Ferencz Csaba, lapunk munkatársa első kötetét – versalbumát – mutatták be kedd délután a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron-termében számos érdeklődő jelenlétében – akiknek színes délutánban lehetett részük, hiszen a könyv s az a köré szőtt tartalmas beszélgetés mellé kis koncertet is kaptak.
Szerzőt avatunk – vezette fel a beszélgetést Szonda Szabolcs, hiszen Ferencz Csabának ez az első kötete; bár, mint kiderült, fiatal fejjel írt verseket (egy gyors „felmérés” szerint a teremben lévők zöme is próbálkozott versírással gyerekkorában), néhány meg is jelent a korabeli ifjúsági folyóiratokban, de mikor az Igaz Szónál próbálkozott közölni, meglehetősen határozott elutasításban részesült. A fény néha eltéved című kis kötet hatvan fotót és százhúsz haikut tartalmaz, a felvételek legnagyobb része a szerzőé, így hát óhatatlanul a fotográfia is szóba került: Ferencz Csaba fényképész szeretett volna lenni, de mert ehhez kémiát kellett volna tanulnia, hát inkább lemondott róla. A fotózás azonban végigkísérte életét, bár nem annyira a kiállítás szándékával készített képeket – miként az irodalmi kánonba sem akar bekerülni, a haiku versformára pár éve ízlelődött rá, azokat sem közlési szándékkal írogatta, de a közösségi oldalát követő ismerősei unszolására megpróbált „színre lépni”: kéttucatnyi versét – mintegy megerősítésképpen – megmutatta Fekete Vincének, az „ítész” meg azt válaszolta: szép kis könyv lesz belőle. Hát így született a versalbum.
Ami meg keletkezését illeti: egy uzonkai reggelen a csészében gőzölgő kávé adta az indítást, arról fotó is készült, haiku is született, aztán más felvételek más verseket ihlettek, de mert még nem volt elegendő egy kötetre, két nap alatt ugyanazokhoz a fényképekhez megírta a párjukat is a haikuknak. Na igen: a haiku, ez a sajátságosan japán versforma meglehetősen szűk korlátot szab a verselőnek – Ferencz Csabánál azonban szabály és szabadság valamilyen módon összefügg, olyannyira, hogy „jól érzi magát” a kötött versformában (amúgy elárulta, mostanság szonetteket is ír, bár azok még nem publikusak). És hát a haiku határait is feszegeti, amennyiben haikukból álló versekkel is próbálkozik.
A verseket magamnak írom, annak örömére, hogy valami született, s mert másoknak is tetszettek, hát ezért született az ötlet, hogy adjam ki kötetben – vallotta Ferencz Csaba, azt ajánlva a publikumnak, ki-ki írja hozzá a saját versét, ha valami megihleti a kötetben. S mert a verselésnél régebbtől versek megzenésítésével foglalkozik, hát a Mácsafej zenekarral záróakkordként Áprily Lajos, Kányádi Sándor, Fekete Vince, ráadásnak pedig Páll Lajos egy-egy költeményét adták elő.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
