Sötétségre, rémületre, és életünkre törő vérszopókra számítottunk, amikor csütörtök este fél kilenckor felkapaszkodtunk a Gyermekvasút Fűtőházához. A januári zimankó mintha Hűvösvölgyet még inkább sújtotta volna, a hangulat tökéletesen illett egy éjfekete vámpírkomédia forgatásához. Merthogy emiatt érkeztünk: a szokatlan időpontra Bodzsár Márk új filmjének, a Drakulics elvtársnak a sajtónyilvános felvételeit hirdették meg. A rendező korábbi filmjét, az Isteni műszakot ismerve sejthető volt, hogy a Kádár-korba helyezett vérszívósztori sem a megúszásra játszik majd. A mentősök életét kegyetlen humorral bemutató film majdhogynem egy gégemetszéssel indult, hasonló finomságokra pedig nyilván a mostani történetben is számíthatunk.
Aggodalmunk-reményünk viszont felesleges volt: az elhagyatott Fűtőházban ugyan számos kaszkadőrjelenetet, vonatba ugrós szcénát próbáltak, de vérben tocsogós izgalmak nem akadtak. Hűvösvölgy-Széchenyi-hegy, olvashattuk az üzemen kívüli szerelvényen, melybe Nagy Zsolt vágódott be, miközben oldalt vashulladék, lerobbant tűzcsapon heverő retrókisszék adta meg az alaphangulatot. Közben sorra érkeztek a stábtagok, majd a szomszéd kissátorban rögtönzött sajtótájékoztatón tudhattunk meg többet a készülő filmről. A Drakulics elvtárs forgatása ezen a héten ért a végéhez, fél évnyi vágás és utómunka után pedig valószínűleg még idén a mozikba is kerülhet az alkotás.
Nagy Zsolt mellett olyanok kaptak kisebb-nagyobb szerepeket a moziban, mint Nagy Ervin, Thuróczy Szabolcs, Rába Roland, Walters Lili vagy a nemrég Európai Filmdíjban részesült Borbély Alexandra. Felbukkan továbbá Balsai Móni, Trill Zsolt, sőt, még Bödőcs Tibor is. A Filmalap 463 millió forintot szavazott meg a gyártásra. A film az 1970-es években játszódik, a sztori szerint az „Adjunk vért Vietnamnak” akció idején. Az akció díszvendégei között ott van a nyugatról hazaérkező Fábián Béla (Nagy Zsolt), aki a kémelhárítás legnagyobb rémületére hamarosan fel is rúgja a hivatalos programot. Magyar Mária kémnőt (Walters Lili) rendelik mellé kísérőnek, míg a nő párja, László (Nagy Ervin) különböző módszerekkel igyekszik leleplezni a Magyar Népköztársaságba érkezett felforgatót.
– Az alaphelyzet az, hogy a magyar kémelhárítás célkeresztjébe egy vámpír kerül. A magyar kémfilmes vonalat igyekeztünk ötvözni a vámpírfilmek ikonográfiájával – fejti ki lapunknak Bodzsár Márk rendező, aki mind a vérszopós vonalat, mind a Kádár-kor történetét behatóan tanulmányozta korábban. Szakdolgozatát a vámpírzsánerről írta a Filmművészeti Egyetemen, miközben elkezdte kutatni a szocializmus történetét, több kötetet is végigrágva a hatalmi gépezet és az állambiztonság működéséről. Ezután érezte úgy: jó aspektusokat tudna kiemelni, ha egymás mellé tenné ezt a két szálat.
Felmerülhet viszont a kérdés: a szatirikus történettel a film inkább mutat majd rá a kor abszurditására, vagy megvan a veszélye, hogy könnyedebbnek láttatja a szabadsághiányos világot? – A vámpírság elég erős idézőjel, ami azért mutatja, hogy nem dokumentarista megközelítéssel fogtunk bele a forgatásba – ecseteli Bodzsár. Elmondása szerint a múltat semmiképp nem akarták elviccelni, „meg akartuk mutatni a kor brutalitását, kegyetlenségét. Azt, hogy mégis csak egy elnyomó diktatúra volt, ami titkosrendőrséget tartott fenn, hogy az embereket félelemben tartsa.”
http://mno.hu/
Erről beszél lapunknak a film szereplője, Rába Roland is, aki a Drakulics elvtársban Kádár Jánost alakítja. – Fiktív történetet, egy elborultabb vámpírsztorit láthatunk, amiben megjelennek a vámpír-vér-vörös-kommunista asszociációk is. Van, hogy egy filmmel a sorok között utalgatunk, itt viszont épp ez a kockázat tetszett, hogy bevállaljuk az egészet – mondja. Eleinte azért bőven volt benne aggodalom, hogy miként keltse életre az egykori pártfőtitkárt: igyekezzen utánozni, átvenni a gesztusait, vagy kicsit távolodjon el tőle? Elmondása szerint reméli, hogy a néző a fantáziájával ki is fogja egészíteni az alakját, egyben érzékeli, hogy nem életrajzi moziról van szó, és a filmbeli figura nem egy az egyben ugyanaz, mint a valóságos volt.
Rába szerepelt Bodzsár előző filmjében, az Isteni műszakban is, amit bár a kritika kiváló fekete komédiának könyvelt el, a mozis nézőszám nem úgy alakult, mint várták volna. – Az előzetes is a nyakfelmetszéssel indult, ami lehet humoros, de riasztó is – találgatja Rába, mi miatt érkezhetett kevesebb néző. Ugyanakkor egyértelmű sikernek tartja, hogy közel százezren töltötték le azóta a filmet. Erről beszél Bodzsár is: szerinte ez a még mindig meglévő érdeklődést mutatja. – Én alapvetően pesszimista vagyok, de még én is arra számítottam, hogy 40-50 ezer nézője lesz a mozikban. Végül nagyjából a fele jött össze. Ennek sok oka lehetett, az egyik, hogy az új filmtámogatási rendszer első filmje volt, ez kicsit bélyegként rá is ragadt, feleslegesen – jegyzi meg.
Politizálni pedig nem akart, inkább szatirikusan ábrázolni az éjszakai mentősök világát. Az új film viszont már beletenyerel az egészbe. – Annyira nem vagyok politikus vagy politizáló alkat, de nyilván követem a körülöttem zajló eseményeket. Azt észrevettem, hogy egyfajta hidegháborús retorika, paranoia világszinten eluralkodóban van. Ezek távoli áthallások, de a film is foglalkozik érintőlegesen a Szovjetunióval, az Egyesült Államokkal vagy a vietnami háborúval – teszi még hozzá. Elmondása szerint a Big Brother-élethelyzetről van itt szó: minden lépésünket archiválják, mindenről tudnak, ha akarnak tudni. Ennek egy fejletlenebb szintjére mennek vissza a Drakulics elvtársban azáltal, hogy bemutatják a magyar kémelhárítás működését.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2018.02.01.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
