Az állam már a kilencvenes években lényegében kivonult a fogászati ellátásból, amit megtartott ingyenesnek, az kevés, korszerűtlen és rosszul finanszírozott – ez a vélemény eléggé általános, a fogorvosi ellátás az átlagember szemében kifejezetten drága mulatság. Pedig a fogak elvesztésének komoly következményei vannak, az ebből adódó betegségeik miatt pedig ma már más szakrendeléseken állnak sorba az emberek. E téma köré szerveztek szakmapolitikai vitafórumot a Dental World Nemzetközi Fogászati Szakkiállításon.
Azt, hogy a közfinanszírozott fogászati ellátás eddig „méltatlanul mellőzött” helyzetben volt, köztudott. Ezt még a csütörtöki szakmai fórumon részt vevő egészségpolitikáért felelős helyettes államtitkár is elismerte. Beneda Attila kiemelte, hogy emiatt a népegészségügy kiemelt területévé kell tenni a fogászatot. Elmondta, hogy a fogorvosi rendelők esetében a háziorvosi praxisoknál már jól ismert kiöregedés még komolyabb probléma, ráadásul egyre növekszik a betöltetlen pozíciók száma. Emiatt kell lépéseket tenni annak érdekében, hogy a közfinanszírozott ellátásban több fogorvos vegyen részt.
A fogászati ellátás fejlesztése nem csak a fogak egészsége miatt fontos, hanem azért is, mert az ilyen rendelőkben a szájüregi daganatokat is könnyebben ki lehet szűrni. Emiatt pedig azok a későbbiekben kevésbé terhelik az egészségügy más területeit. Hogy ezt elősegítsék, volt már olyan egészségpénztál által finanszírozott pályázati lehetőség is, amellyel arra próbálták felhívni az fogorvosok figyelmét, hogy jobban figyeljenek az ilyen jellegű betegségek kiszűrésére.
A finanszírozás problémájával a szakpolitika is tisztában van, ahogyan azzal is, hogy az elmúlt évek lépései ezt az elmaradást még nem tudták pótolni. Az államtitkárság még ősszel egyeztet is a szakmával annak érdekében, hogy ezt a gondot meg lehessen oldani. Ennek érdekében a Magyar Orvosi Kamara Fogorvosi Tagozata közgazdászok bevonásával már el is kezdte azoknak a számítások az elvégzését, amelyek segíthetnek meghatározni azt, hogy mekkora pluszfinanszírozásra lenne szükség.
Hiánycikk a fogorvos
Hazánkban az alapellátásban egyértelműen kevés fogorvos dolgozik. Ez a számokból elsőre nem derül ki, ugyanis a Magyarországon élő nagyjából 10 millió emberre 5300 aktív fogorvos jut. „Ez nagyjából megfelel az Egészségügyi Világszervezet által ajánlott arányoknak, amely szerint kétezer lakosra egy ilyen szakembernek kell jutnia. Ezt tehát teljesítjük, viszont ha csak a közfinanszírozásban dolgozó kollégákat vesszük, akkor ez a kétezres szám egyes területeken már négyezerre emelkedik. A közellátásban ugyanis összesen csak 3300 fogorvos dolgozik” – mondja Hermann Péter, a Semmelweis Egyetem oktatási rektorhelyettese, a Magyar Orvosi Kamara Fogorvosi Tagozatának elnöke. Hozzáteszi, hogy vannak olyan régiói is hazánknak, ahol kétezer lakosra akkor sem jut egy fogorvos, ha a magánszektorral is számolunk. Az is csak részben jó hír, hogy fogorvosoknál az elvándorlással kevésbé kell számolni, lévén hozzájuk inkább a betegek látogatnak el más országokból is. Viszont a tapasztalat azt mutatja, hogy emiatt sok helyen az árak is abszolút „nemzetköziek”. Másrészt a fogászati turizmusra szakosodott rendelőkbe magyar beteg amúgy sem nagyon téved be.
Rejtve maradt számok
Arról nincsenek pontos adatok, hogy a magyarok fogazati állapota milyen, hiszen a betegek jó része eleve magánrendelőbe jár, ahonnan az állam adatokat gyűjteni nem tud. Viszont – mondta el Beneda Attila – az államtitkárság épp most dolgozik azon, hogy az ilyen helyeken végzett szűrővizsgálatok eredményeit is jelenteni kelljen, ugyanúgy, ahogy a magánpraxisokban végzett nőgyógyászati rákszűrésekét is.
Török Krisztina, az Országos Egészségfejlesztési Intézet (OEFI) főigazgatója szintén kiemelte az, hogy jelenleg nincsenek használható adatok arra vonatkozóan, hogy milyen állapotban vannak honfitársaink fogai. Egyedül a szakmabeliek tapasztalataira lehet hagyatkozni. Elmondta, hogy fogorvosként ő maga mindig magánrendelőben dolgozott, államiban csak egy rövid ideig helyettesített. Viszont ez idő alatt számára is kézzelfogható volt, hogy a két típusú praxis mennyire más kihívással szembesül: a magánfogorvosokhoz és a közfinanszírozott rendelőkbe járó betegek állapota között is hatalmas a különbség, értelemszerűen az előbbiek javára.
A főigazgató kiemelte, hogy jövőre tervezik olyan monitorozási háló elindítását, amely lehetővé tenné a lakosság fogazati állapotának felmérését. Beszámolt arról is, hogy két hónapon belül befejeznek egy olyan iskolai programot, amely azt célozza, hogy a mindennapi fogmosás a gyerekeknek már akkor is természetes lehessen, ha otthon nem ezt látják.
Elvileg ingyenes
A közfinanszírozott rendszerben jelenleg 18 és 62 éves kor között minden fogorvosi ellátás ingyenes, és ugyan ezt sokan rosszul tudják, de a kettő között nem csak a húzások, hanem a fogmegtartó kezesek is azok – ezt már Kőrösi László, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár főosztályvezető-helyettese mondta el. Kiemelte, hogy tavaly az állami rendszerben több mint 2 millió embert kezeltek, összesen pedig 21 millió fogászati beavatkozás történt. Ebből 750 ezer volt foghúzás, több mint 3 millió pedig esztétikus tömés behelyezése. Amalgám tömést ma már az állami rendszerben is alig használnak.
Kőrösi kiemelte, hogy még ha ez meglepőnek is tűnik, a nagyon drága berendezések elsőként mindig a közfinanszírozott ellátásban jelennek meg, a magánszektorban csak második vonalban tűnnek fel. Ennek oka egyszerűen az, hogy ezeket kezdetben magánforrásból nem tudják beszerezni. Így volt ez a panorámaröntgenek esetében is, amelyek kezdetben csak a közfinanszírozott rendszerben voltak elérhetőek.
Az elérhető anyagok és technológiák között tehát nincs komoly különbség a közfinanszírozott ellátás és a magánrendelők között, az alapvető feladatokat mindkét helyen ugyanolyan jól el tudják látni. Viszont a magasabb igényeket már csak a magánpraxisok tudják kiszolgálni. Még akkor is, ha az elmúlt öt évben körülbelül négy milliárd forinttal nőtt a hazai fogászati alapellátás finanszírozása, jelenleg pedig mintegy 26 milliárd forint jut rá évente.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
