Bukott férfi lett belőlem,
Nem támasz vagy vőlegény,
Nem voltam, csak káprázat és
Vak ígéret, csalfa fény.
Csaló, aki szende szépen
Mesét, álmot, kéjt ígér,
És a végén szánakozva
Megbocsájtást kér, remél.
Mindig messze s mindig máshol:
Örök rejtély, kábulat!
Fukar, mikor szerelmet mér,
Hírdetés
Biztonságot s csókokat.
S legbelül csak gubbaszt lelke,
Magánya oly végtelen,
Úgy emészti magát, félve,
Vágyva, szerelemtelen.
„Majdnem” és „majd holnap”– ember,
Mindörökre esély csak,
Buborék, ki színes ugyan,
Menthetetlen kipukkad.
Drága felszín (igéző bár),
Sokat kínál, sejtelem,
Alatta egy gyerek csupán:
Bizonytalan, védtelen.
Kerepesi Igor
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
