Ha minden a tervek szerint halad, akkor a város egyik híres szobrászművészének, Máthé Jánosnak hatalmas műteremmel felszerelt családi villájából hamarosan múzeum válhat. Az ötlet Máthé Évának, a művész feleségének fejéből pattant ki, aki a múzeum létrehozásával férje életének és csodálatos alkotásainak szeretne méltó emléket állítani.
Máthé Jánossal sajnos sohasem volt szerencsém találkozni, de születésének századik évfordulójához közeledve felesége, Éva asszony beleegyezésével elmehettem, körbejárhattam és fotókat készíthettem a fénnyel elárasztott családi házukban, most úgy érzem, hogy a Kassa utcáin be-bekacsintó szobrok – melyekből néhány az ő munkáját dicséri – most kicsit közelebb kerültek hozzám. Amikor felhívtam Éva asszonyt, meglepetésemre nem zárkózott el egy találkozó ötletétől, sőt, maga ajánlotta fel, hogy még az év végéig látogassak el hozzá. Mivel nem ismertük egymást, a telefonos beszélgetésünk során érezhető volt a hangjában némi bizonytalanság, ezért egyik kassai kollégámmal és jó barátommal, az Új Szó egykori munkatársával, idősebb Szaszák Györggyel látogattam el hozzá. Máthéék háza már kintről nézve is kilóg a Kassa-Észak városrész csendes kis utcájában húzódó családi házak közül. A villaként emlegetett épület a letisztult, légies, egyszerű vonalvezetésről és a sík felületekről ismert Bauhaus építészeti stílus jegyeit viseli. Éva asszony a kapuban köszöntött bennünket majd bevezetett minket a házba. Gyurit nem lepte meg a látvány, jól ismerte a családot, többször is járt már náluk, engem viszont teljesen elkápráztatott az épület. A letisztult szobák, a hatalmas műterem, a szobrászművész makulátlanul, sorszám szerint elhelyezett alkotásai és a méretes ablakok valami lélegzetelállító összhatással üdvözlik a látogatót, ezért nem is igazán tudtam felfogni, miért akarna valaki egy ilyen gyönyörű épületet a városra hagyni.
„Mivel a házunkat már 2018-ban nemzeti kulturális műemlékké nyilvánították, számomra nem volt kérdéses a döntés. December elején szólítottam meg a város önkormányzatát az ötlettel, úgy tudom, hogy már az önkormányzati képviselők is rábólintottak. Ha sikerül mindent elintézni – beleértve az összes jogi formalitást, ugyanis a ház odaajándékozásával az összes benne található dolgot, köztük János minden egyes alkotását is átadom –, akkor nagyon boldog leszek. Azt szeretném, a város egy múzeumot hozzon létre benne. Ettől függetlenül életem utolsó napjáig én továbbra is itt fogok élni, de az a célom, hogy földi életünk után is olyan formában maradjon meg a ház, mint ahogy az most van. Én úgy gondolom, hogy a múzeum segítségével János alkotásai és élettörténete mindenki számára elérhetővé válna. Csakúgy mint János, én is hű lakosa vagyok Kassának, ezért is hiszem, hogy a város megérdemel egy ilyen jellegű ajándékot. Egyébként nem új keletű dolog ez, Franciaországban több ilyen és ehhez hasonló múzeumban jártam” – magyarázta lapunknak Éva asszony.
A néhai képzőművész felesége többször is hangsúlyozta, hogy az ajándékozási szerződés alapfeltétele, hogy az önkormányzat a házon, a benne található berendezéseken és a műalkotásokon sem változtathat. „Mivel a műterem tele van János alkotásaival, azokat is külön pontokba foglaljuk. A feltételek között lesz például az is, hogy az alkotásokról sem készülhet másolat. Még a tárgyalások legelején vagyunk, de bízom benne, hogy mindenben meg tudunk egyezni. Úgy, ahogyan most, korábban is kérdezték már tőlem, miért szeretném elajándékozni a házunkat. Mivel egyetlen gyermekünk sem született, és a családunk is szerteszét foszlott, azt hiszem, ez a legokosabb döntés. Az elmúlt időszak nagyon fárasztó volt számomra, nem vagyok már olyan kondícióban, mint korábban, de remélem, hogy sikerül befejezni az elkezdett munkát. Biztos vagyok benne, hogy ezt János sem akarta volna másképp” – zárta Máthé Éva.
Máthé János (1922. június 14., Kassa – 2012. június 4., Kassa) szobrászművész a Kassai Premontrei Gimnáziumban tanult. Katonaként a II. világháborúban életveszélyesen megsebesült. 1945-ben a prágai Képzőművészeti Akadémiára került, ahol 1950-ben végzett. Innen visszatért Kassára. Mélyen hívő emberként nem illeszkedett be a kor szocialista-realista áramlataiba, ezért gyakran mellőzték. Nonfiguratív alkotásaival az emberi fájdalmat, a magányt, a mély emberi érzéseket fejezte ki. Jasszusch Antal és Jakoby Gyula mellett a „kassai modernek” csoport tagjaként a képzőművészet egyik megújítójaként emlegetik. A hatvanas években súlyos, életveszélyes autóbalesetet szenvedett, minek következtében alkotópályájának majdnem vége szakadt, de felesége kitartásának köszönhetően újra talpra állt. A nyolcvanas évektől több kiállítást rendeztek alkotásaiból, jelenleg is számos köztéri alkotásával találkozhatunk. Kassán teret neveztek el róla. 2010-ben Hľadač dobra (A jó keresője) címmel monográfia jelent meg munkásságáról.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
