A szlovák belpolitika nagy kérdése, hogy van-e alternatívája Robert Fico kormányának, vagy nincs. A Fico-ellenes hangulat adott, a Fico-ellenes tömb létezik, a Fico-ellenes politika működik. De az ellenzéki tömb nem létezik és az ellenzéki politika nem működik. A PS-től az ellenzéki választók nagy-nagy többsége nem azt várja, hogy megvalósítsa a progresszív álmot, hanem hogy hóhérja legyen a Smernek, és kiírja a történelemből. Ehhez azonban a PS-nek nincsenek meg az adottságai. Ma a progresszív agenda maga a fő akadályozó tényezője az ellenzéki együttműködésnek. Más szavakkal, a PS létezése a bizonyíték arra, hogy Robert Fico kormányának nincs alternatívája.
Ha jól megnézzük a mai ellenzéket, akkor Robert Fico megbuktatásának álmán kívül nincs semmiben teljes egyetértés.
A PS és az SaS nem hajlandó együttműködni Igor Matovičcsal és a Slovenskoval. A KDH azonban minden alkalommal szorgalmazza a nyitást a Slovensko felé.
Ideológiai összeférhetetlenség
A PS továbbra is kitart a melegházasságok kormányprogramba emelése mellett, amit az SaS ugyan elfogad, de a KDH és a Demokrati (az a Demokrati, amely nagy eséllyel be sem jut a parlamentbe) elutasítja. A KDH elnöke, Milan Majerský ismét nyomatékosította, hogy nem vesz részt olyan kormányban, amely az egynemű párok regisztrált partnerségét programra tűzi. Az, hogy a PS ennek tovább erőlteti a témát, skizofrén állapotot idéz elő, ami csak elmélyíti a választóban a felismerést, hogy ez a bagázs legfeljebb kormánybuktatásra elég, kormányzásra nem.
Az alkotmánymódosítás után a PS már nem tudja zsarolni a KDH-t egy még durvábban szivárványos javaslattal. A dolog pikantériája, hogy az alkotmánymódosítás miatt a PS belső köre, benne Michal Šimečka pártelnök apjával, gyakorlatilag neonácinak és fasisztának tartja a KDH-t. Emlékezzünk vissza, hogy a tavalyi kormányellenes tüntetéseken, amelynek szervezői voltak a kereszténydemokraták is, KDH-ellenes transzparensekkel vonultak fel a PS hívei. Az SaS elnöke, Branislav Gröhling pedig azt nyilatkozta október elején, hogy a Slovensko és a KDH (!) a Smer trójai falovai.
Az a fránya matek
A matek így komoly dilemma elé állítja a progresszíveket. A PS elutasítja Matovičot, de épp Matovič provokációjának felülve elutasította a HLAS-t is. Márpedig, a Slovensko-ra vagy a HLAS-ra szükség lesz kormányalakításkor. Az 5 százalék körül ingadozó SaS és Demokrati, és a legjobb esetben is 8 százalék alatt stagnáló KDH együtt sem lesz képes megadni a PS-nek a vágyott kormánypozíciót. Főleg, hogy a PS elérte a zenitjét, és 23 százaléknál sokkal többet a legoptimistább előrejelzések sem jósolnak számára.
A PS és az ellenzék tragikomédiájának az alapja prózai: a lakosság többsége nem azonosul az értékeikkel. Lehet, hogy Robert Fico ellen viszonylag könnyű mozgósítani az ellenzéki választókat, de eléggé rontja a hitelét a műsornak, ha egy előreláthatóan működésképtelen alternatíva a legtöbb, amit Fico legyőzése nyújtani tud. A Statisztikai Hivatal nagy felmérése szerint a lakosság többsége, mintegy három ötöde továbbra is a kormánykoalíció által hangoztatott (de nem mindig betartott) értékekkel azonosul inkább, az ellenzéknek csak két ötöd jut.
Ez a körülmény beleírja a PS DNS-ébe a szomorú véget: esélye alig van a kormányzásra, de kormányra kerül, újabb káosz lesz az osztályrészünk.
Győzelmi kényszerben
A párt számára azonban nem ez a legfőbb probléma, mivel a tényekkel nem szokása szembesülni. Súlyos problémát jelent a győzelmi kényszer, amit elsősorban a külső (brüsszeli, londoni) erőközpontok motiválnak. A PS úgy érzi, hogy e mecénásoknak muszáj megfelelnie. Ezt azonban a leendő koalíciós partnerek is tudják, így a PS zsarolható.
A dilemma a következő: a PS hiába fog győzni, ha kormányra akar jutni, rengeteg ambíciót kell feláldoznia a koalíciós partnerek javára, ami belső feszültséget, esetleg pártszakadást idézhet elő. Egy Šimečka „kvalitású” pártelnök ilyen kihívásokat biztosan nem tud kezelni.
Valójában jelenleg két dolog történhet. Az egyik, hogy az ellenzéki választók széles rétegei szembesülnek majd a PS kínálta „alternatíva” szomorú valóságával, amit a preferenciák zuhanása és a párt „Sieť”-szerű elértéktelenedése követ. A másik lehetőség, hogy Šimečkát leváltják, új, ütőképesebb pártelnököt választanak, és ebben az esetben a káoszt és csalódást sikerül elhalasztani a választás utáni kormányalakításig.
Fico, nem Fico
A fentiek alapján kijelenthető, hogy a szlovák belpolitikai válság 2018-tól permanensen fennál, kisebb nagyobb hullámokban nehezedik a lakosságra. A különbség most az, hogy a politikusok hozzá nem értése és opportunizmusa mellett ezúttal a háború árnyéka és a konszolidáció terhe is szorongatja a választókat.
És mindeközben egyetlen párt sem kínál kiutat vagy „kezelési útmutatót” e válságos időszakhoz. A szlovák belpolitikát a „Fico, nem Fico” kétbites primitív kommunikációra züllesztette le az ellenzék és az ellenzéki sajtó. Ez a szint nyilván még nem haladja meg a képességeiket, de mikor ekkora tétek vannak az asztalon, a választó többet vár. Lehet, hogy az indulatának utat enged a tüntetéseken, de amikor szavazni fog, felelősebb döntést akar hozni és nem kilátástalant.
Választók nélkül könnyebb…
A „Fico, nem Fico” politikai sekélyességnek van azonban egy rendkívül érdekes vonala. Egy ponton ugyanis az ellenzék számára mégis sikert hozhat: ha kihagyják a képletből a választókat. Ha Ficot sikerül alkalmatlan vagy akadályoztatott szereplővé tenniük, aki elveszti a parlamenti többséget, a helyére egy progresszív maggal bíró kormány kerülhet az államfő támogatásával.
Az erről szóló „ördögi tervet” Samuel Migaľ beruházásokért felelős miniszterelnök-helyettes szellőztette meg. Persze, a szavának nehéz hitelt adni, de a jó összeesküvés-elméletek mindig féligazságokon alapulnak. És sajnos, láttunk már ilyet. 2021-ben Matovičot, 2023-ban Hegert is ledarálták a progresszívok, hogy a progresszív Ódor Lajos lehessen a kormányfő. És a teljes puccs azért nem valósulhatott meg, mert nem sikerült parlamenti többséget biztosítani Ódor kormányának, így csak korlátozott hatásköröket kapott.
Most azonban más lehet a helyzet. A kormány maga Fico, Fico maga a kormány, és ha őt lemondatják, például egészségügyi állapota miatt (ahogy azt Migaľ felvázolta), akkor teljesen átalakulnak az erőviszonyok a parlamentben is. Nemv életlen, hogy időről időre Robert Fico külön nyilatkozatban beszél „nagyszerű” egészségügyi állapotáról.
Ki mondta, hogy a szlovák politikai nem érdekes? Gyomorforgató… de regénybe illően fordulatos. És valahogy mindig a választói akarat kicselezésére lyukadunk ki…
Komjáthy Lóránt
Nyitókép forrása: SITA/Milan Illík
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
