Az európai parlamenti választásokat követően Orbán Viktor idehaza győzelmet hirdetett – a "Brüsszel bevétele" céljából indított nagy csatát azonban elbukta. Jómagam a legkevésbé sem örülök ennek a ténynek. Véleményem szerint ugyanis Európa jobb kezekben lenne a szuverenista, az LMBTQ-lobbi térhódítását és a migrációt fékezni kívánó, az ukrajnai háború lezárására kész politikai erők irányítása alatt. Még akkor is, ha ezek a politikai erők a cionizmus járszalagjára vannak kötve. (Vagyis Izrael feltételek és kritika nélküli támogatói.) A baj azonban, amit Orbán Viktor és a kóserkonzervatív mozgalom mindeddig nem ismert fel: "Brüsszel bevétele" lehetetlen. Éppen annyira lehetetlen, mint egyes reformkommunistáknak a vágyálma, mely szerint ők majd "belülről fogják megdönteni a rendszert".
Természetesen túlzás lenne azt állítani, hogy Orbán Viktor vezette Fidesz bármilyen módon is "meg akarná dönteni a rendszert". Hiszen maga a miniszterelnök, pártjával és annak gazdasági, politikai és médiaholdudvarával egyetemben ennek a "liberális demokráciának" a szülötte és egyúttal szerves része. A nyugati világ urainak jóváhagyása nélkül már régen a feledés homályába veszett volna. Miért létezik még a hasonszőrű európai "jobboldali" pártokkal egyetemben? Nos, egyrészt a sokszínűség, a demokrácia látszatának fenntartása miatt, másrészt pedig a ténylegesen nemzeti, konzervatív, keresztény érzelmű európai és amerikai polgárok félrevezetése, a valódi változást akaró "szélsőjobboldaliaktól" történő eltántorítása, valamint a kevésbé agymosott fehérek indulatainak levezetése céljából. Mindez természetesen nem zárja ki, hogy akár a Fidesz, akár Le Pen vagy Giorgia Meloni pártjainak vezető politikusai, de főként a hívei között ne akadnának szép számmal, akik valóban komolyan szeretnének visszatérni a normalitás és a béke világába, és ténylegesen naggyá kívánnák tenni Európát.
Ha tehát "Brüsszel bevétele nem sikerült", ez csakis egyet jelenthet: a nyugati világot irányító, és világuralmának elvesztésétől rettegő "elit" a mostani válsághelyzetben nem ad teret látszatellenzékének, a magát konzervatívnak hirdető cionistáknak. Ha nem lennének a veszedelmes kihívók – Kína, Oroszország, Irán, a BRICS államok – akkor talán el lehetett volna játszani valamiféle európai "jobboldali fordulat" elnevezésű színjátékot. Azonban a tét a világuralom, melynek elvesztése valóban rettegéssel tölti el az úgynevezett globalistákat, akik az "uralkodom, tehát vagyok" elvét vallják. Nézzük csak meg, pontosan milyen alapvető változások szükségesek a jelenlegi egypólusú világrend fenntartásához!
1. Mivel Kína rövidesen gazdasági, politikai, idővel pedig szükségszerűen katonai téren is a Nyugat fölé kerekedik, a "thuküdidészi szindróma" szellemében eldöntetett, hogy katonai erővel – akár egy világháború kockázatát vállalva – számolnak le előbb Peking lehetséges legfontosabb szövetségesével, majd magával az ázsiai óriással. A nyugati birodalom urai szerint az "ukrajnai mocsárban" kivéreztetett Oroszország már nem lesz komoly katonai tényező, amikor Kína elleni fellépésre valóban sor kerül. Természetesen létezik a globalisták szempontjából egy sokkal kedvezőbb forgatókönyv is, melyben Oroszország felosztása, szétesése, belső zavargások szitása, mindennek nyomán pedig természeti kincseinek elrablása szerepel.
2. A nyugati vezető rétegek köreiben egyértelműen az a vélemény kerekedett felül, mely szerint a migrációt, vagyis az európai fehér faj megsemmisítésének folyamatát fel kell gyorsítani. Ha ugyanis létezik belső veszedelem a nyugati bankároligarchia számára, az nem más, mint a nacionalista, sőt a faji eszme ismételt szárba szökkenése, egy újabb – persze korunk szükségleteihez igazított – nemzetiszocialista mozgalom megszületése. A fajilag kevert, múltjuktól, keresztény, nemzeti, európai hagyományaiktól megfosztott néptömegek az uralkodó bankárkaszt engedelmes rabszolgái lesznek. Az iszlám terjedése ugyan jelenthet némi gondot, de a globalisták számításai szerint az egyrészt kisebb veszély, mint a "nácizmus" újjáéledése, másrészt alighanem a migránsoknak csak egy kisebb része szegődik az iszlám fundamentalizmus szolgálatába. Melynek létezése a globalisták szempontjából egyáltalán nem baj, végtére is a "nácizmus" illetve a nacionalizmus eltűnése után is szükség van valamiféle fenyegető veszedelemre, melyre hivatkozva öles léptekkel lehet tovább haladni a szabadság felszámolásának és a rendőrállam kiépítésének útján. A radikális iszlám európai jelenléte ráadásul elősegíti Európa és Amerika népeinek további felsorakoztatását Izrael hegemón törekvései mellett.
3. Mint arra az úgynevezett frankfurti iskola hívei oly érzékletesen rámutattak: a fajkeveredés mellett a nemzetiszocializmus, vagy bármifajta "fehér fundamentalizmus" alapját képező nemzeti, keresztény és nemi identitás lebontása révén lehet a legbiztosabban megteremteni az "új embertípust". Amelynek se hazája, se tulajdona, se vallása nincsen. (Mint ahogyan azt John Lennon szépen megénekelte Imagine című dalában.) Továbbá semmiféle ideológiához nem kötődik, kizárólag az LMBTQ 72 változatához kapcsolódhat az "identitása". A kommunisták is próbálkoztak egy "különös anyagból gyúrt", "másfajta ember" kinevelésével, de kudarcot vallottak. Most az "új világrend" illetve a "great reset" nevében, sőt a robotizáció miatt állítólag elkerülhetetlen "transzhumanizmusra" hivatkozva a globalisták ismét kísérletezhetnek az emberi faj gyökeres átformálásával.
Egy szó, mint száz: a "no gender, no migration, no war" jelszavát hangoztató politikai erők aligha képesek átvenni a hatalmat az Európai Unióban. De vélhetően az USA-ban sem. Nem tisztem eldönteni, hogy az európai "új jobboldal" egyes vezetői a “nemlétező világerő" ügynökei, netán zsarolják, illetve megfélemlítik őket. Bizonyosan olyanok is akadnak a soraikban, akik az "ahogy lehet" elvének szellemében igyekeznek megvalósítani céljaiknak legalább a töredékét. Azonban kudarcuk szinte borítékolható. Hogy azután az A(f)D, a Mi Hazánk és más, az Identitás és Demokrácia elnevezésű pártszövetségtől jobbra álló, valódi nemzeti, keresztény és jobboldali erők képesek lesznek-e letéríteni Európát a szakadék felé vezető útról? Meglehetősen kétséges. Sajnos az európai őslakosság önvédelmi reflexeinek tönkretétele, a hagyományos keresztény, nemzeti, nemi identitás felszámolása, a multikulturalizmus diadalra juttatása, a félelmetes médiaagymosás következtében az európai újjászületés reménye egyre inkább a távoli ködbe vész.
A valaha nagy és erős Európa előtt két lehetőség áll: az USA vazallusaként teljes káoszba és szegénységbe süllyed, vagy pedig, csatlakozva a kínai-orosz eurázsiai szövetséghez, illetve a BRICS-hez, talpon marad. Ez utóbbi esetben, ha némiképp alárendelt szerepben is, de megőrizheti nagyszerű hagyományainak egy részét. Az Európai Uniót és az egyes tagállamokat irányító gazdasági-politikai osztály sajnos teljes mértékben az államok feletti pénzhatalom járszalagján csüng, szigorú ellenőrzés alatt álló "jobboldali" ellenzéke pedig aligha lesz képes valaha is "elfoglalni Brüsszelt". A nagyhatalmak geopolitikai küzdelmének – remélhetően nem világháborújának – végkimenetele dönti majd el a "vén kontinens" sorsát.
Gergely Bence
(A szerző olvasónk.)
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
