Pete Hegseth amerikai védelmi miniszter hétfőn hivatalosan is megerősítette a Venezuelában végrehajtott katonai művelet részleteit. A tárcavezető közlése szerint közel kétszáz amerikai katona hatolt be Caracas belvárosába. Az éjszakai rajtaütés célja Nicolás Maduro elnök és felesége, Cilia Flores elfogása volt. A művelet során az amerikai erők nem szenvedtek emberveszteséget.
A házaspárt azonnal kimenekítették az országból, majd hétfőn már bíróság elé is álltak New Yorkban. Az amerikai igazságszolgáltatás többek között narkoterrorizmussal vádolja a megbuktatott elnököt. Maduro a meghallgatáson ártatlannak vallotta magát az ellene felhozott vádakban. Washington szerint ő irányította a hírhedt Kartel de los Soles nevű bűnszervezetet.
Az Egyesült Államok korábban 50 millió dolláros nyomravezetői díjat tűzött ki Maduro fejére. Ez volt az első alkalom, hogy magas rangú tisztviselő konkrét számokat közölt a bevetett egységekről. Az akcióra hónapokig tartó diplomáciai feszültséget követően került sor. Jelenleg Delcy Rodríguez korábbi alelnök vette át az ideiglenes elnöki teendőket.
Új irányvonal az amerikai külpolitikában
Elemzők szerint a katonai beavatkozás Donald Trump új külpolitikai doktrínájának egyértelmű jele. A stratégia a 19. századi Monroe-elv felújított változata, amely kizárólagos amerikai befolyást hirdet a bolygó nyugati felén.
Az amerikai elnök jelezte, hogy Venezuela a jövőben de facto protektorátusként működhet. A cél az amerikai energetikai cégek dominanciájának visszaállítása.
Marco Rubio külügyminiszter megerősítette a keményvonalas megközelítést. A politikus szerint a tengeri és légi jelenlét fenntartása a nyomásgyakorlás eszköze. Rubio figyelmeztetett: ha nem tetszik nekik az irány, újabb szankciók vagy katonai csapások jöhetnek. A Fehér Ház szerint a beavatkozás célja Venezuela összhangba hozása az amerikai érdekekkel.
A lépés ugyanakkor aggodalmat keltett a régióban a stabilitás miatt. A kritikusok szerint a hatalmi vákuum bűnözői hálózatok megerősödéséhez vezethet. Trump azonban sikerként könyveli el az akciót a konzervatív szavazók előtt.
Új helyzet van: a szövetségesek iránti amerikai lojalitás immár feltételes, az engedelmességet jutalmazzák.
Kuba szerepe és a dominóhatás
A caracasi események rávilágítottak a kubai rezsim mély venezuelai beágyazottságára. Rubio szerint Maduro testőrsége és hírszerzése tele volt kubai ügynökökkel. A harcokban jelentős számú kubai katona és hírszerző vesztette életét. Havanna hivatalosan 32 fő elvesztését ismerte el, míg más források legalább 80 halottról beszélnek.
Trump kijelentette, hogy Kuba egy „bukott állam”, amely nagyon hasonlít Venezuelára. Rubio már korábban is utalt arra, hogy Maduro bukása magával ránthatja a kubai rendszert is. A szigetország jelenleg súlyos gazdasági és humanitárius válsággal küzd. A lakosság jelentős része él mélyszegénységben, és mindennaposak az áramkimaradások.
A kubai vezetés számára a venezuelai olajszállítmányok elvesztése végzetes lehet. A szakértők szerint Havanna attól tart, hogy egy jobboldali caracasi fordulat megpecsételné a sorsukat. Az Egyesült Államok célja a kubai támogatás teljes elvágása. Az elmúlt években a kubai kivándorlás is rekordméreteket öltött.
Körkép-vélemény:
Kuba stratégiai jelentőségű sziget, nem csak azért, mert évtizedekig volt lényegében oroszbarát beékelődés az USA partjaihoz közel. Hanem azért is, mert Kubából zavarni, sőt ellenőrizni lehet a Karib-tenger keleti kijáratait, ami stratégiai kockázat. Ha figyelembe veszük az amerikai adminisztráció Grönlandra, Kanadára, Panamára, Kubára és Venezuelára tett korábbi megjegyzéseit, jogos az kérdés, hogy vajon hol állnak meg. Jelenleg Kuba már nem Moszkva közvetlen „trójai falova”, de nincs is az amerikaiak befolyása alatt. Még…
Az olajipar siralmas állapota
Bár Venezuela rendelkezik a világ legnagyobb igazolt olajkészletével, a kitermelés összeomlott. A napi termelés a 90-es évekbeli 3 millió hordóról 800 ezerre zuhant. Az iparágat évek óta sújtja a korrupció és a karbantartás hiánya. A finomítók állapota kritikus, gyakoriak az üzemzavarok és az alkatrészhiány.
Trump ígérete szerint amerikai cégekkel állítanák talpra a szektort. Szakértők szerint azonban ehhez milliárdos befektetésekre és évekre lenne szükség. A Chevron az egyetlen amerikai óriáscég, amely még jelen van az országban. A legtöbb külföldi vállalat a politikai kockázatok miatt már kivonult.
Az infrastruktúra olyannyira leromlott, hogy még az olaj kikötőkbe juttatása is problémás. A csővezetékek szivárognak, a tárolók állapota romlik. Az Orinoco-öv olaja ráadásul nehéz és magas kéntartalmú, ami nehezíti a feldolgozást. A PDVSA állami olajvállalatot éveken át fosztogatták a korrupt tisztségviselők.
Más szavakkal: a venezuelai olajkészletekbe hosszú éveken keresztül kell majd milliárdokat beleölni, mielőtt kitermelik az első dollárnyi nyereséget.
A fent leírt siralmas helyzet az oroszoknak kedvezett. A venezuelai olaj megjelenése a piacon ugyanis lenyomhatta volna az olajárakat. Ha ez most amerikai segédlettel megtörténne, az többet ártana Moszkvának, mint bármely uniós szankció. Érdemes azonban azt is figyelni, hogy az USA legkeményebben a világ legnagyobb olajtartalékaival rendelkező országokkal szemben lép fel. A második helyen ugyanis
Nehéz gazdasági jövőkép
Az Oxford Economics elemzése szerint a politikai változás nem hoz azonnali gazdasági fellendülést. A GDP még a legjobb forgatókönyv esetén is elmarad a 2013-as szinttől. Az infláció az előrejelzések szerint idén elérheti a 600 százalékot is. Az intézményrendszer kiüresedése és a szakemberhiány gátolja a gyors helyreállítást.
A rövid távú kilátások szerint az olajtermelés akár tovább is csökkenhet. Ennek oka a szankciók okozta hígítóanyag-hiány és az exportakadályok. A hosszú távú növekedéshez stabil politikai környezetre és jogbiztonságra lenne szükség. A jelenlegi átmeneti kormányzat legitimitása és reformkészsége azonban kérdéses.
Körkép.sk
Nyitókép forrása: BNE Intellinews/MI generált tartalom
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
