A migrációs paktumra és a kulisszák mögötti politikai alkukra egyetlen méltó, felelős polgári válasz létezik: a leghatározottabb nem.
Nyakunkba szakadt az uniós migránspaktum. Egy olyan jogszabályi monstrum, amely nemcsak Európa kulturális önazonosságát fenyegeti, hanem közvetlen, frontális támadást intéz a nemzeti szuverenitás utolsó bástyái ellen is. Mi, józan polgárok nem tehetünk mást, a leghatározottabban elutasítjuk és ellenezzük ezt a diktátumot, amely a kötelező szolidaritás álarca mögé bújva valójában legális bevándorlási csatornává, egyfajta állandó elosztómechanizmussá változtatja az otthonunkat. A legaggasztóbb azonban nemcsak Brüsszel makacs álvaksága, hanem a hazai politikai porondon tapasztalható mély és baljós hallgatás. A Tisza-kormány hetek óta ködösít, terel és mélyen hallgat arról, hogy pontosan milyen kötelezettségeket, kvótákat vagy hosszú távú pénzügyi büntetéseket vállalt Magyarország nevében. Amikor lapunk részletes kérdésekkel fordult az Európai Bizottsághoz, hogy tisztán lássunk a ránk kényszerített paktum részleteiben, a brüsszeli bürokrácia sem tudott ilyen egyszerű kérdésekre válaszolni. A választópolgároknak azonban joguk van tudni, mit írt alá Magyar Péter a brüsszeli zárt ajtók mögött azokért a forrásokért cserébe, amik alanyi jogon járnak nekünk, és amelyekkel zsaroltak eddig minket. Milyen árat fizettetnek meg velünk a Tisza-kormány tagjai?
Legyen világos mindenki számára, hogy ez a paktum nem megoldás, hanem az európai önfeladás intézményesítése. Ez nem megállítja, hanem menedzseli, szervezi és ezáltal ösztönzi az illegális migrációt. A brüsszeli buborékban úgy tesznek, mintha a kontinens határai csupán adminisztratív, átjárható vonalak lennének a térképen, és nem a civilizációnk védvonalai. Ezek az aktatologató, íróasztalos eltartott emberek olyanok, mint Madách tragédiájában a ködös ábrándokat kergető, a valóságtól teljesen elrugaszkodott tudósok, akik a lombikban akarják újrateremteni az életet, miközben az igazi világ lassan összeomlik körülöttük. A valóság ugyanis az, hogy a külső határok fizikai és jogi védelme nélkül minden elosztási kvóta csupán újabb meghívólevél a harmadik világ milliói számára, amely szétzilálja a keresztény gyökerű európai életformát.
Sajnos nem vigasztal az sem, hogy Magyarország az elmúlt évtizedben példát mutatott egész Európának. Megmutattuk, hogy a schengeni határok megvédhetők, ha van hozzá politikai akarat, bátorság és nemzeti önbecsülés. Most azonban azt látjuk, hogy az új kormányzat feladni készül ezt a történelmi örökséget a nemzetközi fősodor elvárásaiért cserébe. A transzparenciát és új politikai kultúrát hirdető Tisza-párt politikusai most a titkolózás és a színfalak mögötti alkudozás nagymestereivé váltak, miközben a magyar emberek biztonságával kártyáznak a brüsszeli tárgyalóasztaloknál. Ne fogadjuk el, hogy hazánkból migránstáborok gyűjtőhelye legyen, és ne fogadjuk el azt sem, hogy illegális státusból legálisat kreálnak egyetlen tollvonással és látszatintézkedéssel.
Ahogy járom az utcákat, szerencsére fél füllel azt hallom, hogy a polgári Magyarország nem kér a titkos alkukból és a nemzeti érdekek kiárusításából. Ahogy a történelem során oly sokszor, a sorsfordító időkben most is a tiszta beszédre, a nyíltságra és a nemzeti érdekek feltétlen képviseletére van szükség. Ha a kormány nem hajlandó színt vallani a választói előtt ebben a kérdésben, akkor mégis mi garantálja, hogy más sorsdöntő kérdésben nem ugyanígy tesznek majd? Nem hagyhatjuk, hogy a fejünk felett, a hátunk mögött pecsételjék meg saját és gyermekeink, unokáink sorsát. A migrációs paktumra és a kulisszák mögötti politikai alkukra egyetlen méltó, felelős polgári válasz létezik: a leghatározottabb nem.
Odrobna Kristóf – www.magyarnemzet.hu
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
