A Mi Hazánk plakátkampánnyal hívja fel a figyelmet az apaság fontosságára, a Nők Lapja körképet közöl az apaságról a világ körül – ez jó. Másrészt ha akarsz igazán érzelmileg kizsigerelt, anyagilag lenullázott férfivá válni – akkor legyél apa egy rossz anya mellett.
Nekem a férfivá válásom fontos sarokpontja volt, amikor apává váltam. Erről írok is a férfiemancipációs könyvem végében, “A férfiak is egyenlőek a nőkkel?” – ben. Rengeteget adtak, adnak az életemhez a fiaim, kár, hogy lányom nincs. De nem tudom azt sem elfelejteni, amikor még együtt élve az anyjukkal, locsogó esőben, hárman a két gyerekkel egy esernyő alatt oldalaztunk anyámékhoz, mert annyira elviselhetetlen volt a helyzet otthon. Az időjárás tökéletesen kifejezte a kétségbeesésem és az érzéseimet.
Nem egy interjút készítettem elvált apákkal, akiknek egyszerűen – nem tudok rá jobb szót – rossz a volt párjuk. Nem vele rossz, ők rosszak. A legtermészetesebbnek veszik, hogy a gyereket elidegenítik az apjuktól – és ma már egy átlagférfi nem csak a gyerek munkárafoghatósága után akar nevelője lenni, hanem a szülőszobától jelen van gyereke életében – a férfit megpróbálja érzelmileg tönkretenni, a pereskedésre pedig minden pénze, akár a munkahelye is rámegy a férfinek. Ha ugyan nem a volt asszonyka rúgatja ki feminista segítséggel (Patent, Nane előnyben) mert ilyenről is tudok.
Merjek olyant mondani ma egy férfinek, hogy legyen apa? Merjem a fiaimnak tanácsolni, hogy szövetkezzenek egy nővel és alapítsanak családot? Mert minden szép és jó, amíg minden szép és jó. De amikor már az van, hogy a patás ördögnek látja az egykor szerelmes párjuk őket, amikor az élete minden kínjáért őt okolja, amikor már eldönti, hogy ő és a gyerekek meg külön tőlük az apjuk… Én voltam így, egy magányos heverőn, ahova a kisfiam csak lopva mert odajönni, hogy megmutassa mit készített nekem az oviban. Az anyjuk eldöntötte és kész. És az én exem még angyal néhány más nőhöz képest, akikről hallok.
A Férfihang felvállaltan férfi panasz hang is. Apaság terén sajnos van miről panaszkodni. Itt igaz, hogy rendszerszinten vannak elnyomva, megbélyegezve az apák. Nem a gyerekek érdekeit, hanem az anyák gyakran önző érdekeit nézik a gyámügyesek, a családügyesek és a bíró(nő)k. Tisztelet a kivételnek, mert van ilyen is. Tényleg van, csak sajnos kevés. Mintha kollektíven akarnának bosszút állni valami kitalált sérelemért, ami a nőket érte a férfiak részéről.
De könyörgöm miről van szó? Hogy ötvenszer annyi nő hal meg férfi keze által, mind medve által? És hányad annyi nő találkozik medvével, mint férfivel? Dr Warren Farrell után: mennyi férfi hal meg nő keze által? Fogalmunk sincs, mert gyakran ezek a gyilkosságok több szereplősnek minősülnek, tekintve, hogy a feleség/élettárs sokszor felbujt valakit és az öli meg a delikvenst.
Nagyon belelovalom magam, nem akarom ezt tenni.
Amikortól már beszélni is lehet a kölkökkel… amikor mindenben utánozni akarnak… amikor lehet velük vadulni, birkózni… vagy mikor lefekvéskor gurulnak a nevetéstől az apa-vicceken, és a párunk kétségbeesetten kérdi, hogy lesz ebből alvás? Igen, minden jó, amíg minden szép és jó.
Nagyon szívesen mondanám a fiaimnak, hogy legyenek apák, de csak ha a válásuk után is azok lehetnek. Én az maradhattam és így rengeteget adot és ad ez nekem. De amin néhány (sok) sorstársam keresztül megy, abba én lehet hogy belehaltam volna. Nem csak érzelmileg, átvitt értelemben, hanem konkrétan, fizikailag is.
Forrás:ferfihang.hu
Tovább a cikkre »
