Jobbikos eszközökkel kezeli a kormány a bevándorlási válságot, és ettől mennybe megy – erről is beszélt lapunknak adott interjújában Vona Gábor. A Jobbik elnöke szerint felvetődött, hogy még a kormánynál is radikálisabb megoldásokat javasoljanak, de ezt végül elvetették. Vona Gábor beszélt arról is, hogy Orbán Viktortól tud tanulni, és Lázár Jánosra figyel még oda, mert benne lát innovációt. Kérdésünkre azt is elmondta, nem tenné tűzbe a kezét Kovács Béláért, de senki sem mutatott neki olyan bizonyítékot, ami európai parlamenti képviselőjük ellen szólna.
– Múlt vasárnap jelent meg egy hosszú elemzése a Jobbik és az ország jövőjéről, épp aznap, amikor Novák Előd a szovjet emlékműnél akciózott. Nem zavarja, hogy ez utóbbi elvitte a show-t?
– Valóban, a híradásokban húszból egy szólt az egyébként a Jobbik 12. születésnapja alkalmából papírra vetett gondolataimról, míg a többi az Előd által megtámogatott civil akcióról. Előfordult már ilyen.
– Mi a véleménye arról, hogy alelnöke, Novák Előd kalapáccsal esett neki a szovjet emlékműnek?
– Balul elsült médiaeseménynek tekintem. A cél nemes, a megvalósítás heves. Amennyiben a szervezőknek valóban az lett volna a céljuk, hogy az önkényuralmi jelképet az emlékműről eltávolítsák, akkor egyik este kimentek volna, és megpróbálják mindenféle médiacsinnadratta nélkül véghezvinni. Ez így arra volt jó, hogy ráirányítsák a figyelmet a problémára. Hozzáteszem, részben sikerült.
– Ártott ezzel Novák Előd a Jobbiknak?
– Nem segített.
– Nem gondolja, hogy az ilyen akciók a Jobbik mellett az orosz– magyar kapcsolatoknak sem tesznek jót?
– A külügyi bizottság és az orosz–magyar baráti tagozat tagjaként szoktam találkozni orosz diplomatákkal, és biztos vagyok benne, hogy rá is fognak kérdezni a történtekre. Habár a civilek akciójának céljaival egyetértek, de az nem a párt rendezvénye volt. Azt gondolom, hogy az orosz diplomácia képes mindent a helyén kezelni, és nem hiszem, hogy mindez a két ország kapcsolataira érdemi hatást gyakorolna.
– Ha a Jobbik kormányra kerülne, vállalja, hogy elkerül a Szabadság térről az emlékmű?
– Igen. Azt gondolom, hogy észérvekkel, kellő bizalommal az orosz fél meggyőzhető, hogy ez a helyes megoldás.
– 1956-nál maradva, mit értett az alatt az október 23-i beszédében, hogy az a „Horthy-korszak utolsó fellobbanása” volt?
– A beszédemben úgy fogalmaztam, hogy nagyon sok oka lehetett az akkori eseményeknek, de van egy, amiről kevesebbet szoktak beszélni, ez pedig a Horthy-korszak. Több kritikus pontot lehet találni az akkori rendszerben, de abban egyet kell értenünk, hogy a hazafias nevelésre rendkívül nagy súlyt fektetett. Az, hogy ’56-ban emberek vállalták a szabadságharc veszélyeit, az abból a neveltetésből fakadt, amit ők maguk vagy a szüleik kaphattak a Horthy-korszakban. 1956 – a baloldal minden igyekezete ellenére – nem Nagy Imre forradalma volt, az utcára vonuló emberek tették azzá.
– A múlt vasárnap megjelent dolgozata igen hosszú írás, amely alapvetően ideológiai síkon értelmezi a jelent és legfőképp a jövőt. Kinek szánta?
– Ez a dolgozat befelé és kifelé is egyaránt üzen. Befelé újra hangsúlyozza, hogy mennyire elszánt vagyok a néppártosodás végigvitelében, kifelé pedig azt üzeni, hogy a Jobbik nem tekinti önmagát szélsőséges pártnak. Ehelyett olyannak, amely egy új, változó politikai koordináta-rendszerben a társadalom széles egészét képes képviselni egyfajta középként. Legalábbis ez az ideális cél, ami felé tartunk.
– Nem gondolja, hogy egy ilyen hosszú írás nem éppen a legcélravezetőbb módja az üzenetek célba juttatásának?
– Tudom, hogy az emberek többsége alig olvas, de a mindennapok emberének megszólítására vannak más eszközök. A dolgozattal az érdeklődő, aktív, véleményformáló embereket szeretném elérni. Most az a feladatunk, hogy a velünk szemben tartózkodó vagy averziókat tápláló értelmiséget megszólítsuk, párbeszédet indítsunk, hogy úgy lássák a Jobbikot, amilyen, ne pedig úgy, ahogy a médiában sokszor találkozni lehet vele.
– Nemrég volt egy értelmiségi találkozójuk Tapolcán, az október 23-i rendezvényükön pedig Gregor Bernadett lépett fel. Vannak még hasonló nevek a tarsolyukban?
– Nagyon örülök annak, hogy Gregor Bernadett színésznőként vállalta a szereplést, hiszen nagyon nagy ellenerőket állítottak vele szembe. Természetesen vannak mások is, de a csoportdinamika elvén is, ahhoz, hogy megmutatkozzanak, mindig kellenek az elsők. Gregor Bernadett bizonyította, hogy a Jobbikot felvállalni sok támadással jár, de semmiben sem különbözik attól, ha valaki bármelyik másik párt rendezvényén fellép. További neveket viszont azért nem mondok, mert nem élünk olyan országban, ahol ezt bátran fel tudnák vállalni. Ha valaki jobbikos, annak most félnie kell. Ha a Jobbik kormányra kerül, ígérem, hogy senkinek sem kell azért félnie, mert fideszes.
– A dolgozatában írt az Európai Unióról is, de mintha félretenné az önökkel kapcsolatban gyakran felmerülő kérdést, hogy tagok maradjunk-e.
– Ez így van, a dolgozatomban is arról írok, hogy éppen most változik Európa. Hiszek abban, hogy Európa politikai térképe és az Európai Uniót irányítók garnitúrája megújul, a mostani 68-as generáció a liberális attitűdjeivel eltűnik, és alkalmatlanságába belebukva átadja a helyét friss erőknek. Olyanoknak, akik európai identitásban gondolkodnak, de nem valami szuperállamként, hanem a nemzetek Európájaként. Most nem az a kérdés, hogy kint vagy bent legyünk-e, ezt a változást kell erősítenünk. A valódi kérdés egyébként a számunkra, hogy Magyarország gazdasági és társadalmi tekintetben erős lesz-e a jövőben. Egy erős állam kint is, bent is sikeres, egy gyenge pedig kint is, bent is vesztes.
– Az írásban hosszan értekezik arról is, hogy a Fidesz Achilles-sarka a korrupció. Megmozgatja ez az embereket?
– Azt gondolom, hogy a korrupció nagyon érdekli az embereket, de mára már annyi ilyen ügy van, hogy hozzászokhattak. Mégis, éppen a Quaestor-botrány kapcsán lehetett látni, hogy bármikor fordulhat olyan irányba a közhangulat, hogy komoly problémát tud okozni a kormánynak. Továbbra is azt gondolom, hogy a korrupció az ország mételye, ami 2018-ig és utána is az egyik legfontosabb kérdés lesz. 2018-ig azért, mert a Fidesz szerintem korrupt párt, 2018 után pedig azért, mert ha kormányra kerülünk, bizonyítanunk kell, hogy mi másképp politizálunk.
– Tudják is majd bizonyítani?
– Nyilván olyan kormányt, amely alatt soha senki nem keveredik ilyen ügybe, nehéz elképzelni, az emberekben ez sajnos benne van. Mindenki mellett pedig nem lehet ott állni. Abban viszont igenis mások vagyunk, hogy a pártszervezetet – szemben a Fidesszel és az MSZP-vel is – nem korrupciós mechanizmusokra építettük. Ez pedig azt jelenti, hogy mi nem vagyunk a rendszer részei, bátran küzdhetünk ellene.
– A korrupció kapcsán nemrég azt kérdezte Orbán Viktortól, hogy tűzbe tenné-e a kezét – mások mellett – Habony Árpádért. Vona Gábor tűzbe tenné a kezét Kovács Béláért?
– Nem tenném tűzbe a kezemet, mert nem tudom, hogy mi az igazság. Olyan sok mindent hallottam, közte elbizonytalanító dolgokat is, amikre választ várok. Azt szokták kérdezni, hogy kivizsgáltuk-e Kovács Béla ügyét. És mégis hogyan? Ez a szakszolgálatok és a hatóságok dolga, nekünk ehhez nincsenek eszközeink. 2014 májusában, amikor az európai parlamenti választások kampányában ez a történet kipattant, én azt mondtam, hogy szeretném látni a bizonyítékokat. Azóta sem keresett meg senki ezekkel. Ha lett volna ilyen, akkor Kovács Béla már nem lenne a Jobbik tagja, de addig is természetesen az ártatlanság vélelmét igyekszem biztosítani.
– Nem gondolja, hogy Kovács Béla ügye addig is csak árt a Jobbiknak?
– Dehogynem. Viszont, ha egy ilyen szituációban, bizonyítékok nélkül léptem volna, az azt üzeni, hogy csak meg kell vádolni valakit, a Jobbik pedig szépen visszahívja. Németh Szilárd napi két bemondására sem fogunk ilyet tenni. A Fidesznek látszólag érdeke, hogy a Kovács Béla-rétestésztát addig nyújtsa, amíg csak lehet, de én bízom benne, hogy a hatóságok nem rétest készítenek.
– Kovács Béla ügye mellett a Jobbik támogatottságát az utóbbi időszak is megtépázta. A bevándorlási válságra adott kormányzati válaszokkal együtt a Fidesz népszerűsége nőtt, az önöké csökkent. Bevándorlásellenes pártként mégis a Jobbik lenne a helyzet vesztese?
– A Jobbik bázisa inkább stagnál, mint csökkent, szerintem a baloldal a legnagyobb vesztes. Mi azt tettük, amit tennünk kellett felelős, konstruktív ellenzéki pártként. Valahol ez a néppártiság próbája is volt. Ez a szavazatokban ugyan nem hozott eredményt, de hosszú távon mégis növekvő támogatottságot jelenthet. A Jobbiknak van véleményem szerint ma a legnagyobb tartaléka. Itt a belpolitikai és nemzeti érdek ütközött egymással, de mi felelősen döntöttünk, és a nemzeti érdek mellett tettük le a voksunkat.
– Gondolkoztak azon, hogy a radikális megoldásokat felvonultató kormánynál még radikálisabbat mondjanak?
– Mindenféle gondolat felmerült, de ezeket el is vetettük. Azokat a megoldási javaslatokat kerestük, amik szerintünk előreviszik az ország ügyét, és nagyon örülök, hogy a kormány szinte minden felvetésünket – a határőrség kivételével – megvalósította. A kerítésépítés ötletét például már 2014 végén Toroczkai László jobbikos polgármester vetette fel. Azt látjuk, hogy a kormány jobbikos eszközökkel kezeli a helyzetet, és ettől mennybe megy. Lehet ezt úgy értékelni, hogy a vitorlánkból kifogta a szelet, hiszen lényegében így is történt. De úgy is, hogy a Jobbik programja a legerősebb, és amit képviselünk, már rég nem szélsőséges, hanem a valódi megoldás. A Jobbik radikális rétegpártból észrevétlenül nemzeti néppárttá válik. Ez a mélyben zajló lényegi folyamat.
– Ezzel elveszítették a Fidesz és a Jobbik között ingázó szavazókat?
– Nem gondolom, mert a mostani helyzetet én ideiglenes válsághelyzetnek tekintem. Az tény, hogy egy ilyen szituációban az éppen kormányon lévő, cselekvő politikai erőt jutalmazzák az emberek a bizalmukkal, de nem hiszem, hogy ez 2018-ig kitart. Márpedig a választás dilemmája az lesz, hogy Fidesz vagy Jobbik. Nem a migránsválság lesz a döntő kérdés, hiszen abban a két párt a lényegi pontokon ugyanazt képviseli. Abban van az érdemi különbség, hogy a Jobbik hiteles antikorrupciós politikát kíván folytatni, a Fidesz pedig erre képtelen. A Fidesz helyzeti előnye, hogy már van kormányzati tapasztalta. Az embereknek azt kell eldönteniük, hogy adnak-e egy új pártnak lehetőséget, annak minden kockázatával, vagy megtartják a régit, annak minden kockázatával.
– Valóban hisz abban, hogy 2018-ban meg tudják verni a Fideszt?
– 2010-ben és 2014-ben is győzelemre hívtam a mieinket, de azt is elmondtam, hogy alig van rá esély. Most viszont más a helyzet. Reális célkitűzésnek gondolom, hogy a kormányt leváltsuk. Mert ha mi nem váltjuk le, akkor senki.
– A Fideszt kell legyőzni, vagy Orbán Viktort?
– Először saját magunkat kell legyőzni, a saját magunkban még meglévő hibákat és alkalmatlansági pontokat kell kijavítanunk. Ezután nyilvánvalóan Orbán Viktort kell megverni, hiszen a Fidesz szavazói valójában Orbán Viktor-szavazók. A feladat adott.
– Vona Gábor képes lehet legyőzni Orbán Viktort?
– Többféle pontozási kategória van. Nyilvánvalóan kormányzati tapasztalat alapján nem, hiszen ő tapasztaltabb, rutinosabb politikus nálam, a nemzetközi beágyazottsága is sokkal erősebb. De mindenki kezdte valahol, ő is fiatalként verte meg a nagyon rutinos, nagyon elismert Horn Gyulát. Mi mást tudok tenni, mint azt mondom, hogy igen, van esélyem Orbán Viktorral szemben. Nemcsak más korosztály, de más karakterek is vagyunk. Ő a politikát harcként és törésvonalak mentén éli meg, én szisztematikus építkezésként. Ő mindig győzni akar, én mindig alkotni. Majd az emberek választanak.
– Egy néhány nappal ezelőtt megjelent Index-cikk szerint mégis Orbán Viktort nevezte meg, mint akitől tanulni lehet…
– Így van, a hazai politikusok közül elsősorban Orbán Viktortól lehet tanulni. Jót és rosszat. Rajta kívül én még Lázár Jánost tartom olyan szereplőnek, akire érdemes odafigyelni, benne látok ugyanis innovációt. A Fidesz többi vezető politikusa viszont nagyon kiszámítható.
– Gondolkodó, tépelődő, nehezen döntő – néhány jelző a már említett cikkből azok közül, amit párttársai önre mondtak. Magára ismer?
– Abszolút gondolkodó és tépelődő vagyok, és az is igaz, hogy a döntéseket szeretem mindent körüljárva meghozni. De tudok dönteni, és ha megtettem, ahhoz ragaszkodom is. Úgy érzem, hogy a fontosabb kérdésekben jó döntéseket hozok, éppen annak köszönhetően, hogy jól körüljárom a témát. Egy ország irányítása kapcsán pedig ez nem hátrány.
– Nagyjából fél évvel ezelőtt a Magyar Nemzetnek beszélt arról, hogy megkezdik a nyugati nyitást. Azóta mit tettek?
– A középpontban Németország és az Egyesült Államok van, fel is állítottunk két stábot erre. Már feltérképezték, hogy hol tartunk, és az mondható el, hogy az Egyesült Államokkal könnyebb lesz kapcsolatot találni, mert Amerika sokkal racionálisabban áll a Jobbik és Magyarország belpolitikai változásaihoz. Németország, úgy érzem, mind a Jobbikra, mind az országra a II. világháború utáni reflexekkel tekint, számukra minden, ami nemzeti konzervatív, adott esetben radikális is, és nagyon veszélyes. Ennek ellenére a nálunk lévő német gazdasági szereplők részéről azért nem érzek olyan zártságot. Az első lépések csikorognak, nehezek, de számomra biztatók.
– Állandó kritika, hogy mit szólna a Nyugat egy Jobbik-kormányhoz. Ön szerint mit szólna?
– Európa változik, és lehet, hogy akik most megijednek tőlünk, addigra már rég nem lesznek meghatározó szereplők.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben is megjelent. A megjelenés időpontja: 2015. 10. 31.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
