Az utóbbi évtizedekben tapasztalt rohamos technológiai fejlődés, a klímaváltozás, a járvány, a közelben zajló jelenlegi háború olyan kihívások elé állítja az agráriumot és az élelmiszer-gazdaságot, amilyenre eddig nem volt példa, ráadásul egy olyan időszakban, amikor az erdélyi magyar nyelvű felsőfokú agrárképzés fél évszázados kiesését kell pótolni – ez volt a kiinduló megállapítás Az agrár-felsőoktatás kihívásai és lehetőségei Székelyföldön elnevezésű beszélgetésen, amelyet múlt héten Tusványoson a Tamási Áron Székelyföldi Agro-kultúra sátorban tartottak.
Az ágazathoz illően kerti fabútorokkal berendezett agrotérben három nap alatt rendkívül fontos témák kerültek terítékre: helyi termék mozgalmak, turizmus, az ukrán háború hatása az élelmiszerellátásra, a jövő meghatározó agrárerőtere, a GreenDeal hatása az európai mezőgazdaságra. A helyszín szabadtéri konyhájának és a termékbemutatóknak, kóstolóknak köszönhetően pedig ízletes hagyományos ételeket, italokat kínáltak az érdeklődőknek. A Székely Gazdaszervezetek Egyesülete és az AgroSic Közösségek Közti Társulás, Hargita, Kovászna és Maros megye önkormányzata és azok alintézményeinek társszervezésében tartott beszélgetések mindenikén részletezték a témakörhöz kötődő jelenlegi helyzetet, de még inkább, milyen kihívásokkal kell szembenézni a jövőben. Abban az előadók többsége egyetértett, hogy a változások új tudást igényelnek. Az agrár-felsőoktatásról szóló kerekasztalon éppen ez volt a középpontban.
Változott a világ
Elsőként a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem rektora elemezte a helyzetet. Gyuricza Csaba elmondta, az agrárium és az élelmiszer-gazdaság mindig nagyon fontos ágazat volt, de az elmúlt száz évben nem volt olyan jelentős szerepe, mint jelenleg, amikor rendkívüli kihívásokkal kell szembenézni. Nem csak azért, mert elértük a nyolcmilliárd főt a földön, és egyre több embernek kell enni adni egyre kisebb termőterületről, hanem ebben szerepet játszik az erősödő klímaváltozás, a jelenlegi háborús helyzet és a nagymértékű fejlődés az agráriumban. A rektor szerint az elmúlt tíz-tizenöt évben nagyobb volt a fejlődés az ágazatban, beleértve a tudományt is, mint a megelőző száz évben. Olyan csúcstechnológiai ágazattá vált az élelmiszer előállítása és olyan folyamatos változáson megyünk át, amihez alkalmazkodni kell – mondotta. Egyre kevesebb forrás jut a fejlesztésekre, és két dolog fel fog értékelődni: az élelmiszer-előállítás, valamint a biztonságunk megőrzésének és az ahhoz kapcsolódó területeknek a vizsgálata, kutatása. Ehhez kell igazodnia a felsőoktatásnak, a kutatásnak, és ennek érdekében kell kialakítani az eddigieknél is szorosabb együttműködést a Kárpát-medencében – hangsúlyozta Gyuricza Csaba.
Az újrakezdés
Tonk Márton, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektora arra emlékeztetett, hogy 1959-ben sok mindent elveszített a magyar nyelvű felsőoktatás, ezek között az agrárképzést is, majd 1989 után, tízesztendős iszapbirkózással, magyar állami támogatással létrejött az önálló magyar nyelvű tudományegyetem. A Sapientia jelenleg is kiemelt stratégiai partnere az Orbán-kormánynak, és azt a missziót kapta, hogy hozza létre azokat az elvesztett magyar nyelvű képzéseket, amelyeken nem lehet magyar nyelven tanulni Romániában – mondotta. Tonk kifejtette, egyetemükön jelenleg szinte minden szak nemzetpolitikai jelentőségű vagy jellegű.
A rektor hangsúlyozta, olyan körülmények között kellett létrehozni az agrárképzést, hogy az elmúlt évtizedek alatt a magyar agrárértelmiség jóformán eltűnt, miközben az egyetem szabályzata adott fokozatokat követel meg a tanárok tekintetében, ráadásul sok esetben ellenszélben és ellenérdekeltség közepette kellett építkezni, mert a nagy múltú hazai agráregyetemek nem feltétlenül a Sapientia szekerét tolták, hisz nekik is szükségük van arra a többezres nagyságrendű hallgatói bázisra, akiket a magyar fiatalok köréből iskoláznak be. Jelenleg három alapszak működik a Sapientián agrárterületen: kertészmérnöki, tájépítészmérnöki, agrármérnöki és ehhez társuló növényorvosi mesterszak. Míg kezdetben szinte kizárólag csak magyarországi oktatók tanítottak, jelenleg e tekintetben az egyetem egyik legerősebb tanszéke a kertészmérnöki harminchárom főállású oktatóval, köztük nyolc professzorral és docenssel – ismertette Tonk Márton.
Miért nem elég nagyapáink tudása?
Egykor tudták, mikor kell elültetni a krumplit, elvetni a törökbúzát, megvolt a mezőgazdasági naptár, és az nem változott. Manapság miért van szükség egyetemi szintű oktatásra ezen a téren? – vetette fel Agyagási Levente, a Marosvásárhelyi Rádió műsorvezetője, a beszélgetés moderátora.
Székelyföldön van ötszázezer hektár erdőterület közbirtokosságok, községek és városok, iskolák, magánszemélyek és egyházak tulajdonában, ötszázezer hektár kaszáló és legelő, közel egymillió hektár szántóterület, de az ezzel való gazdálkodás sok esetben esetleges, múlt századi – indította a kérdésre adott válaszát Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke. Hozzátette, igaz, hogy agrárkérdésben nagyot lendült a szakképzés és a felszereltség, különösen néhány éve, amikor 30 millió euró jött be a magyar kormánytól pályázati úton Székelyföldre, ebből 13 milliót tizennyolc nagy mezőgazdasági vállalkozó pályázott és 17 millió eurót 1096 kis mezőgazdasági vállalkozó, de éppen ezért a korszerű mezőgazdasági és erdőgazdálkodáshoz a jelenleginél több tudásra van szükség. A háromszéki önkormányzat elnöke hangsúlyozta, a mezőgazdasági képzés mellett az erdőgazdálkodáshoz kötődő képzések is fontosak, erősíteni kell az erdész-, erdésztechnikus- és erdőmérnöki képzést. Nem elég a fát kivágni és tőáron eladni, ami a legolcsóbb; el kell jutni a feldolgozásig, a végtermékig, ehhez pedig tudás kell – mondotta.
Igaz, hogy a kollektivizálás és az iparosítás miatt sok gazdának váltania kellett, elveszett a hagyományos tudás egy része, és a klímaváltozás miatt a mezőgazdasági naptár is változott, de az agrárágazatban bekövetkezett technológiai fejlődés miatt is új tudásra van szükség – hangsúlyozta Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke. Értelmes emberek dolgoznak a mezőgazdaságban, állattartásban, és ha kapnak képzést, az rásegít, hogy még jobban, még korszerűbben végezzék munkájukat. Korszerű gazdálkodást csak magas szintű tudással lehet végezni – egészítette ki Gyuricza Csaba. A legrangosabb magyarországi agráregyetem rektora szerint fontos a helyzeti ismeretek szintetizálása, szerinte ezt a tudást csak az egyetemen lehet megszerezni. Az egyetem abban segít, hogy ne csak azt tudja megmondani a szakember, mit kell csinálni, hanem hogy miért.
A felsőfokú agrárképzés szükségességével egyetértett Péter Ferenc, Maros Megye Tanácsának elnöke is, de szerinte az egyetem előtti szakoktatásban is helye lenne, a hét végi egyetemi képzés pedig szerinte azoknak is nyújthat korszerű ismereteket, akik gazdálkodnak, a gyakorlatot jól ismerik, de az újdonságokkal még nem találkoztak. Említette a néhány évig működő nyárádszeredai hét végi agrár-felsőoktatási képzést, amelyet közel hatszázan végeztek el.
Hogyan tovább?
Hogyan alkalmazkodik a felsőoktatás a munkaerőpiaci elvárásokhoz? Mivel segíti a három székelyföldi megye önkormányzata a gazdákat, gazdaszervezeteket?
Milyen eszközökkel igyekeznek fiatalokat vonzani erre a pályára? Mivel lehet erősíteni a nők jelenlétét ebben az ágazatban?
A korszerű digitális eszközök segítségével, a jelenlévők telefonról letöltött applikáció révén tették fel ezeket a kérdéseket, amelyek a kivetítőn pörögtek. A különböző konferenciákon mára már jól bevált kérdezési módszer arra mindenképpen jó, hogy a szakágazatban döntési helyzetben lévők egy kattintással elmenthetik a kérdéseket, azokat is, amelyekre adott rendezvényen nem sikerült választ adni, és a kérdésekből leszűrhetik az adott ágazatot érintő problémákat, de a névtelenül küldött kérdések mögött személyes sérelmek is húzódhatnak – ezzel is számoltak a szervezők, ezért lehetősége volt mindenkinek személyesen is feltenni kérdését.
Egy hozzászóló arra volt kíváncsi, miért késnek a döntések olyankor, amikor egy természetvédelmi területen kívánnak valami nem odaillőt építeni. A válasz éppolyan ködös volt, mint a gyakorlat.
Nem a munakerőpiac elvárásaihoz kell alkalmazkodnia a felsőfokú agrárképzésnek, hanem fordítva, az oktatásnak kell befolyásolnia a munkavállalási folyamatokat; a megyei önkormányzatoknak leginkább az ügyintézésben kell segíteniük a gazdákat, legyen az egyéni, illetve szervezeti; a megváltozott, kiszélesedett feladatkörök a nőknek is biztosítanak bőven lehetőséget az agrárágazatban való elhelyezkedésre; az agrárium minden területét érintő digitalizáció vonzóvá teheti a szakterületi képzést és munkavállalást – válaszoltak a kérdésekre az előadók. A végkövetkeztetés szerint a sokrétű probléma megoldására a jelenlegi szakemberlétszám többszörösére van szükség, ezért olyan fontos a képzés, az agrár-felsőoktatás és a kutatás ezen a területen.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
