Ferenc pápa magyarországi apostoli látogatásának második napján, április 29-én, szombaton délelőtt szegényekkel és menekültekkel találkozott a Rózsák terei Árpád-házi Szent Erzsébet-templomban. Tanúságtételek hangzottak el, majd a Szentatya beszédet mondott. Jelen volt az eseményen Varga László kaposvári megyéspüspök is. Telefonon kérdeztük őt.
– Gyönyörű délelőtt volt ez, kivételes pillanatokkal. Milyen érzések kavarognak most püspök atyában?
– Tele van a szívem örömmel.
Azt átélni, ahogyan a Szentatya a maga természetességével és természetfölöttiségével hozzájuk fordult, gyönyörű élményt jelentett. A legjobban a Szentatyának az a mondata ragadott meg:
Gyönyörűen volt felépítve az egész találkozó, művészileg, tartalmilag.
– Elhangzott a templomban három tanúságtétel: Fürtösné Kanalas Brigitta cigány asszony; Jakovlev Oleg és családja, ők ukrán menekültek; valamint Kunszabó Zoltán állandó diakónus és felesége, Pataki Anna is tanúságot tett. Megrázó történeket hallottunk…
– Mindhárom tanúságtétel mélyen megérintett. Az ukrán menekült család történetét hallgatva arra gondoltam: ha nem menekülnek el, akkor az a sok kincs, ami a szülőkben és a gyerekekben van, odavész.
A végén zenéltek, és a zenéjük tele volt élettel, miközben ők átélték a menekültek kiszolgáltatottságát. Az, ahogyan a Katolikus Karitász befogadta őket, mintaértékű.
A roma hölgy tanúságtétele a hit csodájáról szólt, arról, hogyan vezette rá őt a Szentlélek arra, hogy teljesen ráhagyatkozzon a Jóisten gondviselő szeretetére.
Kunszabó Zolinak és a felségének személyesen is megköszöntem a tanúságtételüket, amiben a legfontosabb: nem akciózunk csupán, hanem folyamatában segítünk az arra rászorulóknak, és nemcsak a testi szükségletükben segítjük őket, hanem a szellemi-spirituális, kegyelmi szükségletüket is, és ez gyönyörű.
Kunszabó Zoliék pedig fölvállalták, hogy Krisztushoz vezetik azokat, akik szeretnének közelebb menni.
– Ön is kiemelten foglalkozott halmozottan sérült emberekkel, egyiküket több mint tíz évig ápolta, gondozta…
– Mindenképpen szerettem volna jelen lenni a Rózsák terén, hiszen a papszentelésemnél az volt a jelmondatom: „Az Úr lelke van rajtam, azért kent fel engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek.” Több mint negyven éve vagyok pap, ez áll a hivatásom középpontjában. Ugyanez a középpontja Ferenc pápa apostoli szolgálatának is.
– Mi az, amit még kiemelne a Szentatyának a Rózsák terei templomban elmondott beszédéből?
– Az már a tegnapi, bazilikában elmondott beszédében is mélyen megérintett, hogy mindig reflektál az elhangzott tanúságtételekre.
– A Rózsák terei találkozó katarzisos élménye volt számomra, hogy az ünnepség végén a szendrőládi roma egyházi kórus énekelt a Szentatyának, Ön pedig együtt énekelt velük…
– Először csak azért mentem oda hozzájuk, hogy megköszönjem az éneklő tanúságtételüket, de
Én is nagyon szeretek énekelve dicsőíteni. Együtt dicsőítettünk, egyszer csak ott ül előttünk a Szentatya, a kerekesszékében. Ez külön ajándék volt.
– Ha jól láttam, először a pápa áldotta meg a zenekart, majd a Szentatya is kérte őket, hogy áldják meg őt. Ők pedig cigányáldásban részesítették a Szentatyát…
– Ez így történt. A Szentatyát ez nagyon megérintette, olyannyira, hogy könnyezett is. Nagyon szép volt az is, hogy a pápa nem sietett, megvárta az éneklés és az áldás végét, és csak utána ment tovább.
Szóba került, hogy sokat voltam sérültek között, befogadtam őket, van tapasztalatom arról: mindezt átélni, a maga törékenységében, hiszen a Szentatya kerekesszékben van, onnét nézve a világ egészen másmilyen. Amikor ki vagyok szolgáltatva, rászorulok mások segítségére, még az is nehézségbe ütközik, hogy helyet tudjak változtatni. Úgy érzem, a Szentatya külön kegyelmet kapott a mostani magyarországi látogatásán, hogy bírja a fizikai fájdalmat. Egészen más nézőpontból látja a világot a kerekesszékben ülő ember, mint az, aki könnyedén mozoghat, semmilyen szinten nincsen lekorlátozva.
Boldog vagyok, hogy itt lehettem a Rózsák terén, a Szentatya közvetlen közelében, és találkozhattam sérült, kerekesszékes testvéreimmel, ismerőseimmel.
– Mit remél Ferenc pápa mostani, második magyarországi látogatásától? Milyen gyümölcsei lesznek, lehetnek ennek közösségi és egyéni szinten?
– A Szentatya minden apostoli látogatásán, de egész pápai szolgálata során Krisztushoz akarja vinni az Egyházat, a világot, Krisztusra akarja a figyelmet irányítani, odakapcsolni életünket az Ő személyéhez. Talán tegnap hangzott el a mondat, hogy ne a netre csatlakozz fel, hanem a tabernákulumra. Mindig Krisztus a középpont, a vele való, mély személyes kapcsolatán keresztül hangzanak el a pápa üzenetei, állami, egyházi vezetők, papok, szerzetesek és természetesen világi testvéreink felé is.
Nagyon vártam a Szentatyával való találkozást, és végtelenül örülök a találkozás kegyelmének.
Szerző: Bodnár Dániel
Fotó: Lambert Attila, Merényi Zita
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
