Közeledik a karácsony. Honnan tudjuk? Természetesen onnan, hogy a boltokban már hetek óta látható a karácsonyi díszítés. Még be sem léptünk az adventbe, az áruházak máris elindították harcukat a vevők kegyeiért.
Évről évre egyre hamarabb indul a szezon, amin nem is csodálkozhatunk, hiszen ez az időszak adja minden kereskedelemmel foglalkozó cég éves bevételének a legnagyobb részét. Ráadásul az utóbbi időben meredeken ível felfelé az online vásárlás piaci részesedése is, ami nem feltétlenül azt jelenti, hogy a hagyományos boltokban annyival kevesebbet költünk, amennyit az interneten vásárolt termékekért virtuálisan kifizetünk. S mint ahogyan az a Netflix Vedd meg most: A shopping-összeesküvés című dokumentumfilmjéből kiderül, a webáruházak a fizikailag is létező üzleteknél sokkal hatékonyabban vesznek rá minket arra, hogy megvásároljuk azt is, amire nincs semmi szükségünk.
A film érdekes nézőpontot választ, hiszen látszólag úgy épül fel, mintha egy online áruházak üzemeltetőinek készült tanácsadó videó lenne. Egy mesterséges intelligencia által létrehozott személyi asszisztens ad tippeket arra, hogyan lehet még több árut eladni. Mindezt öt pontba sűrítve: adj el minél többet, szemetelj többet, hazudj többet, rejts el mindent, és irányítsd a folyamatot.
Eddig ha szerettünk volna megvenni valamit, el kellett mennünk a boltba. Ott alaposan körülnéztünk, nagy nehezen kiválasztottuk az árut, fizettünk, majd hazautaztunk. Mindez külön program volt, ami, valljuk meg, még akkor is elég fárasztó, ha valaki kedvét leli a „shoppingolásban”. Az online áruház lényege az egyszerűség. Most már a Nagy-Hideg-hegyen, az ágyban vagy akár a mellékhelyiségben is vásárolhatunk. Mindez csupán egy kattintás. Persze az is fontos, hogy ne kelljen sokat várnunk. A virtuális vásárlásnál kétszer szabadul fel boldogsághormon: amikor kiválasztjuk a terméket, és amikor megérkezik. A kettő között manapság nem is telik el sok idő. Milyen jó nekünk!
A dokumentumfilmben az aktivisták mellett nagyvállalatok egykori alkalmazottjai fejtik ki a véleményüket. A Netflix azt is bevállalta, hogy számos óriáscéget nem csak megnevez, de egyenesen átveréssel, manipulálással, sőt, hazugsággal vádol. Az egyik online piactér – én nem írok cégnevet, mert gyáva vagyok – valamikori munkatársa elmondja, kifinomult eszközökkel monitorozzák, mit kell tudnia egy honlapnak, hogyan kell kinéznie ahhoz, hogy mindenképpen megvegyük azt a terméket, amit betettünk a kosárba. A vásárló becserkészése egy „jól átgondolt, szándékosan és precízen kialakított, összetett tudományra” épül.
Igen ám, de ha valakinek kell egy cipő, és azt meg is vette, akkor egy ideig nem lesz szüksége újabb lábbelire. A cél tehát adott: vágyott tárgyakat kell létrehozni.
Vegyük meg a legújabb modellt, akkor is, ha a régi még használható. Mindezt a reklámszakma és a marketing csúcsra járatásával érik el. A „fast fashion” jelenség azt jelenti, hogy a ruha, a cipő csak néhány hónapig divatos, ezt követően azért szabadulnak meg tőle, mert kell a hely a következőnek. A régi mehet a kukába.
El sem tudjuk képzelni, milyen sok ép és új terméket dobnak ki. Nemcsak a vásárlók, a boltok is. Egy részét ráadásul szándékosan tönkreteszik, azért, hogy aki kihalássza a szemétből, ne tudja felhasználni. Óránként 2,5 millió cipő, 70 ezer telefon, percenként 190 ezer ruhadarab készül a világon. A gyártás során másodpercenként 12 tonna műanyagot állítanak elő. Ez évi 400 millió tonna műanyag- és 50 millió tonna elektronikus hulladékot eredményez.
A Mértékadó hasábjain írtunk már a tervezett elavulás jelenségéről, erről itt is szó esik. Mindez manapság már elképesztő méreteket öltött, hiszen a műszaki termékek túlnyomó része teljes mértékben javíthatatlan. Nem illik bele a csavarhúzó, össze van ragasztva, ha szétszedjük, soha többé nem lehet összerakni. Ennek mintapéldái a bluetooth fülhallgatók, mobiltelefonok és laptopok akkumulátorai, amiket egyáltalán nem lehet kicserélni.
A filmben megszólaló szakértő aktivista szerint valójában a csomagolás nagy részét nem lehet újrahasznosítani. Bármit ír is rá a gyártó a termékre. Hiába gyűjtjük szelektíven a hulladékot, annak legnagyobb részét elégetik vagy eltemetik. Vagy a harmadik világba szállítják. Ráadásul – ott, ahol egyáltalán létezik ilyen – az újrahasznosítás folyamata maga is környezetszennyező és egészségkárosító. „Akkor eladományozom a megunt, de még használható dolgaimat” – mondja egy tudatos vásárló. Ez sincs átgondolva, mert a nagy tömegben elküldött használati tárgyak végül ott is hulladékként végzik, ahová jótékonyan szántuk. A zöldre festés jelenségét is megismerjük a filmből. Ez azt jelenti, amikor egy cég azt állítja – hazudja – magáról, hogy környezettudatos. Pedig nem az, mindez csak marketing és kommunikáció. Méghozzá méregzöld.
A Vedd meg most: A shopping-összeesküvés is a napjainkban oly divatos kapitalizmuskritikát fűzi tovább. (Érdekes lenne egyszer egy olyan leleplező dokumentumfilmet látni, ami a streamingszolgáltatók által gyártott trendi sorozatokat, blőd vígjátékokat és erőszakos akciófilmeket veszi célba.) Persze ki bánja, hiszen a dollármilliárdokat érő óriáscégek manipulációját, a környezetkárosító nagyvállalatok hazugságait mi magunk is tapasztaljuk. Itt csak összefoglalják nekünk. „Az lenne az elvárás, hogy a gyártó a termék teljes élettartamáig felelős legyen a termékéért” – hangzik el a megfontolandó javaslat. Hangsúlyozva, hogy nem a vásárló a hibás, hanem a sunyi gyártó és az online áruház alattomos üzemeltetője: „Kérem, engem arra kényszerített a számítógép, az applikáció, hogy vásároljak!” A hétköznapi fogyasztó annyit tehet, hogy aktivizálja magát, és fellép a fent felsorolt jelenségekkel szemben.
Pedig az egyén felelős döntése oly egyszerű. Csak hát ez nem illik bele a mások hibáztatására épülő korszellem áramába. A film végén azért ez is elhangzik: „Vásárolj kevesebbet!”
Baranyai Béla/Magyar Kurír
Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2024. december 8-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
