubík László, a Magyar Szövetség elnöke, 2026-tól azt várja, hogy sikerül megőrizniük a mediális és a politikai pozíciójukat. A párt bízik benne, hogy a Beneš-dekrétumok ügyének megoldásában az Alkotmánybíróság és az Európai Unió is segítenek, a folyamat pedig elvezethet a magyar-szlovák történelmi kiegyezésig.
A következő hetekben is napirenden lesz a Beneš-dekrétumok ügye, állítja Gubík László, a Magyar Szövetség elnöke. A pártelnök pénteken részt vesz a Köz.ügy pénteki pozsonyi tiltakozó nagygyűlésén, ahol beszédet is mond. A legfontosabbnak azonban az Alkotmánybírósághoz benyújtott beadványok várható elbírálását tartja.
„Ugyan az Alkotmánybíróság végső döntésére még akár több mint egy évet is várni kell, bízom azonban abban, hogy a testület a döntésig hatályon kívül helyezi majd a Btk. módosítását”
– mondta Gubík.
A kormánypártokkal nem egyeztetnek
A pénteki nagygyűlésen az eddigi információk szerint beszédet mond majd Martin Dubéci, a parlament alelnöke, a Progresszív Szlovákia frakciójának vezetője is. A szlovák parlamenti pártokkal még decemberben egyeztettek, érdemben csak az ellenzéki pártok, a PS, a KDH és a Szlovákia mozgalom reagáltak a Szövetség megkeresésére. A kormánypártok részéről nem érkezett reakció, a Szövetség nem is számít arra, hogy a koalíció módosít a hozzáállásán.
„A legnagyobb kormánypárt részéről lényegében folytatódik az ámokfutás ebben a kérdésben, és nem is nagyon látom itt az önreflexiónak a lehetőségét”
– értékelte Gubík a Smer politikusainak a kijelentéseit a Btk. módosítása után. Sajnálja, hogy Peter Pellegrini köztársasági elnök saját, korábbi ígéretével ellentétben, minden bíráló megjegyzés nélkül aláírta a Btk. módosítását.
„Emiatt is okafogyottnak tartom ebben az ügyben a kommunikációt a kormánypártokkal. Ha ők átértékelik eddigi álláspontjukat ebben az ügyben, akkor természetesen leülhetünk, de mi ezt most nem fogjuk kezdeményezni”
– jelentette ki a pártelnök
Gubík bízik abban is, hogy az Európai Parlament és az Európai Bizottság is foglalkozik majd érdemben a Btk. módosításával és azon keresztül a Beneš-dekrétumokkal is. „Várható, hogy az EP plénuma is megvitatja, és bízom benne, hogy a Bizottság is eljárást indít Szlovákia ellen” – mondta Gubík.
Kapcsolódó cikkünk
Dunaszerdahelyen tartották meg „A velünk élő kollektív bűnösség” című konferenciát, amelyet a Pro Hungarica Communitate és a Magyar Szövetség szervezett.
A rendezvény középpontjában a Beneš-dekrétumok máig tartó történelmi, jogi és politikai következményei álltak. A konferencia egyben polgári engedetlenségi gesztusnak is tekinthető: reagálás volt a szlovák Büntető törvénykönyv tavalyi módosítására, amely akár fél év börtönbüntetéssel is sújthatja azt, aki megkérdőjelezi a dekrétumok jogosságát.
Egy homogén nemzetállam terve
Simon Attila, a Fórum Kisebbségkutató Intézet igazgatója előadásában felidézte, hogy az újjáalakult Csehszlovákiában három lépésben képzelték el a nemzetállam kialakítását: egy forradalmi helyzetben végrehajtott nemzetiségi elűzéssel, azt követően egyeztetett kitelepítésekkel, végül pedig az ott maradók asszimilálásával. Mint mondta, a londoni emigráns csehszlovák kormány célja egy homogén nemzetállam volt.
A jogfosztási tervek kezdetben a németeket érintették, később azonban – a nemzeti veszélyeztetettség érzése, valamint vélt és valós sérelmek megtorlása nyomán – a magyarokra is kiterjedtek.
Simon rámutatott: a második világháború után a népbíróságok perek sorával próbálták igazolni, hogy a magyarok tömegesen háborús bűnösök, az Esterházy-per pedig szimbolikus ítéletként szolgálta a kollektív bűnösség narratíváját.
Hány dekrétum érintette a magyarokat?
Popély Árpád történész szerint Beneš 143 dekrétuma közül 13 kifejezetten a magyarok ellen irányult, további 20–25 pedig közvetve érintette őket.
Ugyanakkor hangsúlyozta: mindmáig nincs pontosan meghatározva, melyik az a 13 dekrétum, ezért ezek egyértelmű azonosítása elengedhetetlen lenne. A legsúlyosabb következményekkel a vagyonelkobzásról és a belső telepítésekről szóló rendelkezések jártak.
Jogfolytonosság bocsánatkérés nélkül
Fiala-Butora János jogász arra hívta fel a figyelmet, hogy a Beneš-dekrétumok a mai közbeszédben egyszerre jelennek meg történelmi és jogi kérdésként.
Bár az állam 1948 után nem folytatta az előző három év gyakorlatát, nem is határolódott el tőle, és hivatalos bocsánatkérés sem történt.
A felemás lezárás 1989 után is napirenden maradt: a restitúciós törvény csak az 1948 után elkobzott vagyon visszatérítését tette lehetővé. Míg a német és a zsidó közösségtől részben bocsánatot kértek, a magyarok esetében erre sem került sor. Angyal Béla kutatásaira hivatkozva Fiala-Butora hozzátette: a deportálások oka nem csupán a csehországi munkaerőhiány volt, hanem az állam ezt nyomásgyakorlási eszközként is alkalmazta.
Jogi senkiföldjén
A konferencián szó esett a máig rendezetlen jogi státuszú földterületekről.
Fiala-Butora szerint ezt a helyzetet állami hivatalok és velük együttműködő ingatlanspekulánsok használják ki. A téma a szlovák sajtóban főként a pozsonyi autópálya-építések körüli földelkobzások kapcsán jelent meg.
Az Állami Földalap 2018 után kezdte el szisztematikusan végrehajtani a korábban elmaradt konfiskációs határozatokat, mintegy 650 parcellát érintve. Már 2005-ben utasította az igazságügyi minisztérium a közjegyzőket arra, hogy az érintett földterületeket vonják ki a hagyatéki eljárásokból.
Szerbiai példa: megbékélés politikai alkuval
Pásztor Bálint a szerbiai példát hozta fel: szerinte Szerbia politikai terepe talán még Szlovákiánál is bonyolultabb, hiszen az elmúlt évtizedekben az ott élők anélkül kerültek több állam fennhatósága alá, hogy elköltöztek volna. Felidézte, hogy a kérdést végül azokkal a nacionalista politikai erőkkel sikerült rendezni, amelyek a 90-es években a miloševići rendszerben is aktívak voltak.
A szerb-magyar történelmi megbékélés része volt az 1944–45-ös magyarellenes atrocitások parlamenti elítélése, valamint Áder János akkori köztársasági elnök bocsánatkérése az 1941–42-es túlkapásokért.
Ezzel együtt eltörölték a kollektív bűnösségről szóló korábbi határozatot is.
Európai fórumok és politikai kampány
Vincze Lóránt, az RMDSZ európai parlamenti képviselője szerint a bonyolult európai döntéshozatali mechanizmus nem feltétlenül gyorsítja az ilyen ügyek megoldását.
Tárnok Balázs arról számolt be, hogy a kisebbségi intergroup ülésén tájékoztatták az EP-képviselőket a Beneš-dekrétumok mai alkalmazásáról, amelyről sokan nem is tudtak. Hangsúlyozta:
a kérdés nem csupán kisebbségi ügy, hanem egy államilag szervezett földrablás is, amelyet a Robert Fico vezette kormány nacionalista retorikával próbál körülbástyázni.
Ezért kulcsfontosságú az a kampány, amely az európai döntéshozók és nemzetközi szervezetek tájékoztatását, valamint a nemzetközi sajtóban megjelenő véleménycikkeket célozza.
Utókonfiskációk három útja
Keszegh Tünde nemzetközi jogász az utókonfiskációk három típusát ismertette.
Az első esetben a Földalap vagy az Állami Erdőgazdaság kezdeményezi a bejegyzést a kataszteri hivatalnál. A második esetben minisztériumok kérik számon a közjegyzőkön, miért tárgyalnak kérdéses tulajdonú földeket. A harmadik típus a már korábban magántulajdonba került földek újbóli állami elvételét jelenti bírósági határozat útján.
Keszegh rámutatott: az örökösök sokszor nem is értesülnek arról, hogy bizonyos parcellák kikerülnek a hagyatékból.
Törvénysértés vagy történelmi igazságtétel?
Gubík László, a Magyar Szövetség elnöke és a konferencia fővédnöke szerint a rendezvény egyik legfontosabb jellemzője éppen a polgári engedetlenség.
Úgy véli, az elhangzott előadások alapján több történész és jogász akár törvénysértést is elkövethetett a jelenlegi jogszabályok szerint. A kérdés most az: hogyan reagálnak minderre a szlovák hatóságok.
A dunaszerdahelyi konferencia egyértelmű üzenete az volt, hogy a Beneš-dekrétumok nem lezárt történelmi fejezetet jelentenek, hanem ma is kézzelfogható jogi és társadalmi következményekkel járnak. Mindaddig, amíg ezek nem rendeződnek átfogóan és igazságosan, a kollektív bűnösség elve tovább él Közép-Európában.
Kárpótlás és megbékélés
A párt nem tekinti majd lezártnak a Beneš-dekrétumok kérdését azzal, ha az Alkotmánybíróság megsemmisítené a dekrétumok megkérdőjelezését büntető paragrafust. Bízik benne, hogy a dekrétumok kapcsán most elindulhat egy olyan folyamat, amely elvezethet a történelmi magyar-szlovák kiegyezéshez.
„Az esetlegesen pozitív alkotmánybírósági döntés után meg kell oldani az egyéni kárpótlás kérdését a 2018 óta elkobzott parcellák tulajdonosai számára”
– jelentette ki Gubík. A Szlovák Földalap csak 2018-ban több mint 600 parcellát kobzott el a dekrétumokra hivatkozva. Szerinte fel kellene tárni azt a hálózatot is, amely ezeken az elkobzásokon élősködött. „Ezt a folyamatot a magyarok és a németek mezőgazdasági vagyonának elkobzását lehetővé tevő 104/1945-ös dekrétum hatályának végleges felfüggesztésével kell folytatni” – magyarázta a pártelnök. A folyamatot azzal lehetne lezárni, hogy a magyar és a szlovák fél kölcsönös megbékélési nyilatkozatot fogad el.
„A negyedi pontot nevezhetnék magyar-szlovák kiegyezésnek vagy történelmi megbékélésnek”
– mondta Gubík.
A Szövetség elnöke a magyar-szlovák megbékélést hasonlóan képzeli el, mint a magyar-szerb megbékélést. „Budapest és Belgrád a 2000-es évek második felétől tárgyalt, ez is egy hosszú folyamat volt, majdnem másfél évtizedes. A folyamat során megszületett egy történelmi dokumentum, egy kölcsönös kiegyezés, egy kölcsönös bocsánatkérés” – mondta Gubík.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
