Az államfőválasztás időpontjának hétfői bejelentésével – nem hivatalosan ugyan – de az is eldőlt, hogy Peter Pellegrini elindul az államfőválasztáson. A sajtótájékoztatóján ugyanis az is elhangzott, hogy a végső döntését az indulást illetően január 19-én Besztercebányán jelenti be. És ugye, ki utazna el azért ebben a zimankóban Pozsonyból Besztercebányára, hogy az ország szemébe vágja: „nem indulok”? Ennek igazán kicsiny a valószínűsége.
Persze, az eseményeket figyelemmel követők nagyjából erre is számítottak. Tény viszont, hogy Pellegrini fanfárok melletti nagy bejelentése füstbe ment, Andrej Danko ugyanis elvitte a show-t, amikor Pellegrinit fő vetélytársaként jelentette be, bár nagy valószínűség szerint maga el sem indul az államfőválasztáson.
Persze, neki nem is ez a valódi célja, hanem az, hogy ebből a helyzetből – már ha Pellegriniből államfő lesz – magának is kihozzon valamit, és megerősítse a hatalmi helyzetét.
Végül is mikor lenne erre jobb lehetőség, mint egy bizonytalan helyzetben. Csakhogy Danko veszélyes játékot játszik, és az is meglehet, hogy Robert Ficónak nem is érdeke, hogy Pellegriniből államfő legyen, sőt az sem ördögtől való gondolat, hogy valójában azt se bánná, ha Korčok legyőzné Pellegrinit. Így aztán Danko könnyen túllőhet a célon, és biztonsági kockázattá válhat Fico számára.
A jelenlegei helyzetben ugyanis az, hogy a koalíciós partnerek egymásra lövöldöznek, az utolsó, amit Robert Fico szeretne.
Fico érdeke nem ez, hanem az, hogy a koalícióban béke legyen, legalábbis látszólag.
Andrej Danko valószínűleg azért is támadt Pellegrinire, mert attól tart, hogy Pellegriniből nem lesz hálás államfő, és nem úgy fog viselkedni, ahogyan azt ő, no és persze Robert Fico elvárná. A félelmeiről a Hospodárske novinynak is beszélt, és bevallotta, attól tart, hogy Pellegrinivel esetleg úgy alakulnak a dolgok, mint Michal Kováč államfővel annak idején, aki előbb Mečiarhoz „dörgölődött, majd ellene szegült”. Ezeknek a félelmeknek azonban nem igazán van alapjuk, Peter Pellegriniből ugyanis aligha lesz egy másik Michal Kováč, ehhez végképp nincsenek meg a jellembeli tulajdonságai.
Danko játszmáitól a kormánykoalíció számára azonban sokkal lényegesebb az, hogy mi lesz a Hlasszal, ha Pellegriniből államfő lesz.
Ha ugyanis Pellegrini bejelenti az indulását az államfőválasztáson, a pártjának és a koalíciós partnereinek is fel kell készülniük arra a helyzetre, hogy a második legerősebb kormánypárt elnöke esetleg beköltözik a köztársasági elnöki palotába. Mindennemű terv nélkül hagyni a pártot nagy felelőtlenség és önző dolog lenne. Az ugyanis aligha valószínű, hogy Pellegrini ezt követően pártelnök marad, sőt még a sima párttagság sem igazán javallott.
Egy parlamentáris kormányformában ugyanis az államfőtől párton kívüliséget várnak el. Az államfőnek elméletileg nem kellene a politikai küzdelmekben résztvennie, ezekbe csak akkor avatkozhat be, ha az alkotmányos szervek működése veszélybe kerül. Igaz ugyan, hogy az alkotmány közvetlen nem tiltja a köztársasági elnök pártállását, abból azonban, ahogyan a jogszabály ezt a tisztséget jellemzi, arra lehet következtetni,
ajánlatos lenne, ha az államfő a pártból való kilépésével vagy a párttagságának a felfüggesztésével is kinyilvánítaná a függetlenségét.
De Danko játszmái saját maga számára is veszélyesek, mert Pellegrini megalázásával – amit valószínűleg egyébként sem fog tudni elkerülni az államfőválasztási kampány során a Hlas elnöke, hiszen már most beindultak a tamtamok a magánéletével kapcsolatban – és támadásával a saját esélyeit és lehetőségeit veszélyezteti, pedig sokkal inkább az lenne az érdeke, hogy a lehető legtöbbet kihozzon Pellegrini esetleges győzelméből. Ha azonban az ellenkampányával hozzájárul Pellegrini vereségéhez, az jelentősen rányomhatja a bélyegét a koalíciós kapcsolatokra.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
