1625 tavaszán a felső-ausztriai tartományok túlnyomóan protestáns lakói már több mint négy éve bajor uralom alatt sínylődtek. A török elleni hadjáratok és a különböző vallásháborúk igencsak megviselték a Habsburgok államkasszáját, ehhez párosult az akkor már nyolc éve tomboló Harmincéves háború.
Mivel a kincstár üresen állt és II. Ferdinánd osztrák császárnak (egyben magyar király) sürgősen pénzre volt szüksége a további hadi költségek fedezésére, egész Felső-Ausztriát a bajoroknak adta – bérbe. I. Miksa herceg, Bajorország katolikus választófejedelme, erre birtokba is vette az új földet és tüstént hozzálátott az „Akié a föld, azé a vallás” („cuius regio, eius religio”) jelige szó szerinti gyakorlatához.
Spontán felkelés – hamis ígéretek
1625 május 11-én, egy vasárnapi napon, a Frankenburg nevű település protestáns lakói dühödten gyülekeztek a helyi temetőnél. Erre a napra esett ugyanis az új katolikus pap érkezése. A falu elöljárói a templomnál várták a ceremónia kezdetét, ám az időközben egyre ingerültebben viselkedő tömeg nagy zajt csapott. Abraham Grienpacher elöljáró erre a lakosokhoz fordult, ám ahelyett, hogy a kedélyeket lecsillapította volna, a tömeget egy „Tartsátok a p.fátokat!” mondattal igyekezett helyre tenni.
Grienpacher szavai szikraként hatottak az amúgy is robbanásig feszült helyzetben. A parasztok berontottak a templomba és véresre verték az új papot. Grienpacherre kétszer is fegyvert fogtak, de a pisztoly nem sült el. A helyzet komolyságát látva a katolikus méltóságok hanyatt-homlok menekültek, míg Grienpacher Frankenburg várában keresett menedéket, amit a parasztok még aznap ostrom alá vettek és a környező falvak lakóit is hadba hívták.
Nemsokára már 5.000 paraszt táborozott a frankenburgi vár alatt, ahol Grienpacher bújkált. A spontán felkelés híre időközben Vöcklabruck városába is eljutott, ahol a tartomány bajor helytartója, Adam von Herberstorff, székelt. Már másnap a parasztok tudomására hozatta, hogy aki most leteszi a fegyvert és a főkolomposokat átadja a hatóságoknak, az büntetlenséget kap. Grienpacher is üzent a vár falai mögül: nem lesz katolikus pap Frankenburgban.
A parasztok már egy nap után megunták a katonáskodást, így Herberstorff kegyesnek tűnő ajánlatát azonnal elfogadták. Május 14-én a bajor helytartó egy 600 gyalogosból, 50 lovasból és három ágyúból álló osztaggal megérkezett Frankenburgba, ahol katonái házról házra járva tudatták a lakossággal, hogy másnapra egy nagy gyűlést szerveznek a Hausham mezején álló hársfa alatt. Frankenburg mellet négy másik település lakóit is meghívták a „megbeszélésre”. A protestáns lakók nem tudhatták, hogy Herberstorff katonáival több hóhér és azok segédei is Frankenburgba jöttek.
Pallosjoggal élve
A következő nap, 1625. május 15-én, délután három óra körül 6.000 paraszt várta a helytartó érkezését a haushami mezőre. Herberstorff katonái egy közeli erdőben lapulva várták uruk parancsát, ami hamarosan meg is érkezett. A katonák erre kiléptek a fák takarásából és az egész mezőt körbevették. Végül Herberstorff is megjelent, hogy a felkelés vezetőinek átadását követelje. Azok azonban, nem meglepő, eleve el sem jöttek a gyűlésre.
Herberstorff ezzel már jóval előtte tisztában volt, így a „B”-tervet léptette életbe: az öt település elöljárói, tanácsosai, bírái, stb. közül 36-ot kiválasztott és arra kényszerített, hogy az életükért kockázzanak. A hóhér az azóta híres haushami hársfa alatt egy fekete posztót terített le, amelyen a szerencsétlen emberek kettesével gurítottak. A 18 vesztesre halál várt. Két ember végül kegyelmet kapott (a kivégzettek száma mégis 17, mert a későbbiekben egy ruhafestősegéd is a halállistára került).
Négy személyt még a helyszínen felakasztottak, testük napokig a hársfán lógott. Hat további embert a frankenburgi, hármat a neukircheni, négyet a vöcklamarkti templom tornyára lógattak fel. Két nappal később a holttesteket az országút mellett elrettentésül karóba húzták. Az érintett településeket 100-100 muskétás katona szállta meg. Amennyiben Herberstorff célja a megfélemlítés volt, úgy terve alaposan félresikerült.
A nagy parasztháború 1625/26
A Hausham mezején történtek óriási felháborodást váltottak ki. Ehhez társult, hogy május 17-én Lembach településen parasztok rontottak rá több bajor dragonyosra, akiket lopással vádoltak. Az összecsapás, amely öt halottat követelt, általános bajorellenes felkeléssé nőtte ki magát. Herberstorff azonnal Linzbe menekült és megparancsolta a város megerősítését.
A paraszthadak ezalatt sikert sikerre halmoztak. Vezérük, Stefan Fadinger, több várost is behódoltatott, ám elkövette azt a hibát, hogy nem vonult egyenesen Linz ellen. Mire a felkelők mégis a város felé vették az irányt, elkéstek. A bajorok tétlenségét a Habsburgok először jókora kárörömmel szemlélték, ám a parasztok gyors sikerei végül cselekvésre kényszerítették a császárt. A Pappenheim császári generális csapataival vívott pinsdorfi ütközetben (1626. november 15.) 2.000 paraszt esett el.
A visszavonuló felkelőket három nappal később Vöcklabrucknál, további két nappal később, a háború utolsó csatájában, Wolfseggnél, szétszórták. Ezzel a nagy felső-ausztriai parasztfelkelés véget ért. A Pinsdorfnál elesett 2.000 felkelőt egy nagy közös sírba temették, emléküket az ún. „Parasztdomb” („Bauernhügel”) őrzi. Egy helyi legenda szerint a domb évről évre egyre kisebb és amikor végleg eltűnik, egy nagy, mindent elsöprő parasztháború veszi kezdetét.
Orbán Gábor
Nyitókép: Kollázs/A szerző felvétele ill. wiki commons. 1925 óta minden második évben megrendezésre kerülnek Frankenburgban az 1625-ös év véres eseményeit felelevenítő játékok
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
