Az elmúlt hetekben a Trump-kormányzat számos olyan kereskedelem- és beruházáspolitikai intézkedést hozott, amelyek nyíltan Kína ellen irányultak. Egyértelmű, hogy Donald Trump és tanácsadói Amerika fő „gazdasági ellenségének” tartják Kínát. A kérdés most az, vajon Kína egyre népszerűbb valutája, a jüan ellen is indít-e támadást az Egyesült Államok.
Eddig az történt, hogy az USA az acélra 25 százalékos, míg az alumíniumra 10 százalékos importvámot vetett ki, amit személyesen Donald Trump jelentett be március elején. Azóta a Trump-adminisztráció bizonyos amerikai szövetségesek számára mentességet alakított ki, miközben a vámok kérdését egyfajta alkutényezőként használja fel arra, hogy engedményeket csikarjon ki más országoktól.
Kína nem számít fontos acél- és alumíniumimportőrnek az Egyesült Államok számára. A kínai többletkapacitások azonban globális szinten lefelé nyomták az acél- és alumíniumárakat az amerikai gyártók kárára.
A Trump-adminisztráció célja így az, hogy rávegye Kínát termelésének erőteljes csökkentésére.
A Trump-kormányzat emellett olyan terveket is bemutatott, amelyek szerint akár 60 milliárd dollár értékű, számos árucikkcsoporthoz tartozó kínai importtermék esetében alkalmazna importvámokat. A Trump-adminisztráció szigorítja a külföldi cégek általi felvásárlásokra és befektetésekre vonatkozó korlátozásokat. Azt a szándékát is jelezte a washingtoni kormányzat, hogy a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) elé viszi a Kína által amerikai cégekre erőszakolt technológiatranszferek kérdését.
Továbbá a Trump-kormányzat abba az irányba is elindult, hogy megakadályozza a kínai vállalatok érzékeny amerikai szektorokban – például a félvezető-iparágban, valamint az ötödik generációs (5G) vezeték nélküli kommunikációs technológiák terén – történő beruházásait. Donald Trump már blokkolta is a szingapúri székhelyű, de erős kínai kapcsolatokkal rendelkező Broadcom 117 milliárd dolláros ajánlatát az amerikai technológiai óriáscég, a Qualcomm megvásárlásra.
Hasonlóképpen, a Szövetségi Távközlési Bizottság (Federal Communications Commission – FCC) Donald Trump által kinevezett vezetője, Ajit Pai egyetértett azzal, hogy Kína vezető távközlésieszköz-gyártóját, a Huaweit nemzetbiztonsági kockázatként kezeljék. Egy tervezett új szabályozás szerint (a jogszabálytervezetet március végén nyújtották be – a szerk.) a nemzetbiztonsági kockázatnak minősített cégek többé már nem szállíthatnak eszközöket az amerikai internet-infrastruktúra kiépítésében szerepet vállaló cégeknek.
Mindeddig a Trump-adminisztráció nem tett semmilyen közvetlen lépést a jüan ellen. Ha azonban a Trump-kormányzat fenyegetésként tekint a kínai exportra és befektetésekre, akkor elképzelhető, hogy csak idő kérdése, mikor kerül az USA célkeresztjébe a kínai valuta is.
A 2008-as globális pénzügyi válság óta a kínai kormányzat nagy erőfeszítéseket tesz azért, hogy erősítse a jüan nemzetközi súlyát. Szabályozási könnyítéseket vezetett be, hogy minél több kereskedelmi tranzakció elszámolása jüanban történjen, amivel ki lehet kerülni a hagyományos számlázási devizákat, mint az amerikai dollárt. Peking a jüanalapú elszámolóbankok hálózatát építette ki szerte a világban, átívelve a pénzügyi központokat. Aktív piacot hozott létre a jüanbetétek és a jüanalapú kötvények terén Hongkongban, illetve másutt a világban. Továbbá devizacsere-megállapodásokat (swapügyleteket) kötött tucatnyi külföldi jegybankkal, abban a reményben, hogy a jüan lesz az új globális tartalékeszköz.
Mindeközben Kína egy fontos mérföldkőhöz ért el 2015-ben, amikor a Nemzetközi Valutaalap (IMF) arról döntött, hogy felveszi a jüant az IMF mesterséges tartalékeszköze, az SDR (Special Drawing Rights – különleges lehívási jogok) értékét meghatározó valutakosárba. (A 2015-ös IMF-döntés után, 2016 októberében került a jüan az SDR-kosárba – a szerk.) Korábban ez a privilegizált státusz csak az amerikai dollárt, az angol fontot, a japán jent és az eurót illette meg. Az SDR-valutakosárba történő felvétel nagymértékben erősítette a jüan nemzetközi súlyát, és arra bátorította Kínát, hogy további lépéseket tegyen valutájának erősítésére. A legfrissebb lépésként (március végén – a szerk.) pedig Kína elindította a jüanalapú határidős kőolaj-kereskedést, amit néhány elemző a dollárral szembeni közvetlen kihívásként értékel.
A globális befolyás elérése iránti egyre erősebb ambíciója részeként Peking azt célozza, hogy a jüant olyan devizává alakítsa, amely méltó egy globális szuperhatalomhoz.
Az Egyesült Államok hosszú ideje hasznot húz abból, hogy a dollár domináns pozíciót tölt be a pénzpiacokon és a jegybanki devizatartalékok terén. Kína most hasonló szerepre törekszik. Ha a jüan a dollár kárára erősödne meg, az nem lenne szerencsés.
Donald Trump elnöksége előtt a dollár dominanciáját szolgáló amerikai politika jórészt passzív, ha nem békülékeny volt. Még akkor is, amikor egyértelmű volt, hogy Kína a dollár alternatívájának akarja a jüant felerősíteni, az Obama-adminisztráció keveset tett a zöldhasú megvédéséért. Mivel bátorítani akarta Kínát a tekintetben, hogy megbízhatóbb szereplővé váljon a meglévő monetáris rendszerben, az USA támogatta a jüan felvételét az SDR-valutakosárba annak ellenére is, hogy széles körben kétségek merültek fel azzal kapcsolatban, hogy a jüan megfelel-e a felvételi kritériumoknak.
Ám amikor Donald Trump lett az elnök, minden megváltozott. Habár a jüan nemzetközi súlya erősödött, a kínai fizetőeszköz továbbra is messze van attól, hogy a legfelső osztályban kapjon helyet. Donald Trump valószínűleg tudja ezt, és feltehetően késztetést érez majd arra, hogy kihasználja a jüan sérülékenységét.
Például, ha Kína úgy dönt, hogy ellenszegül Donald Trump külkereskedelmi engedményekre vonatkozó követelésének, az Egyesült Államok megtilthatja a jüan használatát a kínai partnerekkel kereskedő amerikai vállalatok elszámolásában. Ez elbátortalaníthatja a jüanalapú eszközökben történő befektetéseket, vagy új akadályokat hozhat létre számukra. Az USA azt is megteheti, hogy kedvező feltételek mellett devizacsere-megállapodásokat kínálhat fel bármely olyan jegybanknak, amely kész arra, hogy felmondja swapügyletét Kínával. Vagyis hosszú a lehetséges büntetőlépések listája.
Természetesen egy kereskedelmi háború mellett elindított valutaháború veszélyes, és feltehetően végzetes következményekkel járna.
Legjobb esetben is az történne, hogy a pénzpiacok destabilizálódhatnak, és a nemzetközi hitelezés is összeomolhat. Sajnos ezek a lehetséges szcenáriók nem tántorítanak el egy olyan embert, aki azt gondolja, hogy a „kereskedelmi háború jó dolog, és könnyű megnyerni”. Csak remélhetjük, hogy a higgadtabban gondolkodók kerülnek túlsúlyba.
Copyright: Project Syndicate, 2018
www.project-syndicate.org
Forrás:vg.hu
Tovább a cikkre »
