Éppen kotyogott a kávé a kotyogóban, amikor Bandika és Ervin megtudta, hogy fellélegezhetnek a közös kazánnal működő társasházak.
Ön lakott már társasházban? – kérdezte a kávéfőző fülét magabiztosan megmarkolván Bandika. Á, dehogy – felelt Ervin. És közös kazánja volt-e már valakivel? – jött a másik kérdés, de erre is ugyanaz volt a válasz. A gőzölgő csészék mögött ismét megszólalt a Meridian-237-es rádiókészülék, pontosabban a hírolvasó, aki elmondta, hogy Richard Sulík szlovák gazdasági miniszter gázárplafont javasol a saját kazánnal fűtő társasházaknak, amelyeket nehéz helyzetbe sodort az elmúlt időszakban izompólót húzó gázár. Ehhez persze legalább két évre le kell szerződniük az SPP-vel, vagyis a szlovák gázművekkel. Még jobban járnak azonban, ha három évre szerződnek. Zsibbasztó ez a lakossági búgócsigahangszín, nem gondolja? – taszított egy kockacukrot a kávéscsésze pereméről a folyadékba Ervin, majd átkapcsolt a Dankó rádióra, ahol éppen Móricz Zsigmond gyermekversét, A török és a tehenek című alkotást játszották megzenésítve, az E.C.H.O. együttes előadásában.
Ervin a cserépkályhának döntötte a hátát, kihörpintette a kávé felét, majd elmondta, hogy a hatvanas-hetvenes évek fordulóján gyakran hallgatta ezt a dalocskát. Tudja, akkor még a zene nem zaj volt, hanem harmóniákból építkezett. A táncdalénekesek kedves, kellemes témákról írtak dalokat, amelyek megnyugtatták, és nem felkavarták az embert. Dolgozni akkor is kellett, hisz emlékszik ön is, viszont valahogy olyan nyugodtabb tempóban zajlott minden. Tudtunk örülni az apróságoknak. Nem mint most, hogy jóformán azt sem tudom, mi történt velem tegnapelőtt – tette vissza a csészét a pultra. A gázár miatt sem kellett aggódni, mert nem is volt gázunk. Azt sem tudtam, mi az.
Bandika kihasználta a helyzetet, és elmondta, hogy a földgáz színtelen és szagtalan anyag, amely a föld alatt és a tengerek mélyén az évmilliók során lebomlott növényi és állati maradványokból keletkezett. Legnagyobb részben metán alkotja. Tudom, hogy ettől nem fog megnyugodni, de az is elég fontos szempont, hogy ha gázzal fűtünk, nem keletkezik korom. Ervin bólintott. Ez igaz, és bár nem szeretem, ha a koromra célozgatnak, el kell ismernem, hogy földgáz nélkül sokkal nagyobb lenne a gáz a földön. Persze ez is elfogy majd egyszer. Na akkor végre fűthetünk majd valami mással, és nem kell aggódnunk a gázár miatt, és a közös kazánnal fűtő társasházak sem lesznek rászorulva, hogy Richard Sulík velük foglalkozzon. Bandika olyan mérges szemekkel nézett Ervinre, mint a kakas a Züzü nevű lányra Csók István festményén. Majdnem ki is mondta, amire gondolt, de az utolsó pillanatban meggondolta magát, és inkább előszedte a teleszkópos nyelű akkumulátoros metszőollóját, majd kiment a kertbe almafát metszeni.
A szerző a Vasárnap munkatársa
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
