Pedig először azt gondoltam, csak poénból plagizáltál egyet XIV. Lajos után („L’ Etat, c’ est moi!”) szabadon, vagy ami még rosszabb, a (zárt)osztályharcos barátaidtól kölcsönözve (Mi vagyunk Bonaparte Napóleon!), szóltál egy nagyot!
Pedig először azt gondoltam, csak poénból plagizáltál egyet XIV. Lajos után („L’ Etat, c’ est moi!”) szabadon, vagy ami még rosszabb, a (zárt)osztályharcos barátaidtól kölcsönözve (Mi vagyunk Bonaparte Napóleon!), szóltál egy nagyot!
De aztán jobban belegondoltam.
Ha te ellopod az én egyetlen (amúgy nem lévő) helikopteremet, ép ésszel mégsem mondhatod, hogy te vagy a helikopter. Csak (várd már ki, nemsoká!), ha elhivatott genderhívő vagy (leszel).
Ennél még a bevezető példa is emberközelibb fantazmagória. Mert az állam, egy hierarchikus rendszer, aminek van(nak) választott közjogi méltósága(i). De, ha te csak úgy, ellopod a közös államunkat (vele az álmunkat!), még nem mondhatod, hogy te vagy az Állam. Ezt szellemi elődöd, Lukács György sem tette, bár hatalmát korlátlannak tekintette.
Jelzem, a kultúra ingoványos terepén még rosszabb a helyzeted! Ha te ellopod (ezt meg is tetted) az 5 – 10.000 éves kultúránkat, hiába hazudod, hogy a tiéd, attól az még a miénk marad! Mert a kultúra ugyan feledhető (az ember már csak ilyen), az emlékezetből kitörölhető (agymosás), tárgyiasult formájában ellopható, felégethető, de mint elvont fogalmi rendszer megszemélyesíthetetlen („mi vagyunk…”), tartalmában, szellemi termékként ellophatatlan (pl. magyar nyelv!).
Nem mondhatod tehát, hogy kizárólagosan a tiéd, azt meg főleg nem, hogy te magad (ti) vagy(tok) a megtestesült kultúra!
De van itt még más gond is!
Nem taglalod, hogy kik is vagytok ti, a „mi”? Csak néhány Budapest belvárosi sznob, vagy A-tól (antifák „dicső serege”) ZS-ig (zsúrpubik romkocsmai asztaltársasága) minden, épp ráérő, ha kell, ha nem tüntizgető, akciózó, munkahelyeken (pl. parlamentben) hőzöngő, hazudozó, állandó bajkeverők?
Nem jelzed továbbá, hogy ismertek (elfogadtok, eltűrtök) vajon időbeli korlátot, vagy nagyvonalúan azt is átlépitek? Ti vagytok a kezdet, az ősi múlt, a dicső jelen és a beláthatatlan jövő, csak szerényen, az idők végezetéig?
Végül azt sem tisztázod, hogy csak a Budapest V. kerületi szubkultúra, az egész Magyar, vagy mi sem természetesebb, mind az Egyetemes kultúra a tiétek (vagytok)? Mert, egyelőre csak az látszik, hogy azt a mikroszegmenst véditek foggal-körömmel, amelyikben mindig is előszeretettel „szemlézgettétek a gyöngyszem(érm)eket”, gyakorlatilag most éppen alsó madárfogással.
Szóval, nem ilyen egyszerű ez Vicsek úr, hogy csak odapukizunk valamit, rózsaszín ködben, ellentmondást nem tűrően – aki meg nem érti, az bekaphassa! Pedig az „El a kezekkel…”lel még nem is foglalkoztam.
De, ha mégis, nem értem miért nem írtad mindjárt trendi, anglomán netnyelvi zsargonnal: coolturha (bizonyos esetekben „r” után a „h” néma, pl. rheumatoid arthritis)! Mert akkor azt legalább biztosan tudnánk, hogy ebben a kontextusban te nem a „cool” vagy, hanem a turha, amit (akit) lenyelni nem lehet, csak kiköpni, jó messzire.
Meggyesi József – Hunhír.info
Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »
