Úgy tűnik, a vidéki élet összességében a jómódú országokban okoz több örömöt. Ausztriában, Németországban, az Egyesült Királyságban és Svájcban nagy arányban, de kisebb mértékben Lengyelországban is így van ez.
A boldogságról tavaly a KSH is készített egy kutatást, amelyből az derült ki, hogy a magasabb iskolai képzettség, a munkaerőpiacon való boldogulás, illetve a túlmunka volt a leginkább meghatározó abban, hogy ki mennyire elégedett az életével.
A felnőtt férfiak 58 százaléka érzi magát általában boldognak, ez az arány a nők esetében 55 százalék volt. A 45–64 éves férfiak – az úgynevezett rendszerváltó nemzedék – közül számoltak be a legkevesebben (49 százalék) arról, hogy általában boldogok. A nők esetén az életkorral arányosan csökken a magukat általában boldognak érzők aránya, 55–65 éves korban már kisebb volt, mint 50 százalék, a 75 év feletti nők körében pedig csak 38.
A legszegényebb jövedelmi ötödbe esők 46 százaléka számolt be arról, hogy általában boldog, míg a leggazdagabb jövedelmi ötöd esetén ez az arány lényegesen nagyobb (64 százalék).
A települések típusa, mérete szerinti vizsgálat nem mutat ki markáns különbségeket, de érdekes, hogy a kisebb településeken nagyobb arányban élnek magukat általában boldognak érző emberek, pedig a mutatók szerint rosszabb körülmények között élnek. Az arány a községek esetében a legmagasabb (57 százalék) és Budapesten a legalacsonyabb (53 százalék).
Amíg Nógrád megyében a felnőttek 39 százaléka vallotta magát általában boldognak, Győr-Moson-Sopron megyében 71, Vas megyében 69 százalék.
Az egészség
Az is csak egy közhely, hogy vidéken egészségesebb az élet, mint a nagyvárosban. A levegő kétségtelenül jobb, de már a sokat emlegetett nyugalom is inkább csak romantikus elképzelés. A települések nagyságát tekintve az 50 ezer fő fölöttieken a legmagasabb a születéskor várható élettartam: férfiak esetében 72, nők között 79 év. Ettől lefele, minél kisebb a lélekszám, annál rövidebb életre számíthatnak. Márpedig a magyar lakosság közel kétharmada ennél kisebb településen él. Noha a népesebb településeken élő férfiak 3–4 évvel, a nők bő 2 évvel hosszabb életre számíthatnak, mint az 1000 fősnél kisebb községekben lakók, még az ő életkilátásaik is 3–5 évvel elmaradnak az Európai Unió átlagától. A várható élettartam Budapesten a legmagasabb. A legrövidebb életre mindkét nem esetében azoknak van esélyük, akik Borsod-Abaúj-Zemplén megyében születtek.
A városi gyerekek jobb kondícióban vannak vidéki társaiknál. A statisztikákból egyértelmű, hogy egyes egészségügyi problémák megoldására, illetve a hosszú életre nagyobb az esélye a városok lakóinak, mint a falusi embereknek. Ez összefügg azzal is, hogy az országban eltérő az orvoshoz jutás esélye. Közép-Magyarországon csak 258 lakos jut egy orvosra, míg a legrosszabb helyzetben lévő Közép-Dunántúlon 492-en osztoznak egy orvoson. Tavaly a lakosság 17 százaléka számolt be arról, hogy nem tud igénybe venni orvosi ellátást, ami főleg a kistelepüléseken élőkre volt jellemző.
Munkahelyek, fizetések
Tavaly év végén 56,6 százalékos volt a foglalkoztatási arány Magyarországon (4 millió 259 ezer foglalkoztatott), ami 2,8 százalékos bővülést jelent egy év alatt. Somogyban volt a legalacsonyabb ez a mutató, ott a 15 és 74 év közötti korosztály kevesebb, mint fele dolgozott. A fővárosban, Vas, Fejér és Győr-Moson-Sopron megyékben viszont a mutató értéke meghaladta a 60 százalékot.
A foglalkoztatás szintje legjelentősebben Borsod, Zala és Veszprém megyékben nőtt 2015-ben. Csongrád megyében változatlan maradt, Nógrád, Jász-Nagykun-Szolnok és Tolna megyékben ellenben csökkent. A munkanélküliségi ráta országosan 6,2 százalék volt, ami 1 százalékos javulás. Kétszámjegyű értéket a megyék közül csak Szabolcs-Szatmár-Beregben mértek (12,6 százalék), ami több mint háromszorosa a Győr-Moson-Sopron (3,3 százalék) megyeinek. Egy évvel korábban ennél nagyobb – 4 és félszeres – volt a különbség.
Bérek terén még ennél is nagyobbak az eltérések az országban. Nem meglepő módon a fejlettebb régiókban (Budapest és Közép-Magyarország, Közép- és Nyugat-Dunántúl) magasabbak a fizetések.
Régiós megoszlásban a budapesti dolgozók keresték a legtöbbet, átlagosan havi bruttó 330 600 forintot az első félévben. Második Fejér megye, bruttó 280 ezer forinttal, és ezt csupán Győr-Moson-Sopron, Komárom-Esztergom, Vas és Heves megye fizetései tudták megközelíteni. A legalacsonyabb bérekre a Tolna, Csongrád, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Somogy valamint Békés megye dolgozói számíthattak.
Nincs miből vásárolni
A vásárlóerő – vagyis az elméletileg elkölthető jövedelem – országon belüli megoszlása a bérekhez hasonlóan rendkívül kiegyenlítetlen. Míg a leggazdagabb településeken a hazai átlag 166,4 százalékából (azaz több mint 2,5 millió forintból) gazdálkodhat egy lakos, addig a legelmaradottabb településen a hazai átlag alig harmadából, mintegy 470 ezer forintos összegből. A leggazdagabb 100 település az ország középső részén, a főváros vonzáskörzetében és az észak-dunántúli régióban található, a legalacsonyabb vásárlóerővel rendelkező települések pedig az ország északkeleti és a délnyugati határvidékein vannak.
Így aztán az sem csoda, hogy a kistelepüléseken élőknek a legkisebb az anyagi biztonságérzete. Ezt egy olyan kérdéssel mérik, amely arra vonatkozik, hogy a jövőben egy elképzelt, nagyobb összegű – 66 ezer forint – kiadás szükségszerű kifizetésére képes lenne-e. Hazánkban a lakosok 76 százaléka olyan háztartásban él, ahol ezt nem tudnák előteremteni. A legtöbben közülük kistelepülésen élnek.
Eladhatatlan falusi házak
Míg a városi lakások iránt az elmúlt egy-másfél évben nőtt az érdeklődés, addig a falusi családi házak gyakorlatilag eladhatatlanná váltak. Néhány nagyobb város vonzáskörzetét, borvidéket és idegenforgalmi körzetet leszámítva másfél-két évet is várni kell egy vevőre, ezzel szemben a városokban 6-9 hónap alatt el lehet adni egy ingatlant. A falvakban 15 és 100 ezer forint a négyzetméterenkénti ár, ami jóval a városi lakásárak alatt van.
Az Otthon Centrum értékesítési tapasztalatai alapján jelenleg a fajlagos lakásárat Budapesten, Győrben és Sopronban a legdrágább, legkedvezőbb áron pedig Miskolcon, Salgótarjánban, Szekszárdon lehet lakást venni. A vidéki városokban 125 és 290 ezer forint között alakultak a négyzetméterenkénti árak az idei év első két hónapjában, ami 4 százalékkal magasabb a tavalyi áraknál. A vidéki megyeszékhelyeken 240-350 ezer forint, a fővárosban 220-660 ezer forint az átlag. Összecseng ezekkel az adatokkal, hogy a lakókörnyezetük minőségével a KSH adatai szerint leginkább a Közép-Dunántúlon élők, a legkevésbé az észak magyarországiak elégedettek.
Falun élni komoly hátrány
Magyarország és a fejlett uniós országok közt város-vidék viszonylatban az a nagy különbség, hogy míg hazánkban ma már inkább a szegényebb rétegek, alacsonyan iskolázottak laknak falvakban, addig Nyugat-Európában a középosztály visszavonuló helyei a vidéki települések. Vagyis ami ott egy választott életmód, nálunk kényszerhelyzet – mondta Ferge Zsuzsa szociológus. Szerinte nagy különbség az is, hogy nyugaton egy működő mezőgazdaság tartja ott a vidéki embereket, Magyarországon a családi gazdálkodás veszteséges, a nagybirtokok pedig keveseknek adnak munkát, nagyon kevés pénzért. A többi munkalehetőség zömmel közmunka, ami csak tovább konzerválja ezt a helyzetet, belesimítja a falvakat a nyomorba.
A szociológus hozzátette: a rendszerváltásig egy szinten volt falu és város. Aztán előbb a munkalehetőségek megszűnése a fiatalabbakat menekülésre késztette, a szegényeket pedig tudatosan elkezdték kiszorítani városból vidékre. Míg régen az idősebbek költöztek anyagi megfontolásokból falura, az utóbbi évtizedekben már a szegényebb fiatalok és fiatal családok.
„Hosszú távon sajnos a gyerekek kerülnek ki ebből a helyzetből tragikusan vesztesen – mondta Ferge Zsuzsa. – A tanulási lehetőségek és a továbbtanulási esélyek sokkal rosszabbak falun, mint a városokban. Azon kevesek, akik főiskolára, egyetemre kerülnek falvakból, főként a még ott maradt iskolázottabb családokban élnek”.
A szociológus és csapata mintegy hat évvel ezelőtt vizsgálta a falu és város viszonyait, már akkor világosan kiderült: a munkanélküliség és a mobilitási nehézségek miatt falun élni ma hátrány Magyarországon. Nehezebb munkához, pénzhez, de még szórakozási lehetőséghez is jutni, és a közösségek szervezettsége sem volt már olyan, mint régen.
Jó példák, ki lehet törni
A leszakadó térségek közül ott a legnagyobb a baj, ahol a helyi társadalom már egy olyan szintre ér el, hogy nincs kapacitása valódi változást elérni. Nagy baj szintén, ha egy településen nem maradnak olyanok, akik magasabb iskolai végzettséggel rendelkeznek.
Vannak ugyanakkor olyan példák is az országban, ahol egy korábban kiüresedő vidéken is sikerült visszafordítani a folyamatokat. Csurgó Bernadett, az MTA tudományos főmunkatársa az Őrség példáját említette. A területet főleg középosztálybeli fővárosiak fedezték fel, akik néhány évtized alatt jelentősen átalakították a helyi társadalom szerkezetét, áruvá tudták tenni a helyi értékeket és ezzel teljesen átformálták a gazdasági környezetet és a térség esélyeit is.
„Számtalan példa van arra is, hogy egy-egy fesztivál is segített láthatóvá tenni egy térséget, megélhetést és lendületet adott a közösség számára – mondta Csurgó Bernadett. – Manapság elsősorban a turisztikai értékek, a helyi termékek jelentik a kitörési lehetőséget az elmaradott települések számára. Az azonban, hogy ez megjelenik-e majd gazdasági haszonként, van-e esély robbantani valamivel, attól függ, hogy a helyi társadalomban mekkora az erő, vannak-e olyan szervezők a közösségben, amelyek összefogást tudnak elérni ebben. Ahol van a közelben egy komolyabb városi felvevő piac, amely falu könnyebben megközelíthető, és ahol a termék adottságai jók, legyen az élelmiszer vagy egy fesztivál, apró lépésekben, de tudnak fordítani a sorsukon.
Aprófalvas az ország, de városokban élünk
3154 település van Magyarországon, ebből 346 város – 1960-ban még csak 63 volt – 2808 pedig község. Az ország településeinek harmada – 1124 település – 500 főnél kisebb aprófalu, ugyanakkor ezekben az ország népességének mindössze 3 százaléka él: alig háromszázezer ember. Faluban több mint 2 és fél millióan laknak Magyarországon, városokban több mint 5 millióan, Budapesten 1,7 millióan élnek.
Szerző: Fábos Erika – Vasárnap Reggel
Forrás:vg.hu
Tovább a cikkre »
