Azt gondolta, hogy Indiába érkezett, valójában azonban az addig ismeretlen földrész, Amerika partjait érte el Kolumbusz Kristóf kalandos expedíciója végén, amikor kikötött San Salvador szigetén 1492. október 12-én. Élete végéig meggyőződése volt, hogy Kelet-Indiában járt, a tévedést csak jóval később bizonyította be Amerigo Vespucci, akiről végül a kontinenst elnevezték.
Kolumbusz Kristóf, azaz Cristoforo Colombo életének első szakaszáról szinte semmit nem tudni. Valószínűleg az olaszországi Genovában született 1451 előtt, és tizennégy évesen már a tengert járta.
Egy másik – új keletű, még nem bizonyított – vélekedés szerint az új világ felfedezője valójában portugál volt, nem olasz, legalábbis portugál kutatók ezt gondolják. DNS-vizsgálatokkal próbálnák igazolni, hogy Kolumbusz valójában egy Pedro Ataíde nevű portugál hajóssal azonos, akiről úgy tartják, hogy 1473-ban vesztette életét egy tengeri csatában a Sao Vicente-foknál.
Egy másik – új keletű, még nem bizonyított – vélekedés szerint az új világ felfedezője valójában portugál volt, nem olasz, legalábbis portugál kutatók ezt gondolják. DNS-vizsgálatokkal próbálnák igazolni, hogy Kolumbusz valójában egy Pedro Ataíde nevű portugál hajóssal azonos, akiről úgy tartják, hogy 1473-ban vesztette életét egy tengeri csatában a Sao Vicente-foknál.
Kolumbusz Santa Maria nevű zászlóshajójának modellje a Cristoforo Colombo 500 anni fa… in Mediterraneo (Kolumbusz Kristóf 500 éve – a Földközi-tenger vidékén) című kiállításon Genovában. (MTI/EPA/LUCA ZENNARO)
A „hagyományos” történetírás szerint az olasz Kolumbusz megfordult Írországban, Izlandon és Nyugat-Afrikában is; megtanult görögül és latinul, továbbá geográfiai és teológiai ismeretekre is szert tett. Számára nem volt kérdés, hogy a Föld gömbölyű – a korban ez egyébként a tengerészek között nyilvánvaló volt. (Nem igaz az sem, hogy a lapos földben hívő maradiak miatt nem sikerült támogatókat szereznie.)
Kolumbusz, a lobbista
A tapasztalt hajós úgy vélte, hogy a fűszerekben gazdag, titokzatos Indiába nem csak kelet felé, Afrikát megkerülve lehet eljutni, hanem nyugatról is, de lényegesen kisebbre becsülte a megteendő távolságot. 1485-ben javasolta is II. János portugál királynak az új útvonal felderítését.
Elutasításra talált, lényegében azért, mert óriási kiváltságokat követelt magának, amennyiben sikerrel jár.
Hosszú évekig „lobbizott” Kolumbusz a spanyol királyi udvarban, és 1491 végére sikerült elérnie, hogy Kasztíliai Izabella és Aragóniai Ferdinánd támogassák útját. A pénz nagyobb részét gazdag kereskedők és pénzemberek adták össze.
A hajós kiharcolta magának az uralkodónál magának – és utódainak – a Don címet, az admirális rangot, a felfedezendő szigetek alkirályi és főkormányzói tisztét, továbbá az esetlegesen innen származó jövedelmek egy részét.
A Santa Maria, annak a három hajóból álló flottának a zászlóshajója, amelynek élén Kolombusz Kristóf 1492-ben felfedezte Amerikát. MTI Fotó/NSZK
Nem India, hanem Guanahani
1492. augusztus 3-án futott ki Palos kikötőjéből három hajója: a Pinta, a Nina és a Santa Maria; a Kanári-szigetekről indultak nyugat felé. Huszonkilenc napig hajóztak anélkül, hogy szárazföldet láttak volna, miközben majdnem foglyul ejtette őket a Sargasso-tenger felszínét borító barnamoszat szövedéke.
Számos megpróbáltatás után, már a legénység lázadása küszöbén, október 12-én végre a Nina egyik matróza, Rodrigo de Triana szárazföldet pillantott meg. Kolumbusz ezt már Indiának vélte; a valóságban azonban a Bahamák egyik szigetén értek partot, amelyet lakói Guanahaninak neveztek, a spanyolok pedig a San Salvador nevet adták neki. A kis expedíció még érintette Kuba és Hispaniola partjait, majd egy vihar miatt visszafordult, és Lisszabonban kötött ki.
Theodore de Bry 1594-ben készült metszete Kolombusz Kristófról, amint meghódítja Guanahanit, illetve Haitit. (MTI/NSZK)
Kolumbusz nem sejtette, hogy egy „új világba” jutott el. Hispaniolát következetesen Japánnak gondolta, a kubai partvidékre pedig mint Kína (Cathay) földjére hivatkozott. A hajós a szigeteken talált bennszülötteket indián névvel illette.
Miután nem Indiába jutott el az expedíció, így a Ferdinánd és Izabella által remélt arany és fűszer lelőhelyét sem sikerült megismerni. Kolumbuszt ennek ellenére 1493 márciusában, hazatértükkor hősként ünnepelték Spanyolországban. A felfedező aranyat és fűszert nem vitt, ám az addig ismeretlen növények, a dohány, a kukorica és az ananász elbűvölte a spanyolokat. Kolumbusz megkapta az alkirályi és az admirálisi címet.
A XIX. század második feléből származó litográfián Izabella királynő és Ferdinánd király, a vállalkozást támogató spanyol uralkodópár fogadja az első útjáról visszatért Kolombusz Kristófot. MTI Fotó/NSZK
Ferdinándék emelték a tétet
A spanyol uralkodópár nem adta fel a kincsek utáni sóvárgását, rövid pihenés után újra útnak indították Kolumbusz Kristófot, ezúttal már 17 hajóval és több mint 1500 telepessel.
Ferdinándéknak csalódniuk kellett, jóllehet, az admirális a majd’ három évig tartó utazás során felfedezte a Kis-Antillák szigeteit, Jamaicát, illetve Puerto Ricót, a vágyott aranyra és az egzotikus fűszerekre nem sikerült rábukkannia. A telepesek nagyobb része elesett az indiánokkal vívott harcokban vagy belehalt az ismeretlen betegségekbe, a kolonizálás sikertelen volt. Ezt az útja kevésbé dicsőségesen zárult.
Kolumbusz Kristófról 1875 táján készített fametszet, amint fogolyként hajózik vissza Spanyolországba. (MTI/NSZK)
Kolumbusz újabb útjára, 1498 tavaszán már csupán hét hajót kapott. Ez alkalommal Barbadoson kötött ki, majd – első európai emberként – a dél-amerikai szárazföldet is elérte. Innen már súlyos betegen tért vissza Hispaniolára, ahonnan a spanyol király bilincsben szállíttatta Európába, sikkasztás vádja miatt ez alól hamar tisztázta magát, ám a vádat nem tudta lemosni magáról élete végéig.
Negyedik, ugyancsak sikertelen és viszontagságokkal teli útja után fő patrónusa, Izabella királynő meghalt, és ezzel Kolumbusz kiesett Ferdinánd kegyeiből.
Mégis kincsre leltek – csak nem ott, ahol Kolumbusz remélte
1506. május 20-án abban a hitben hunyta le a szemét megfáradtan, megtörve Valladolidban, hogy Kelet-Indiába, Ázsiába jutott el. Később azonban nyilvánvalóvá vált tévedése, és ezzel feltárult felfedezéseinek valódi jelentősége is: bebizonyosodott, hogy egy „új világot” hódított meg, mely néhány évtizeden belül azt a temérdek kincset is megadta, amiről a 16. században Spanyolország uralkodói álmodtak.
Hogy Kolumbusz új földrészt fedezett fel, azt Amerigo Vespucci bizonyította be jóval később, a kontinenst is róla nevezték el. Kolumbusz emlékét Dél-Amerikában Kolumbia neve őrzi.
——————————-
Minden évben megemlékeznek október 12-én az Egyesült Államokban a felfedező Újvilágba érkezéséről – ez a Kolumbusz-nap. Az ünnephez azonban egyre több ellentmondás kapcsolódik, többek közt amerikai őslakos szervezetek kérdőjelezik meg annak létjogosultságát. A nap Spanyolországban nemzeti ünnep, ám itt is ellentétek feszülnek egymásnak, sokan úgy vélik, a felfedezés ünneplése a gyarmatosítóknak állít emléket.
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
